Fehér Géza, született Weisz Ignác (Kunszentmiklós, 1890. augusztus 4. – Budapest, 1955. április 10.) magyar régész.
Élete
Weisz Zsigmond kereskedő és Wiesel Henrietta fia. A budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1913-ban. 1924-ben a debreceni egyetemen nyert magántanári képesítést. 1913–14-ben Sepsiszentgyörgyön, 1915–16-ban Szabadkán volt tanár, majd katonai szolgálatot teljesített. 1918-ban a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetben dolgozott. Hazatérve Budapesten előbb középiskolai tanár, azután a Fővárosi Könyvtár keleti gyűjteményének alkalmazottja lett.
Házastársa Ary Ilona volt, akit 1914. augusztus 27-én Debrecenben vett nőül.
Munkássága
Magyar őstörténeti kutatásai során a magyar–bolgár–török történeti kapcsolatokkal kezdett foglalkozni. 1922-től bulgáriai kutatásainak két évtizede alatt régészeti ásatásokon vett részt (Madara, Aboba-Pliszka, Mumdzsilár). 1931-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. A Bolgár Tudományos Akadémia tagjává választotta. A második világháború végén Isztambulba került, ahol két féléven át az egyetemi bölcsészkaron őstörténeti előadásokat tartott, majd a Topkapı Palota Múzeumban dolgozott. 1948-tól haláláig Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Négy éven át vezette a zalavári ásatásokat. A honfoglalás korában Magyarország területén élt szlávok régészeti hagyatékának meghatározása, összegyűjtése és történeti értékelése terén végzett úttörő és alapvető munkát.
Főbb művei
Bulgarisch-ungarische Beziehungen in den V-XI. Jahrhunderten (Budapest, 1921); Die Inschrift des Reiterreliefs von Madara (Szófia, 1928, bolgár nyelven is); A bolgár-török műveltség emlékei és magyar őstörténeti vonatkozásaik (Budapest, 1931); Az ősbolgárok ruházata és fegyverzete (Szófia, 1939, bolgárul); A bolgártörökök szerepe és műveltsége (Budapest, 1940, bolgár nyelven: Szófia, 1941); A nagyszentmiklósi kincsrejtély megfejtésének útja (Budapest, 1950); A Dunántúl lakossága a honfoglalás korában (Budapest, 1956); Beiträge zurn Problem des ungarisch-slawischen Zusammenlebens (Budapest, 1957); Die landnehmenden Ungarn und ihr Verhältnis zu den Slawen des Donaubeckens (Budapest, 1957). A Közép-Duna-Medence magyar honfoglalás- és kora Árpád-kori sírleletei. Leletkataszter. (Éry Kingával és Kralovánszky Alánnal. Budapest, 1962)
Emlékezete
A ruszei (Ruszcsuk) múzeumot róla nevezték el.Metapedia
Jegyzetek
Források
Nagy Iván:Magyar–bolgár kulturális kapcsolatok. Tükör, 1937. november 1. 11. szám, 796–800. o. Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967-1969. Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest, Zsidó Lexikon, 1929. 264. oldal Online elérés Ritoók Ágnes: Fehér Géza. In: Bodó-Viga: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002. XV, 254–255. o.
További irodalom
Arno, T. J.: In memoriam Géza Fehér 1890–1955 (Stockholm, 1955) Diez, E.: Géza Fehér 1890–1955 (München, Südost-Inst., 1955) Пейковска, П.: Българо-унгарски научни взаимоотношения (XIX - средата на ХХ в.). София: Акад. изд. "Проф. М. Дринов", 2005. Пейковска, П.: Проф. Геза Фехер в България (1922 – 1944 г.) – В: Унгаристични изследвания. Юбилеен сборник по повод 30 години от създаването на специалност „Унгарска филология“ в СУ “Св. Климент Охридски“. С., 2014, с. 187-219 Peykovska, Penka Iv.: - Prof. Géza Fehér’s Stay in Bulgaria (1922–1944) and His Proto-Bulgarian Studies in the Context of Political Trends. – In: Korlátlan Kelet-Európa. Tanulmányok Niederhauser Emil emlékére. Szerk.: Mezei B., Bartha E., Bagi D. Budapest: ELTE BTK, 2025, 417–429 Fodor István: 100 éve született id. Fehér Géza. Archaeologiai Értesítő 117. (1990) 256-257. o. Harmatta János: F. G. (Archaeol. Ért. Bp., 1955) Moravcsik Gyula: F. G. (Antik Tanulm. II. 1955. 4. sz.)
Kategória:Magyar régészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1955-ben elhunyt személyek Kategória:Kunszentmiklósiak Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:MTA-tagok