Honoré-Gabriel Riqueti de Mirabeau (közismert nevén Mirabeau (gróf), Le Bignon (Centre-Val de Loire), 1749. március 9. – Párizs, 1791. április 2.) francia gróf, politikus és forradalmár, szabadkőműves, író, diplomata, újságíró.

Élete Apja Victor Riquetti de Mirabeau gróf közgazdász volt, anyja provence-i nemesi családból származott. Mirabeau túl nagy fejjel született, hároméves korában fekete himlőn esett át, amely arcán mély nyomokat hagyott. Apja nem szerette a fiát. 15 éves koráig otthon taníttatták, majd elküldték Párizsba, Choquard abbé iskolájába, ahol két évet töltött. Később Aix-en-Provence egyetemén tanult jogot. 1767-ben a Berry lovasezred tisztjeként szolgált, 1769-ben részt vett a korzikai hadjáratban. Parancsnokával összetűzött, ezért hat hónap börtönre ítélték. 1770-ben már kapitány volt a lotaringiai dragonyosoknál.

Azután elhagyta a hadsereget, birtokára húzódott vissza és megnősült. Egy év után hatalmas adósságot csinált, fizetésképtelen lett, börtönbe zárták. 1776-ban sikerült Hollandiába szöknie, ahonnan 1777-ben kitoloncolták. Újra börtönbe csukták, de 1780 decemberében apja közbenjárására szabadon engedték. Felesége elvált tőle, 1783-ban. Anyagi nehézségekkel küszködött, kalandoréletbe kezdett, a titkosszolgálat ügynöke lett. Londonban egykori párizsi iskolatársa bevezette a legbefolyásosabb whig körökbe, 1786-ban pedig Berlinbe küldték megbízatással. 1788-ban Mirabeau is alapító tagja volt Étienne Clavière, Nicolas de Condorcet mellett a Négerek Barátai Társaságának, amely a rabszolga-kereskedelem és a gyarmatok rabszolgatartása ellen küzdött.

Politikai pályafutása

1789. március 6-án Aix-en-Provence-ban a harmadik rend képviselője lett rendi gyűlésben. A nemesek megvetették őt kalandor, botrányos élete miatt, ezért nem választották meg képviselőjükké. Kitűnt szónoki tehetségével. Június 17-én Emmanuel Joseph Sieyès-nek segédkezett a rendi gyűlés alkotmányozó nemzetgyűléssé alakításában, s amikor június 23-án a király fel akarta oszlatni a nemzetgyűlést, Mirabeau ezekkel a szavakkal támadt a parancsot hozó tisztre: „Rabszolga, mondd meg uradnak, hogy a nép akaratából vagyunk itt, és csak szuronyokkal lehet minket elűzni”. Sieyès a szabadság Herkulesének nevezte Mirabeau-t, aki ezzel a kijelentésével lépett a történelem színpadára. Részt vett az Emberi és polgári jogok nyilatkozatának megszövegezésében, szabadkőművesként követelte a sajtószabadságot. bélyegkép|balra|Mirabeau szobra bélyegkép|jobb|Felirat: Sirassuk Mirabeau elvesztését (kb. 1791, Musée Carnavalet)

1789 őszén XVI. Lajos és a királyné, közvetítőkön keresztül, felkérték Mirabeau-t, hogy legyen titkos tanácsosuk. Mirabeau örömmel fogadta el az ajánlatot, miniszteri posztot és anyagi előnyöket várt. Riválisa, La Fayette márki intrikái miatt azonban a király nem hallgatott tanácsaira. 1790-ben megválasztották a Jakobinus klub elnökének, ahol beszédeivel nagy hatást gyakorolt klubtársaira. 1791. január 29. és február 13. között a törvényhozó nemzetgyűlés elnöke volt. Támogatta az egyházi javak elkobzását, de 1791 tavaszán a jakobinus Alexandre de Lameth azzal vádolta, hogy összeesküvést sző az arisztokratákkal.

