A magyar televíziózás története

jobbra|bélyegkép|250px|Az Orion AT501 az első sorozatban gyártott magyar televízió típus, amelynek a gyártása 1956 januárjában kezdődött meg

bélyegkép|jobbra|200px|A Széchenyi-hegyi adótorony A magyar televíziózás története 1954. január 20-án kezdődött az M1, Magyarország első televízióadója kísérleti adásainak beindulásával. A Magyar Televízió (MTV) 1953 és 1974 között a Magyar Rádió, majd az MRT részeként, majd 1974 és 2015 között önállóan működött magyar nemzeti közszolgálati televíziós intézményként.

Az M1 mellett ma már több mint 120 magyar nyelvű csatorna szórakoztatja a tévénézőket.

A kezdetek 200px|balra|bélyegkép|Emléktábla az Agancs út 30-32. számú ház falán 1946 tavaszán a Közlekedési- és Posta Kiállításon láthatta a közönség a televíziót működés közben. A műsor egy három méter hosszúságú hurokfilm volt, amelyen három nő beszélgetett. Nemes Tihamér szerkesztett hozzá katódsugárcsöves letapogatással működő készüléket. A katódsugárcső működéséhez szükséges 1000 voltos anódfeszültséget szárazelemekből álló oszlop szolgáltatta.

1952 februárjában a Minisztertanács hozzájárulását adta, miszerint párthatározatban mondják ki, hogy hazánkban 1954. május 1-jéig meg kell indítani a televíziózást. A műszaki végrehajtás a Magyar Postára hárul.

1953. január 23-án döntés született a hazai televíziózás megindításáról. A Posta a Minisztertanács ezen hozzájárulása után létrehozta a Magyar Televízió Vállalatot. A döntés értelmében a közben Újpestről Kőbányára költözött Orion Rádió és Villamossági Vállalatot bízta meg a Minisztertanács, hogy haladéktalanul kezdje meg televízió vevőkészülékek gyártásának technikai előkészületeit. Eleinte egy 14 x 18 cm-es képernyő méretű vevőkészüléket fejlesztettek ki, úgyhogy az 1954. január 20-án meginduló első próbaadások már ezeken a készülékeken voltak láthatóak. A nagy tömegeket vonzó őszi mezőgazdasági vásár egyik kiemelt látványossága is ez a tévékészülék típus volt. A vásárt követően a Corvin Nagyáruház, akkori nevén Budapest Nagyáruház kirakatában is díszhelyen mutatkozott be a televízió.

1955-ben a Magyar Rádióban létrehozták a Televíziós Osztályt, amely a műsorok műszaki elkészítésére volt hivatott, míg a műsor sugárzása a Magyar Posta feladatkörébe tartozott, ennek kapcsán alakult meg 1953-ban a Posta Kísérleti Állomás.

Az első adó teljesítménye 100/50 W (Visontai Péter, Molnár János, 35 mm-es filmhez filmbontó: Nemes Tihamér). Az első adást 1953. december 16-án sugározták: Láng Éva mérnökről készült diapozitívet közvetítettek a Gyáli úti Posta Kísérleti Állomás épületéből és ezt az Orion gyár épületében, 4 km-rel távolabbról vették. Ugyanazokat a léghűtésű adócsöveket használták, amelyekkel Bay Zoltán 1946-ban a Hold radar-visszhang kísérletet végezte. A második próbaadást 1954. január 20-tól 1958. február 22-ig a Széchenyi-hegyen, az egykori Agancs úti Hargita szálló mellett, a Magyar Posta Kísérleti Intézete állományába vett épület mellől sugározták egy kisebb, ideiglenes acéltoronyból, amire a Távvezetéképítő Vállalat szerelte fel az első adóantennát. Innen 1956 tavaszától kísérleti adások mentek keddi és pénteki napokon. A szomszédjában 1956–1958 között megépült az első adótorony a Széchenyi-hegyen, a Csíz utca 2-8. szám alatti telephelyen. 1956 tavaszán kezdődött el a vasbetonból készült, 60 méter magas adótorony építése a Széchenyi-hegyen, amelyet 1958. február 22-én adtak át. Az épületben helyet kapott egy NDK gyártmányú, O1-frekvenciájú 30/10 KW-os adóberendezés, egy francia mikrohullámú berendezés, később pedig már URH-adó is. Az épület tetejére egy 38 méter magas antennaárbócot szereltek fel négyemeletes lepkeantennával. Innen a televízió 1-es csatornája 1957. február 23-án kezdte meg a teszt sugárzást, szintén heti két nap gyakorisággal, amelyet már 50–90 km körzetben lehetett fogni. A Magyar Televízió hivatalosan az 1957 május elsejei felvonulás élő közvetítésével kezdte meg a rendszeres adását.

