bélyegkép|jobbra|270px|Római számokat tartalmazó óra, a négyes (IV) korábbi változatával

A római számírás az ókori Rómából származó alfabetikus számjelölési rendszer. A rendszer elve szerint néhány kiválasztott betűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. A római számrendszer additív számábrázolási rendszer, amely azt jelenti, hogy egy szám értékét a jelek összevonásából lehet létrehozni. A felhasznált betűk a latin ábécéből származnak. Összesen hét betűt használnak:

I = 1, V = 5, X = 10, L = 50, C = 100, D = 500, M = 1000.

A helyiértékek szerinti jelölés pedig a következő:

+ Római számok jelölésrendszere Ezresek Százasok Tízesek Egyesek 1 M (1000) C (100) X (10) I (1) 2 MM (2000) CC (200) XX (20) II (2) 3 MMM (3000) CCC (300) XXX (30) III (3) 4 CD (400) XL (40) IV (4) 5 D (500) L (50) V (5) 6 DC (600) LX (60) VI (6) 7 DCC (700) LXX (70) VII (7) 8 DCCC (800) LXXX (80) VIII (8) 9 CM (900) XC (90) IX (9)

Nagyobb számok kanonikus leírása a következő módon történik: először az ezresek, aztán a százasok, aztán a tízesek, végül az egyesek (ez felelne meg a modern, arab számokon alapuló helyiértékes ábrázolásnak). Például:

1988 = 1000 + 900 + 80 + 8 = M + CM + LXXX + VIII = MCMLXXXVIII

A rövidítés (nagy) számoknál a kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést ugyan megsérti, mégis a gyakorlatban használatos:

1998 = M + CM + XC + VIII = MCMXCVIII, de ehelyett használható az adott számábrázolást kialakító ókori rómaiak használati formáihoz hasonlatosan az MIIM és az IIMM forma is. Title page: "". Page 26: ": "

A kanonizált formában az I másik jellel együtt mint „kivonás” csak a V, illetve az X előtt állhat (tehát az IL és az IC ebben a szigorú formában nem megengedett). Ugyanakkor már a római korban is használtak rövidített formákat: XIIX (18), XXC (80), XC (90), ...

A római számokkal leírható legnagyobb szám, mely őrzi a jelölőrendszer szabályait a 3999, vagyis MMMCMXCIX. Ennek megfelelően a korai időszakban csak a fenti betűket használták, majd később a többszörözésre 4 ezer felett az I és egy fordított C szimbólumot „Ɔ” használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt. Példák:

Ugyanezt a felülvonást más értelemben is használták, ezzel jelezték, hogy az adott betű számként értelmezendő.

Az idők folyamán egyes számértékek jelölése eltérő lehetett. Így találhatunk 4 értékben IIII-t és IV-t is, hasonlóan 8 értékben VIII-t és IIX-et is – még furcsább eset a 99 jelölésére az XCIX helyett az IC –, előfordult, hogy ugyanabban a dokumentumban ugyanazokat a számértékeket más-más formában jegyezték le.

A római számokat a 14. században kezdte kiszorítani a ma használatos arab számírás. Napjainkban a római számok leginkább sorszámozásra, fejezetszámozásra, valamint uralkodók sorszámozására használatosak (például III. Károly, I. István). Ezen kívül általában régi épületeken az építés évét jelzik, valamint filmes produkciók végén a gyártási év jelölésére is gyakran római számokat használnak. Ezen kívül a világháborúk sorszámát is sokszor így jelölik (például a második világháborúnak elterjedt írásmódja a „II. világháború” alak) vagy az olimpiai játékok sorszámát is (például a 2012. évi nyári olimpiai játékok hivatalos neve XXX. nyári olimpiai játékok volt). Római számokkal jelölik Budapest kerületeit is (például Budapest VII. kerülete). Valamint a jogszabályokat is római számokkal jelölik (2025. évi CXXVII. törvény).

