Az időmértékes verselés az irodalomban a rövid és hosszú szótagok váltakozására építő verselési forma.
Története Az időmértékes verselés antik verselési módszer. A görög és latin nyelv kiválóan alkalmas az időmérték alkalmazására. Első, legsikeresebb alkalmazója Homérosz (Odüsszeia című művében 13450 hexameteres sort alkalmazott). Leghíresebb görög költők: Anakreón Szapphó Alkaiosz A római kultúra a görög műveltséget teljes mértékben átvette, így a verselést is. Leghíresebb római költők: Horatius Catullus Vergilius
A magyar nyelv azon kevés modern nyelv közé tartozik, amely természetétől fogva alkalmas az időmértékes verselésre (mivel a magyar nyelv eleve megkülönbözteti a hosszú és rövid magánhangzókat), így Sylvester Jánostól Berzsenyin át Radnótiig sokan alkalmazták. Más, indogermán (pl. svéd, angol, német) nyelvekben gyakran hosszú magánhangzók helyett a ritmus kedvéért olyan szótagokat használnak, ahol a mássalhangzók torlódása szabályozza a kicsengési időtartamot. Ez az úgynevezett analógiás (konstruktív) versépítő technika jól megfigyelhető Goethe vagy a svéd Georg Stiernhielm hexameteres költeményeiben.
Szabályai Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek alapegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3, sőt 4 morás verslábakat. Az időmérték alapja a szótagok időtartama. A legismertebb időmértékes ritmusrend a görög-római verselés.
Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb, a kólon és a periódusok: a verssor és a strófa.
A szótag az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül attól, hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben található. A szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. Ebből következően kétfajta hosszú szótag létezik. A természeténél fogva hosszú szótagnak a magánhangzója hosszú. A helyzeténél fogva hosszú szótagnak ugyan rövid a magánhangzója, de utána vagy hosszú, vagy legalább két rövid mássalhangzó szerepel. A kettőshangzók (azaz diftongusok, pl. "ei", "ou") a mai magyar köznyelvben már nincsenek, de a régi szövegekben (ill. az idegen nevekben, pl. Akhilleusz, Európa) előfordulhatnak, és a verstanban általában egy hosszú szótagot alkotnak, de két rövid magánhangzónak is tekinthetők. A "kh" ("ch"), a "th" és a "ph" - az idegen nyelvek hangtani szabályait követve - egy-egy rövid mássalhangzónak számítanak.
Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés) általában nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az alliterációt.
A magyar irodalomban az időmértékes verselés a 16. században jelenik meg (Sylvester János révén), de csak a 18–19. század fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok, az ún. klasszikus triász (Baróti Szabó Dávid, Rájnis József, Révai Miklós) vitája – a prozódiai vita – eredményeképpen. A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben azzal, hogy az "az" későbbi változata). A magánhangzók időtartamát a költői szabadság gyakran megváltoztathatja. Egy zárhang (p, t, k, b, d, g) és egy likvida (r vagy l) kapcsolata rövid lehet, pl.: apraja, atlasz.
Verslábak és sorfajták
Morák számaJambikus (emelkedő)Trochaikus (ereszkedő)Semleges2 Pyrrichius: U U (rövid-rövid)3 Jambus: U — (rövid-hosszú) Trocheus: — U (hosszú-rövid) Tribrachis: U U U (rövid-rövid-rövid)4 Anapesztus: U U — (rövid-rövid-hosszú) Daktilus: — U U (hosszú-rövid-rövid) Spondeus: — — (hosszú-hosszú) Bi-pyrrichius vagy proceleusmaticus: U U U U (rövid-rövid-rövid-rövid) Amphibrachys: U — U (rövid-hosszú-rövid)5 Bacchius: U — — (rövid-hosszú-hosszú) Paeon 4: U U U — (rövid-rövid-rövid-hosszú) Antibacchius: — — U (hosszú-hosszú-rövid) Paeon 1: — U U U (hosszú-rövid-rövid-rövid) Creticus: — U — (hosszú-rövid-hosszú) Paeon 2: U — U U (rövid-hosszú-rövid-rövid) Paeon 3: U U — U (rövid-rövid-hosszú-rövid) Pentabrachis: U U U U U (rövid-rövid-rövid-rövid-rövid) 6 Ionicus a minore: U U — — (rövid-rövid-hosszú-hosszú) [ejtsd: jonikusz aminóre] Ionicus a maiore: — — U U (hosszú-hosszú-rövid-rövid) [ejtsd: jonikusz amajóre] Choriambus: — U U — (hosszú-rövid-rövid-hosszú) Dijambus: U — U — (rövid-hosszú-rövid-hosszú) Ditrochaeus: — U — U (hosszú-rövid-hosszú-rövid) Antispastus: U — — U (rövid-hosszú-hosszú-rövid) Molossus: — — — (hosszú-hosszú-hosszú)7 Epitritos 1: U — — — (rövid-hosszú-hosszú-hosszú) Epitritos 4: — — — U (hosszú-hosszú-hosszú-rövid) Epitritos 2: — U — — (hosszú-rövid-hosszú-hosszú) Epitritos 3: — — U — (hosszú-hosszú-rövid-hosszú)8 Dispondeus: — — — — (hosszú-hosszú-hosszú-hosszú)
A 6 morás és annál hosszabb verslábaknál nem tértünk ki minden lehetőségre, mert csekély gyakorlati jelentőségük van.
