Fényes Imre (Kötegyán, 1917. július 29. – Budapest, 1977. november 13.) elméleti fizikus, az egyik legeredetibb, legmélyebb gondolkodású magyar természettudós. Elsősorban a kvantumelmélet, kvantumfizika, mikrofizika, termosztatika területén ténykedett, a fizika nehéz, ámde alapvető kérdéseit feszegette. Hatása a fizikusok gondolkodására elsősorban a problémák igényes megfogalmazására való törekvésben érhető tetten, eredményeit igen sok filozófiai munka is tárgyalja.
Életrajza
A szeghalmi Péter András Reálgimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Debrecenben és Kolozsvárott végezte, és ott szerzett 1943-ban doktorátust. Doktori értekezésének címe: „Az atom hullámmechanikai és statisztikus elméletének kapcsolata”. 1945-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetét vezette. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem a háborút követő években Petru Groza politikája jóvoltából nyugodt hely volt, ahol lehetett tanítani. A 27 éves tanszékvezető professzor népszerű alakja volt az egyetemnek, hiszen csaknem egykorú volt tanítványaival, aki magától értetődően adta tovább lelkesedését a kvantumelméletért, az új eredményekért.
1950-től a magyar kormány meghívására a debreceni egyetem elméleti fizikai tanszékét vezette 1953-ig. Ebben az időszakban elsőként javasolta a kvantummechanika valószínűségi értelmezését (ld. főbb munkái). 1953-ban áthelyezték az ELTE Természettudományi Karra, ahol 1960-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. 1959-ben a fizikai tudományok doktora lett. Doktori értékezésnek címe: „A termodinamikai folyamatok időbeli lefolyása az egyensúlyi állapot közelében”.
Munkássága a kvantumelmélet, statisztikus fizika és az irreverzibilis termodinamika területét ölelte fel. 1974-ben W. Heisenberggel együtt vezetett egy szemináriumsorozatot Dubrovnikban a kvantummechanika elvi kérdéseiről. Felfedezte az úgynevezett „oszcillációs effektust”, a termodinamikai egyensúly stabilitásának valódi mechanizmusát, valamint korrigálta a Helmholtz és Pauli által megadott termodinamikai variációs elvet és megmutatta az eljárás irreverzibilis esetre való kiterjesztését is (Helmholtz–Fényes-elv).
Számos, a modern fizika eredményeit általánosító filozófiai munkát, didaktikai, valamint tudománynépszerűsítő tanulmányt, művelődéspolitikai eszmefuttatást is írt.
Főbb művei
A kvantummechanika valószínűségi értelmezése (Budapest, 1952) Fényes Imre–Nagy Miklós: Mikrofizika; Gondolat, Budapest, 1959 (Studium könyvek) Entrópia (Budapest, 1962) Fizika és világnézet (Budapest, 1966) Termosztatika és termodinamika (Budapest, 1968) Modern fizikai kisenciklopédia (szerk., Budapest, 1971) A fizika eredete. Az egzakt fogalmi gondolkodás kialakulása. Történeti, logikai, ismeretelméleti elemzés; sajtó alá rend., jegyz., utószó Erdélyi Sándor; Kossuth, Budapest, 1980 Fényes Imre válogatott írásai; Ropolyi László, Szegedi Péter; Typotex, Budapest, 2025 (Principia philosophiae naturalis)
Emlékezete
A Vermes Miklós Országos Fizikus Tehetségápoló Alapítvány Fényes Imre Emlékversenyt rendez.
Jegyzetek
Források Fényes Imre
https://web.archive.org/web/20141118103917/http://www.mtva.hu/hu/sajto-es-fotoarchivum/1250-fenyes-imre-elmeleti-fizikus-95-eve-szueletett
További információk Gábos Zoltán: A harmadik erdélyi egyetem fizikusai, Természet Világa 2006. I. különszám. Online hozzáférés
Kategória:1917-ben született személyek Kategória:1977-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar fizikusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek