A műszaki irodalom magában foglalja a műszaki tudományok tárgykörét feldolgozó tudományos és ismeretterjesztő irodalmat. Szakterületeit a következőképpen csoportosítjuk: anyagtudomány és technológia; automatizálás és számítástechnika; elektronikus eszközök és technológiák; elektrotechnika; energetika; építészettörténet és elmélet; gépszerkezettan; informatika; közlekedéstudomány; metallurgia; műszaki mechanika; szál- és rosttechnológia; településtudomány; távközlési rendszerek; vízgazdálkodás; áramlás- és hőtechnika. Ide tartozik továbbá a műszaki szótár- és lexikonirodalom s a szabványosítás.

A romániai magyar nyelvű műszaki irodalom csak nagy hézagokkal fogja át a szakterületeket. Gyengeségének oka az, hogy nincsenek alkotó műhelyei, nincs magyar nyelvű műszaki főiskola-hálózat, mely kialakítsa a szükséges tudományos központokat, ahol fejlődésnek indultak volna romániai magyar műszaki irodalmat termelő bázisok. Általában kevés az eredeti mű, több a fordítás, főleg román és orosz nyelvből. Sok magyar szerző jelentős tudományos műveket román nyelven jelentet meg, egyrészt mert nincs is rá kiadó, aki az anyanyelvén megjelentethetné, másrészt kellő szaknyelvi kiképzés híján az utóbbi évtizedekben kinevelődött nagyszámú magyar műszaki közönség nem vásárlója a lehetséges magyar nyelvű műszaki szakmunkáknak.

1920–1940 közt

Az 1920 és 1940 között megjelent romániai magyar műszaki kiadványok inkább hagyományértékűek. Ezek főleg az akkor elterjedő rádiókészülékekkel foglalkoznak gyakorlati szempontból. Ilyen Adorján Pál Rádió ABC (Nagyvárad, 1924) és Hogyan építek magamnak egy elektroncsöves rádiófelvevőt? (Nagyvárad, 1927) c. munkája vagy Joánovics Pál népszerű munkája a rádió alapvető ismeretéről (Kolozsvár, 1926). Ebben az időben a németországi Singer Varrógépgyár is ismertetőt ad ki gyártmányairól (1929). Jelennek meg gépszerkezettani felvilágosító könyvek is, mint amilyen Kneusch-Herdlicska A simmeringi motoroseke (Sepsiszentgyörgy, 1922) és Takács Lajos A mozdony-gép és alkatrészei (Nagykároly, 1925) vagy Czirbus J. A modern autó szerkezete és működése (Brassó, 1929) c. munkája. Ugyancsak gyakorlati jelentőségű Roth László Új fotográfia (Temesvár, 1933) és Orient Gyula Az órák (Kolozsvár, 1934) c. kiadványa.

A köznapi szükséglet hozza magával, hogy A. Tiberian szerkesztésében mintegy 20000 címszóval megjelent A vasútnál használatos terminus technikusok magyar-román szótára (Kolozsvár, 1924).

A második világháború után

Amikor egy rövid időre alkalom nyílt Romániában magyar nyelvű felsőbb műszaki oktatásra, a magyar tagozatként működő kolozsvári tanintézet – kezdetben Almérnöki Intézet (1947), majd Mérnökképző Intézet (1948), végül Műegyetem – előadói kara biztosítani tudta a magyar műszaki irodalom megszületését Erdélyben. Elkészülhettek az első szakmai kiadványok: Jenei Dezső-Füstös Kálmán, majd Nagy Aladár elektrotechnikai, Felszeghy Ödön és Nagy László technikai fizikai jegyzetei (1949-52) utat törtek a következő évtizedek magyar műszaki tudományossága felé.

A következő negyven év alatt mintegy 200 a Technikai Könyvkiadónál és romániai vállalatoknál megjelent magyar nyelvű műszaki kiadványok száma. Ezekhez hozzá lehet adni a műszaki alap- és középfokú oktatásban használt magyar nyelvű szaktankönyveket; ezek száma nem haladja meg a 30-at, s nagyobbrészt az oktatásügyi minisztérium részéről a tanmenetek számára kötelezően előírt román nyelvű tankönyvek magyar fordításai. A megjelent magyar nyelvű műszaki könyvek 47%-a alapfokú, 40%-a középfokú és mindössze 4%-a felsőfokú, s ezek a számok nemcsak a társadalom azonnali igényeit tükrözik, hanem jelzik a magyar nyelvű műszaki felsőfokú oktatás politikai hátterű megszüntetésének következményeit is (1953).