1955 augusztusára megszületett a szériagyártásra szánt vevőkészülék első prototípusa, az Orion AT-501.

1956 tavaszától kerültek az első készülékek forgalomba, kezdetben csak Budapesten, az akkori Lenin körúti Ravill Kereskedelmi Vállalat boltjában, 5500 Ft/db áron (akkor egy mérnök fizetése átlag 550-650-Ft volt), amelyből közel tíz nap alatt adtak el 150 darabot. 1957-re 5000 darab eladását célozták meg.

A tévékészülékek története Magyarországon Kétnormás vevőkészülékek Kétnormás hang Jugoszláviában és Ausztriában a CCIR szabvány szerint a kép- és hangvivő távolsága 5,5 MHz volt, Magyarország viszont az OIRT szabvány szerinti 6,5 MHz hangsegédvivőt használta. Ezért a „nyugati” adásoknál néma volt a készülék. Kezdetben ezen úgy segítettek, hogy beépítettek egy 1 MHz-es oszcillátort. Ennek a jelével keverve a középfrekvenciás erősítő jelét, létre lehetett hozni az 5,5 MHz-es jelből egy tükörfrekvenciás jelet a 6,5 MHz-en.

Ezt később gyárilag beépítették a készülékekbe. Az eljárás hátránya, hogy a videojel sávszélességét korlátozni kellett, bár ez a képminőséget lényegesen nem befolyásolta. Ezeknek a kétnormás vevőkészülékeknek a vízszintes sorirányú felbontóképessége kb. 420 pont volt.

Kétnormás színes vevőkészülék Hasonló probléma lépett fel, amikor megindultak a színes adások. Ausztria és Jugoszlávia a PAL (nyugat-európai) norma szerint sugárzott, Magyarország viszont a francia SECAM rendszert vezette be a szovjet blokk országaira lerontott változatban, ezt hívták MESECAM-nak is.

Ez a probléma már csak gyárilag volt megoldható: beépítették a SECAM késleltető művonalat is, meg a PAL dekódolót is a vevőkészülékekbe.

Külső eszközök csatlakozása a készülékhez A kezdeti vevőkészülékeket autótranszformátorról működtették, így galvanikus kapcsolatban voltak az elektromos hálózattal. Az elektroncsövek soros fűtésűek voltak, fűtőfeszültségüknek ki kellett adnia a 220 voltot. Érintésvédelmi szempontból ezt a megerősített szigeteléssel kellett megoldani.

Az első problémát a fejhallgatók és hangszórók csatlakoztatása jelentette. Ezt hangfrekvenciás elválasztó transzformátorral oldották meg.

A következő probléma akkor keletkezett, amikor a nyolcvanas években kereskedelmi forgalomba kerültek a műsorok és filmek otthoni rögzítésére és lejátszására alkalmas első VHS képmagnók. Ehhez a tévékészülékeken videó kimenetet kellett kiépíteni. A probléma teljes megoldása az lett, hogy az egész vevőkészüléket transzformátor választotta le a villamos hálózatról.