Források: , (PDF)
A klasszikus időmértékes verslábak: jelentés, becenév és példa
Becenévként a 19. századi nyelvújító Fogarasi János javaslatai állnak itt.
{| class="wikitable" |-style="font-style:italic;" ! Név ! Eredeti jelentés ! Becenév ! Képlet ! Példa |- !colspan=5| 2 morás: |- | pirrichius | tüzes | pici | ∪ ∪ | csoki |- !colspan=5| 3 morás: |- | tribrakhisz | három rövid | szapora | ∪ ∪ ∪ | szerepe |- | jambus | gúnydal (?) | szökő | ∪ — | vadász |- | trocheus v. choreus | futó, kivonulási tánc | perge, lejti | — ∪ | Béni |- !colspan=5| 4 morás: |- | anapesztus | visszapattanó | lebegő, doboló | ∪ ∪ — | csodaszép |- | daktilus | ujjal rajzolt | lengedi, görgedi | — ∪ ∪ | éjszaka |- | spondeus | békekötésre | lassú, lépő | — — | forró |- | proceleuzmatikus | felhívó, buzdító | futamodi | ∪ ∪ ∪ ∪ | csiribiri |- | amphibrakhisz | körben rövid | körösdi | ∪ — ∪ | ki látta? |- !colspan=5| 5 morás: |- | bacchius | Bakkhosz istené | toborzó | ∪ — — | valóság |- | palimbacchius | ua. fordítva | tomboldi | — — ∪ | őrjöngve |- | krétikus v. amphimakrosz | krétai tánc v. körben hosszú | ugrató | — ∪ — | óh, az éj! |- | pentabrakhisz | öt rövid | eliramodi | | csodaparipa |- | paión | istenek orvosa (kardalokban) | pergepici piciszökő | 1. — ∪ ∪ ∪
| hársfatea borogatás |- !colspan=5| 6 morás: |- | kis jónikus | ión tánclépés | picilépő | ∪ ∪ — — | szerelemnek |- | nagy jónikus | ua. fordítva | lépőpici | — — ∪ ∪ | álombeli |- | antiszpasztus | kötélhúzó játék | toborzéki | ∪ — — ∪ | barangolni |- | koriambus v. choriambus | kartánc, körtánc | lengedező v. lejtiszökő | — ∪ ∪ — | alszik a vár |- | molosszus | nehézkes | andalgó | — — — | száncsengő
Hexameter Hat verslábból álló sor. Görög és római verselés fő eleme. A verslábak daktilusok vagy spondeusok, az utolsó előtti mindig daktilus, az utolsó spondeus, vagy ritkábban trocheus.
527x527px|Hexameter képlete
Pentameter Neve szerint öt, de valójában hat (négy teljes, és két fél) verslábból álló verssor, amelyben a harmadik és hatodik csonka. Önálló sorként ritka, de az ókori görög költészetben gyakori a disztichonok második soraként.
500px|Pentameter képlet
Disztichon Egy sor hexameterből és egy sor pentameterből álló sorfajta. A disztichon sorai rímtelenek.
„Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván
— U U | – UU| – U U| – – | – U U | – —
háborut emleget és lélekölő viadalt.”
— U U |— U U| – || – UU| – U U| —
Anakreón: Gyűlölöm (részlet)ANAKREÓN (i. e. 572? – 487?) görög költő – Kristó Nagy István: Gondolattár / 1800 előtt született szerzők Arcanum
Jegyzetek
Források Arany János: A magyar nemzeti versidomról'' Arany János Összes Művei. szerk. Keresztury Dezső, X. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest 1962. 218-258. magyar.fazekas.hu - Verstani enciklopédia p.161
Kategória:Verstan