Szakterületek szerint a kiadványok legjelentősebb hányadát 26%-kal a gépgyártási, gépszerkezettani szakmunkák foglalják el. Ezeket követik a műszakiak számára szerzett fizikai és matematikai könyvek 11%-kal. A könnyűipar, beleértve a szál- és rosttechnológiát, s a közlekedés 5-5, az építőipar, szerelőipar és faipar 4-4, szilárdságtan-mechanika 3.3, elektrotechnika, elektronika és vegyészet 3-3, vegyipar és automatika 2, energetika 1,6, élelmiszeripar 1,5, kohászat, bányászat, műépítészet 1-1, kőolaj- és gázipar 0,5%-os arányt ér el. Mindezekhez még hozzátehetjük a műszaki szótár- és lexikonirodalom 3,5, valamint az információs, pályaválasztási, családi és háztartási vonatkozású kiadványok 14,6%-os jelenlétét. A tételek aránytalansága, a hiányosságok eléggé elárulják a romániai magyar műszaki irodalom tervszerűtlen, alkalomszerűen esetleges állapotát.

Eredeti szakmunkákkal kétségtelenül elsősorban a gépgyártási és gépszerkezettani tárgykörben találkozunk. Fejes István Fémforgácsoló készülékek (1960) c. munkája után Rózsa Ferenc és Széll Pál bukaresti professzorok akkoriban hézagpótlónak számító Fogaskerékgyártás (1961) c. szakkönyve következett, ugyanekkor jelent meg Klima Alfréd és Cseke Vilmos közös munkája, a Matematika a fémipari szakmunkások számára, majd Müller Géza kolozsvári műegyetemi tanártól Az öntő könyve (1964). A szakterület legtermékenyebb romániai szerzője, Rohonyi Vilmos kolozsvári gépészmérnök Automatizálás (1965) c. munkájával vonta magára a figyelmet, ezt követte alapműve, a Fogaskerékhajtások (1974), melyben a fogazószerszámok tervezéséről szóló részt Prezenszky Tibor gépészmérnök készítette el (egy 2. kiadás Budapesten jelent meg 1980-ban Bercsey Tibor kiegészítéseivel). Ugyancsak kiemelendő Tenkei Tibor munkássága, aki a Marósok könyve (1960) után monográfiát is összeállított a marás technikájáról (1979), ahol a fejlett programvezérléses megmunkálásokkal is foglalkozik. Neki köszönhető az Ismerd meg a gépgyártást (1966) c. pályaválasztás-elősegítő kiadvány is. Az öntéssel kapcsolatos Müller Géza: Az öntő könyve (1964) c. munka újabb műszaki szempontból kiegészítve Móritz Miklós korszerűsítésében is megjelent Öntők könyve (1980) címen.

A fejlődés szükségleteinek megfelelően eredeti gépészeti munkákkal jelentkezett a mezőgazdasági szakirodalom is Lám Béla kolozsvári gépészmérnöknek a föld megművelésénél használatos gépekről szóló köteteivel (1956-61).

Műszaki szempontból gazdag hagyománya van a művészettörténet szakirodalmához tartozó építészeti és műépítészeti irodalomnak is. Elég hivatkoznunk Balogh Jolán Pákéi Lajos rajzai Kolozsvár építészeti emlékeiről (Kolozsvár, 1944), Kós Károly Erdély népi gazdasági építészete (Kolozsvár, 1944) és Falusi építészet (Kolozsvár, 1946), ifjabb Xantus János Kolozsvár óvóhely-építkezéseinek földtani érdekességei (Kolozsvár, 1945) vagy Entz Géza Kolozsvár környéki kőfaragó műhely a XIII. században (Kolozsvár, 1946) c. munkáira; ezt a vonulatot követi majd Balogh Ferenc kolozsvári építészmérnök válogatása a korszerű építészet szakirodalmából Betekintés korunk építőművészetébe (1975) címmel s monográfiája Debreczeni Lászlóról, az építőről és iparművészről (1983). Gyakorlati vonatkozású volt Kohler Károly A tekercselő kézikönyve (1952), Hercz Gábor Energiagazdálkodás a háztartásban (1983) és Máthé Balázs-Lázár Tibor-Józsa Imre Villamosság a háztartásban (1983) c. munkája.

Új lendületet adott a romániai magyar műszaki irodalom számára a kolozsvári Dacia Könyvkiadó Antenna és a Kriterion Korunk Könyvek c. sorozatainak megjelenése (1972). Új és eredeti művek sorakoznak fel a természettudományok minden ágazatából, s különleges súlypontot kap a számítástechnikai szakirodalom. Ebből a szakaszból érdemes kiemelnünk Barabás Endre A számítógép (1978), Kovács Sándor-Nagy Baka György A számítógépek operációs rendszere (1979) s ugyancsak e kettős A PL/1 programozási nyelv alapjai (1983) c. munkáit. Értékes kiadvány Szakács József, Péter Lóránt és Nagy József közös munkája, a Műszaki rajz és modern rajztechnika (1981), mely elsőnek tárgyalja Romániában a számítógéppel segített géptervezési eljárásokat, a tervezési termelékenység négyszerestől nyolcszorosig elérhető megnövekedését szolgálva. Ide tartozik Márton László Veress Lukáccsal és Nagy Vilmossal társszerzésben megjelentetett Mit tud a zsebszámítógép? (1982), Jodál Endre-Kiss Sándor Programozási alapismeretek és algoritmusok a gyakorlatban (1984) és Kaucsár Márton A mikroprocesszorok és mikroszámítógépek világa (1986) c. kötete. 1990-ben a Kriterion Kézikönyvek sorozatában jelenik meg a Jodál Endre szerkesztette Számítástechnikai kislexikon a szakterületen használt szakkifejezések magyarázatával. Ugyancsak ő jelentette meg a Számítástechnikai Alaplexikon I. kötetét (Budapest, 1991).