A „modern” római számok a következők:

Római Hindu–arab Megjegyzés (nincs) 0 Nem használták a nullát. I 1 II 2 III 3 IV 4 A IIII-t órákon és kártyákon még használják. V 5 VI 6 VII 7 VIII 8 IX 9 X 10 XI 11 XII 12 XIII 13 XIV 14 XV 15 XVI 16 XVII 17 Érdekesség a régies IIIXX alak: "Sub Dato Pragæ IIIXX Decemb. A. C. M. DC. IIXX" XVIII 18 IIXX: "Sub Dato Pragæ IIIXX Decemb. A. C. M. DC. IIXX", XIX 19 XX 20 XXX 30 XL 40 L 50 LX 60 LXVII67 LXX 70 A Septuaginta rövidítése LXXX 80 XC 90 C 100 CC 200 CCXLVIII 248 CCC 300 CD 400 D 500 DC 600 DCC 700 DCCC 800 DCCCXXXIX 839 CM 900 CMXI 911 M 1000 ⅭⅠƆ vagy ↀ 1000 Egyesített C, I és fordított C, az M alternatívája. ∞ 1000 Hasonlít a végtelen jelére, az M alternatívája. MCXI 1111 MCMXLV 1945 MCMXCVIII 1998 Használatos a nem kanonikus, de az ókori rómaiak gyakorlatával harmonizáló rövidített IIMM alak is. MCMXCIX 1999 Használatos a rövidített IMM alak is. MM 2000 MMM 3000 MMMCMXCIX 3999 IƆƆ vagy ↁ 5000 Két fordított C-vel. ⅭⅭIƆƆ vagy ↂ 10000 CCI, aztán két fordított C Ɔ Fordított 100 fordított C, nagy számoknál C-vel és I-vel kombinálva.

Karakterkódolás A római számokat legtöbbször az ASCII latin betűivel (I V X L C D M) írják le, a Unicode mégis rendelkezik speciális karakterekkel a római számjegyek írásához, ezek az U+2160...U+2183-as (tízes számrendszerben: 8544...8579) intervallumban helyezkednek el. Ez a sorozat lefedi mind a nagybetűs, mind a kisbetűs számjegyeket, valamint 12-ig a számkombinációkat.

A teljes karaktersor: Ⅰ Ⅱ Ⅲ Ⅳ Ⅴ Ⅵ Ⅶ Ⅷ Ⅸ Ⅹ Ⅺ Ⅻ Ⅼ Ⅽ Ⅾ Ⅿ ⅰ ⅱ ⅲ ⅳ ⅴ ⅵ ⅶ ⅷ ⅸ ⅹ ⅺ ⅻ ⅼ ⅽ ⅾ ⅿ ↀ ↁ ↂ Ↄ.

Egyesek szerint ezeket érdemes használni a római számjegyek írására. Így tehát a MCMLXXXVIII leírható ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅧ-ként vagy ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅤⅠⅠⅠ alakban. Viszont ezek a karakterek sok problémát okozhatnak, mert a megjelenítésükhöz speciális betűtípusok szükségesek, amik nem minden operációs rendszeren/szoftverben érhetőek el (például az Arial Unicode MS).

Érdekesség A reneszánsz idején általános volt, hogy a könyvek első oldalára egy latin szöveget helyeztek el, amelyben összeadva az I, V, X, L, C, D, M betűket, az eredmény a könyv kiadási dátuma lett.

Templomok és más épületek bejárata fölött is hasonlóan olvasható az építés évszáma. Az ilyen számot tartalmazó feliratokat kronogrammának nevezik.

Jegyzetek

Források Miért cseréltük arabra a római számokat? FAQ: Roman IIII vs. IV on Clock Dials Tanmenetjavaslat, Nemzeti Tankönyvkiadó A fordított C szimbólum jelentése Római szám átváltó Allen A. Shaw: Jegyzetek a római számokról Roman numerals

Kategória:Számjelölési rendszerek