Mia Martini, született Domenica Bertè (Bagnara Calabra, 1947. szeptember 20. – Cardano al Campo, 1995. május 12.) olasz könnyűzenei énekes-dalszerzőnő.
Élete Gyermek és fiatalkora Családjában a négy leánygyermek közül ő volt a második. Nővére, Leda 1945-ben, szintén dalszerző-énekes húga, Loredana 1950-ben, Olivia 1957-ben született. Édesapjuk Giuseppe Radames Bertè latin–görög szakos középiskolai tanár volt, akinek erőszakos viselkedése beárnyékolta a család életét és az énekesnő gyerekkorát. Apja nadrágtartóval verte édesanyját. Amikor a családi otthonban Beethoven-zene szólt, abból tudta, hogy apja megint bántalmazza édesanyját, így húgát, Loredanát mindig magával vitte a közeli tengerpartra. Egyik alkalommal, félve apja erőszakosságától megszökött otthonról, amikor angolból 4-es jegyet kapott (az olasz iskolarendszerben elégtelen osztályzat), és Rómában találták meg. Teste tele volt karcolásokkal.
Apja édesanyjával való szakítása után Marchébe költözött, ahol tanári állást vállalt, átmenetileg elhagyta őket.
1964-ben megnyerte a bellaria zenei fesztivált a Come puoi farlo tu (Hogy tudod megtenni) című dalával, Mimi Bertè néven. Ezt újabb siker, az Ed ora che abbiamo litigato (Most, hogy épp veszekedtünk) című követte. Zenéjében olyan előadók voltak rá hatással, mint Etta James és Aretha Franklin. Akkoriban költözött szüleivel és testvéreivel Rómába. Itt húgával Loredanával és Renato Zeróval alkottak triót.
1969-ben négy hónapnyi börtönbüntetésre ítélték, mivel Szardínián egy diszkóban marihuána cigaretta volt nála.
1970-es évek: Fénykora bélyeg|bal|Mia Martini és húga, Loredana Bertè, 1973-ban 1970-ben találkozott Alberto Crocetta ügyvéddel és Patty Pravo énekesnővel, akik segítették karrierjében. Ekkor döntött úgy Mal, a Piper Club kiadó tulajdonosa, hogy a nemzetközi piaci lehetőségnek megfelelően Domenica felvegye a Mia Martini művésznevet. A Mia keresztnevet Mia Farrow-tól kölcsönözte, a Martinit pedig abból a három dologból vette, amikről a külföldieknek elsőként Olaszország jut eszükbe: spagetti, pizza és Martini (italmárka). 1972-ben immáron ezen a néven aratta első komoly sikerét; a Piccolo uomo (Kis férfi) című dalával megnyerte a Festivalbart. A dalhoz színes videó készült, amelyet Lignano Sabbiadoro üdülőtelepülésen forgattak.
Piccolo uomo című dala német, spanyol és francia nyelven is megjelent, emiatt az NSZK-ban, Franciaországban és Spanyolországban is ismertté vált. 1973-ban a Minuetto (Menüett) című dalával aratott komoly sikereket, amellyel részt vett az 1973-as Canzonissima műsorban is.
1974-ben jelent meg az Agapi mou című dal, amit görög nyelven énekelt el.
Lemezei számos országba eljutottak, a francia közönség őt tartotta az olasz Édith Piafnak, jellegzetes hangja miatt.
1977-ben ő képviselte hazáját a Londonban megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon, ahol a 18 versenyző közül a 13. helyezést érte el Libera (Szabad nő) című dalával. Ebben az évben kezdett együtt dolgozni Ivano Fossatti énekes-dalszövegíróval, akivel szerelmi viszonyba is került és szintén ebben az évben részt vett Tokióban a Yamaha Festiválon, amin megnyerte a fesztivál Kritikusok Díját a Ritratto di donna (Női képmás) című dalával.
1978-ban duettet énekelt Charles Aznavour francia sanzonénekessel Párizsban, az Olympia színházban.
1980-as évek: Átmeneti visszavonulása és újabb sikere Anyagi és egészségi (méhfibróma) gondok nyomasztották.
1981-ben egyéves szünet után visszatért a zenei életbe, két komoly műtétet hajtottak végre hangszálain, mivel 1979-ben csomót fedeztek fel rajtuk. A műtét után egy évig néma volt. Hangja emiatt vált jellegzetesen rekedtessé. A külsejét teljesen megváltoztatta: rövid, fiúsra vágatta haját, és vastagabb szemöldököt hagyott meg magának. Abban sem volt biztos, hogy egyáltalán tud-e újra énekelni.
A rengeteg kritika miatt megszólalt Loredana Bertè énekesnő is, akit felháborított a zeneipar hozzáállása és az, hogy a nővére énekesként nem kapja meg azt az elismerést, amit megérdemelne.