Mirabeau, aki az alkotmányos monarchia híve volt, igyekezett összehangolni saját politikai elméletét a forradalom eszméivel. 1791. április 2-án meghalt. Váratlan halála mélyen megrázta a párizsi népet. A Szent Genovéva-templomban temették el, amelyet Panthéonná nyilvánítottak.

A Tuileriák palotájának ostroma után François Gamain lakatosmester elárulta Jean Marie Roland girondista belügyminiszternek az általa készített titkos vasszekrény létezését a palotában, amely többek között a király és királyné titkos levelezését is tartalmazta. 1792. november 20-án hozták nyilvánosságra a Konvent előtt a leltározott irattárat. Számos miniszter, diplomata és politikus kompromittálódott. Ekkor derült fény Mirabeau-nak a királyi párhoz fűződő titkos kapcsolatára is. A Jakobinus klubban felállított mellszobrát összetörték, hamvait 1793. szeptember 21-én a hátsó ajtón keresztül távolították el. Helyére Jean-Paul Marat-t temették, akinek a koporsóját a főkapun át vitték be a Panthéonba.

Újságíróként Mirabeau bátor hangon védte a sajtószabadságot (Essai sur le despotisme (1774), De la liberté de la presse (1788)). Meggyőződése volt, hogy Anglia felvirágzásához a szabad sajtó is hozzájárult. Pénzhiány miatt nem tudta elindítani Le Conservateur hetilapot, amelyben az előző generációk legjobb írásait akarta megjelentetni. A rendi gyűlés összehívásakor az Analyse des papiers anglais–ban készítette fel a közvéleményt. Az újság A Négerek Barátainak Társasága szócsöve is volt egyben. 102 száma jelent meg 1786-87-ben. 1789. május 2-án jelentette meg az États généraux első számát, amely a rendi gyűlés hiteles krónikája volt. Az minisztertanács betiltotta az összes, előzetes engedély nélkül kiadott újságot. Mirabeau május 10-én megkerülte a miniszteri rendelkezést új lapjával, a Lettres du Comte de Mirabeau à ses Commettants-nal (Mirabeau gróf levelei választói számára). 1789. július 25-ig 19 száma jelent meg, és hatalmas sikert aratott. A 20. szám már a Courrier de Provence címen jelent meg hetente háromszor. A cikkek minősége biztosította, hogy 20 000-nél kevesebb előfizetője sosem volt.

Írásai Essai sur le despotisme (1776) Des lettres de cachet et des prisons d'État (1780) Considérations sur l’ordre de Cincinnatus, ou Imitation d’un pamphlet anglo-américain], suivies… d’une Lettre… du général Washington… et d’une Lettre de feu M. Turgot,… au Dr Price sur les législations américaines, London (1784) Sur les actions de la Compagnie des eaux (1785) Le Rideau levé ou l’éducation de Laure (1786) Histoire sécrète de la cour de Berlin (1786–1787) Sur Moses Mendelssohn, sur la réforme politique des juifs et en particulier sur la Révolution tentée en leur faveur en 1753 dans la Grande-Bretagne, London (1787) Dénonciation de l'agiotage (1787) De la liberté de la presse (1788) De la monarchie prussienne sous Frédéric le Grand (1788) Lettres à Sophie (1777–1780) (posztumusz) Hic-et-Haec (1798) (posztumusz)

Magyarul Levelek a francia forradalomból. Mirabeau, Camille Desmoulins, XVI. Lajos levelei; ford. Bródy Béla; Bécsi Magyar Kiadó, Bécs, 1921 (Barna könyvek)

Források

Kategória:A francia forradalom szereplői Kategória:Franciaországi politikusok Kategória:Francia újságírók Kategória:Francia írók Kategória:1749-ben született személyek Kategória:1791-ben elhunyt személyek Kategória:A párizsi Panthéonban eltemetett személyek Kategória:Francia diplomaták Kategória:Franciaországi szabadkőművesek