Népszerűsítő műszaki szakirodalom magyar nyelven

A műszaki irodalom ismeretterjesztő és népszerűsítő vonulatába tartozik Niederkorn János Változó energia (1977) c. könyve s mellette Daróczi-Szabó Árpád, Dezső Ervin, Fodor László, Fülöp Géza, Kása Zoltán, Koch Ferenc, Kovács Kálmán, Selinger Sándor, Semlyén János, Vallasek István és más szakemberek írásai a Matematikai és Fizikai Lapokban, valamint A Hétben és TETT c. tudományos ismeretterjesztő mellékletében.

A mindennapi használatra szánt műszaki kézikönyvek többsége román nyelvből fordítva került az olvasók elé. Eredeti magyar nyelvű családi, háztartási és hasznos műszaki ismereteket adó munkával tűnt fel Dán Franciska (A gondos háziasszony. 1956); Recht Mária (Kötőkönyv. 1958); Farkas Magda-Kertész Ilona (Tanuljunk szabni. 1959); Sándor László (A gépkocsivezető kézikönyve. 1960); Lőrinczy Jolán (A modern háziasszony. 1967); Turós László (Szép lakás – kellemes otthon. 1976); Lokodi András (Csináld magad. 1978); Zoltán Mihály (Fényképezők könyve. 1979); Rotarescu Ion-Antal Klára (A gyapjúfonó kézikönyve. 1981); László Edit (Kozmetika, szépség és egészség. 1981), Józsa Imre - Máthé Balázs - Lázár Tibor (Villamosság a háztartásban 1983).

Műszaki irodalom a középfokú szakiskoláknak

Külön figyelmet érdemelnek a középfokú szakiskolák számára készült magyar nyelvű műszaki tankönyvek, elsősorban korszerű tartalmuk miatt. Mivel az oktatást magyar nyelven csak egyes szakterületeken lehetett folytatni, e tankönyvek sem foghatták át a műszaki oktatás egész területét. A tankönyveket az Állami Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadó jelentette meg Bukarestben. A kiadóvállalat magyar szerkesztői – Czondi Gyula, Rózsa Mária és Balogh Mária – irányítása mellett szakterületek szerint a következő szerzők és fordítók dolgoztak: Simon Elek (anyagismeret, hajtástechnika és automatizálás), Cseh Attila, Hitter Ibolya, Mikola Pál (elektrotechnika és elektrotechnikai anyagismeretek), Balla Pál, Hensel Manfréd, Holok Péter, Imecs Julianna (építő- és szerelőipari anyagok), Csiszár Árpád, Jenei Dezső, Kovács István, Móricz Miklós, Nagy Ákos, Orbán János, Péter Lóránt, Szakács József (fémmegmunkálás technológiája, szerszámai és munkagépei), Bencze Gábor, Budai Lajos, Hensel Manfréd, Holok Péter, Kontár István (műszaki rajz), Rózsa Ferenc (szilárdságtan és mechanika).

Műszaki szótárak

A kellő román és magyar műszaki szakszókincs ismeretét segítik elő a műszaki szótárak. A Technikai Könyvkiadó már 1963-ban megjelentette a 26000 címszót tartalmazó hatnyelvű – román, orosz, angol, német, francia, magyar – poliglott műszaki szótárat (Ştefan Nedeşan előszavával). Ezt követte a Kriterion gondozásában a Bíró András, Killmann Viktor, Rohonyi Vilmos összeállította Román-magyar-német műszaki szótár (1973), majd Bíró András, Jenei Dezső és Rohonyi Vilmos 23000 címszót tartalmazó Román-magyar műszaki szótára (1979) s ennek párjaként 39000 címszóval a kétkötetes Magyar-román műszaki szótár (1981). Közben erdészeti és faipari magyar-román és román-magyar szakszótár is napvilágot látott Kádár Zsombor szerkesztésében. A szótárirodalom rendkívüli teljesítményeként jelent meg 120000 címszavával a Magyar-román műszaki szótár (1987), főszerkesztő Pálfalvi Attila és Jenei Dezső, a szótárszerkesztő munkaközösség egyik jeles tagja Székely Győző.

A tudományos műszaki irodalom