1982-ben részt vett a Sanremói Dalfesztiválon E non finisce mica il cielo (Az égnek egyáltalán nincs vége) című dallal, amit Fossati írt neki. A fesztiválon azonban nem jutott be a döntőbe. Ebben az évben segített húgának Loredanának a Non sono una signora (Nem vagyok hölgy) című dala elkészítésében, amelyet duettben adtak elő.
1983-ban visszavonult a zenei élettől, mert – utólag egy interjúban elhangzott – állítása szerint:
1985-ben a DDD lemezkiadó megpróbálta őt újraindítani a zenei életben, Sanremói Dalfesztiválon adta volna elő a Paolo Conte által írt Spaccami il cuore dalt, de a dalok kiválasztásában illetékes bizottság egyik női tagja még azt is elutasította, hogy egyáltalán meghallgassák. Aki megjegyezte, hogy „ha elismerjük őt, akkor a fesztiválnak vége lesz”. Emiatt anyagi gondjai voltak, és a hangulatjavítók rabja lett, ami később korai halálát is okozta.
1989-ben hat év után visszatért a zenei életbe az Almeno tu nell'universo (Legalább te a Világmindenségben) című dalával, amellyel a 9. helyezést érte el, és elnyerte a Kritikusok Díját. A figyelem ekkor Loredana húgának Björn Borggal kötött házassága folytán is rájuk irányult. Mina, a másik remek énekesnő volt egyik zenei partnere akkoriban, de több más híres énekessel is együttműködött.
1990-es évek 1990-ben a Sanremói Dalfesztiválra, a La nevicata del '56 ('56 havazása) című dallal tért vissza. (Az 1956 februárjában Rómában pusztított, -35 °C-os, dermesztő fagyok emlékére.) Még abban az évben Claudio Baglionival a Stelle di stelle (Csillagok csillagai) című duettet énekelte, amely Baglioni Oltre című albumában jelent meg. 1992-ben Sanremóban, a Gli uomini non cambiano (A férfiak nem változnak) című dalával újra nagy sikert aratott. Ugyanebben az évben másodszor is részt vett az Eurovíziós Dalfesztiválon, ezúttal negyedik helyezést ért el Rapsodia című dalával. Ebben az évben jelent meg a Cu 'mme (Velem) című dal, amit Roberto Murolo énekessel énekelt el nápolyi nyelven.
1993-ban szintén a Sanremói Dalfesztiválon húgával, Loredanával duettet adtak elő a Stiamo come stiamo (Vagyunk, akik vagyunk) című dalt, amely a 14. helyet érte el.
Halála 1995 elején Mia bejelentette, hogy turnéra indul Mimmo Cavallo énekes-dalszerzővel, annak ellenére, hogy ekkor már pár éve méhfibrómában szenvedett, amit nem akart megműttetni, mert féltette a hangját. Emiatt véralvadásgátló gyógyszert kezdett szedni. Barátai, kollégái és családja is ezt teszik utólag felelőssé Mia haláláért. Acirealében és Bariban is kórházi kezelésben részesült erős gyomor- és a bal karjában érzett fájdalom miatt.
Május 14-én menedzsere, aki már napok óta nem tudta felvenni a kapcsolatot Miával, a rendvédelmi erők segítségét kérte, hogy Mia apjának Varese megyében Cardano al Campo településen található házába bejusson (az énekesnő itt lakott már egy hónapja, hogy közel legyen apjához, akivel évekkel azelőtt összeveszett). A házban megtalálták Mia holttestét, Busto Arsizio ügyésze boncolást rendelt el, amely megállapította, hogy halálát kokaintúladagolás következtében kialakult szívmegállás okozta.
Énekversenyeken Azzurro 1989: Donna 1990: Danza pagana 1992: Cu'mme és O' marenariello
Cantagiro 1971: Amore...amore...un corno és Padre davvero 1972: Piccolo uomo 1990: Donna, Danza pagana, Domani più su, Un altro atlantico, Piccolo uomo, Minuetto, E non finisce mica il cielo, La nevicata del '56, Almeno tu nell'universo és Quante volte 1992: Gli uomini non cambiano, Lacrime és Minuetto - három szakaszt megnyert 1993: Vieneme (Enzo Gragnaniello és Roberto Murolo közreműködésével)
Canzoniere dell'estate 1992: Rapsodia 1993: Vieneme (Enzo Gragnaniello és Roberto Murolo közreműködésével)
Caravella dei successi 1975: Al mondo
Eurovíziós Dalfesztivál 1977: London: Libera - 13. hely 1992: Malmö: Rapsodia - 4. hely
Sanremói Dalfesztivál 1982: E non finisce mica il cielo - döntős, Kritikusok Díja 1989: Almeno tu nell'universo - 9. helyezés, Kritikusok Díja 1990: La nevicata del '56 - döntős, Kritikusok Díja 1992: Gli uomini non cambiano - 2. helyezés 1993: Stiamo come stiamo (húgával, Loredana Bertèvel) - 14. helyezés 1972-ben, az RCA Italiana jelölte Sanremóba, a Credo c. dallal, de a válogatásnál kiesett 1976-ban, a Ricordi jelölte Sanremóba, a L'amore è il mio orizzonte, aztán meg is jelentette 1981-ben, a DDD jelölte Sanremóba, az E ancora canto, aztán bekerült Mimì c. albumba 1985-ben, a DDD jelölte Sanremóba, a Spaccami il cuore, de kiesett 1994-ben, a Polygram kötelezte a Fesztiválon való fellépésre, az E la vita racconta c. dallal, de segítségül egy lemágneseződött demószalagot küldtek el, így nem győzte meg az elbírálókat.
Festival Italiano 1994: Viva l'amore
Festivalbar 1972: Piccolo uomo - 1. helyezés 1973: Minuetto - 1. helyezés 1974: Inno - vendégfellépő 1975: Donna con te - 4. helyezés 1976: Che vuoi che sia... se t'ho aspettato tanto - 7. helyezés 1978: Vola 1981: Ti regalo un sorriso 1989: Donna - Martini Mia c. albumával aranylemezes lett 1990: Domani più su - 3. helyezés
Midem, Cannes 1973: Tu t'en vas quand tu veux 1975: Sabato 1977: Se finisse qui
Velencei nemzetközi könnyűzenei mustra 1972/73: Donna sola - Aranygondola-díj 1973/74: Il guerriero és Bolero 1974/75: Inno és Agapimu 1976/77: Che vuoi che sia... se t'ho aspettato tanto 1981: E ancora canto
Tenco-díj 1989: Almeno tu nell'universo és Donna
Saint-Vincent 1978: Vola 1982: Bambolina bambolina 1985: Spaccami il cuore 1989: La donna cannone
Garda-parti Aranyvitorla 1982: Quante volte 1991: Pensieri e parole
Viva Napoli 1994: Luna rossa
World Popular Song Festival Yamaha 1977: Ritratto di donna - 1. helyezés
Egyéb dalbemutatók 1963: Festival di Bellaria: Come puoi farlo tu - 1. helyezés 1971: Festival di Avanguardie e Nuove Tendenze: Padre davvero - 1. helyezés 1975: Musical de Mallorca: Nevicate - Európai Kritikusok Díja 1981: Girofestival: a Mimì c. albummal 1982: Premiatissima: Quante volte, Io appartango a te és Solo noi 1992: Il Canzoniere dell'estate: Rapsodia 1993: Il Canzoniere dell'estate: Vieneme, Roberto Murolo és Enzo Gragnaniello közreműködésével
Díjak és elismerések 1964: 1. helyezés, Festival di Bellaria az Il magone c. dallal 1971: 1. helyezés, Festival di Musica d'Avanguardia e Nuove Tendenze di Viareggio a Padre davvero c. dallal 1972: Premio della critica discografica a Nel mondo, una cosa c. albumért 1972: 1. helyezés, Festivalbar a Piccolo uomo c. dallal 1972: Aranylemez a Piccolo uomo c. dallal 1972: 1. helyezés, Mostra Internazionale di Musica Leggera di Venezia a Donna solával 1973: 1. helyezés, Festivalbar 1973 a Minuetto c. dalért 1973: Aranylemez a Minuetto c. dallal 1973: Ezüstálarc az év legjobb énekesnőjének 1974: Premio Deborah per il miglior trucco 1974: Aranylemez az év másfélmillió példányban eladott lemezért 1975: Premio della Critica di Palma de Mallorca a Nevicatéért 1975: Premio Deborah per il miglior trucco 1975: Premio de Il canzoniere dell'estate az év legjobb énekesének 1975: Telegatto a Vota la voce szavazásban az év legjobb énekesnőjének 1977: Megnyerte a "World Song Popular Festival Yamaha di Tokyo" versenyt, a Ritratto di donnával 1981: Eolo d'oro (Arany Aiolosz) Milazzo városától 1982: a Fesztivál Mia Martini-díja a E non finisce mica il cielo c. dalért 1984: Sigillo d'oro (Aranypecsét) a Rete 4-től 1989: Targa Tenco, az év legjobb előadójának 1989: a Fesztivál Mia Martini-díja a Almeno tu nell'universo c. dalért 1989: Telegatto, az év legjobb előadónőjének 1989: Címlapon az Il mattino 1891 újságban, „megújult sikereiért, amelyek hangja kivételes megjelenítő képességének köszönhetők" 1990: a Fesztivál Mia Martini-díja a La nevicata del '56-ért 1990: Targa Onda TV, Szicília helyi tévéhálózatától 1991: La più bella sei tu és az Almeno tu nell'universo 1992: 1. helyezés Sanremói Dalfesztiválon 1992: Rokonszenv-díj a Lacrime televíziós bemutató sajtókonferenciáján