A készülékgyártás vége Az 1980-as évek második felére a hazai piac mellett a KGST országokba exportáló két nagy hazai gyártó (az Orion és a Videoton) technológiai lemaradása a külföldi éllovasoktól szembetűnővé vált. A külföld és főképp a Nyugat olyan fejlesztési háttériparral rendelkezett, különösen a moratórium alá eső fejlett elektronikai termékek, alkatrészek, és kiegészítők terén, amely hátrányt egyik cég sem tudta tolerálni. Akkoriban Amerika és Nyugat-Európa a fejlett technológiákra, elektronikai, számítástechnikai termékek részeire, egészére egy nemzetközi embargót alkalmazott, amely meggátolta, hogy alapalkatrész szinten technológiai fejlesztéseket hajtsanak végre a hazai gyártók készülékeikkel. Idővel összeszerelő üzemekké alakultak át, majd 1992 után, a beáramló sokkal korszerűbb nyugati készülékek özöne mindkét nagy gyár elhalását eredményezte. Az ötvenes évek külföldtől elhatárolódó, önállóságra törekvő gazdaságpolitikai szemlélete miatti kényszer szülte hazai elektronikai ipar két nagy oszlopa ledőlt.

1957–1974: Az MRT korszak

Megérkezett az első PYE-közvetítőkocsi, amely mikrohullámú adójával 20–30 km távolságban játszódó események továbbítására is alkalmas volt.

Ebben az időszakban kiemelt fontosságú volt a munkásság politikai és kulturális műveltsége, leginkább Pécs környékén, ahol szén- és uránbányászat folyt. Párt- és kormányzati utasításra Pécsett kellett kiépíteni a második magyarországi televíziós adót. A feladattal a Posta Kísérleti Intézet munkatársát, Molnár Jánost bízták meg. Az adó rendelkezésre állott ugyan, de arra senki nem gondolt, hogy hogyan jut el a műsor Pécsre. Az ötvenes években alkalmazott rézkábelek erre a célra teljesen alkalmatlanok voltak (a rádióműsorok továbbítására persze megfeleltek). Molnár ekkor megvizsgálta annak lehetőségét, hogy vevőkészüléket telepít a helyszínen, és annak a jelét továbbítja az adóra. Ám ez is lehetetlennek bizonyult: a budapesti adó horizontja csak Dunaföldvárig ért. Az akkori gazdasági helyzetben reménytelen volt átjátszó állomást építeni, vagy vásárolni. A vételhez elképesztő méretű parabola vevőantennára lett volna szükség. Molnárnak ekkor ragyogó ötlete támadt: talált a Mecsekben egy olyan völgyet, vízmosást, amely részben paraboloid formájú volt. Ennek a völgynek volt egy pontja, ahol ki lehetett szűrni az új adótól származó zavarjeleket, és kellő erősséggel fogni lehetett a budapesti adó jelét. A budapesti és a pécsi adó frekvenciája közel volt egymáshoz, és a rendkívül nagy jel–zaj-arány miatt a pécsi adó alsó oldalsávjának jelei zavarták volna Budapest vételét. Ezt úgy küszöbölték ki, hogy a vevőt egy kisebb facsoport mögé helyezték, amely kellőképpen árnyékolta a pécsi adó sugárzását. Ezt a jelet használták fel a mecseki adó modulálásának céljára. A pécsi adó 1958-tól az OIRT 2-es csatornán, az 59,25 MHz-en működött, ezt később az RTL Klub kapta meg. Tekintettel arra, hogy az OIRT szabvány szélesebb frekvenciasávot engedélyez, mint a CCIR, ezért ennek az adónak lehetett oldalsávi sugárzása a budapesti adó 49-57 MHz jeltartományában. Ezt követően országszerte épülnek a tornyok a későbbi gerincadók számára.

1958 második felében a székesfehérvári volt Vadásztölténygyár (Videoton) gyár is megkezdte a tévékészülékek fejlesztését és gyártását a növekvő népszerűség kielégítése céljából. Ekkoriban hiánygazdaság működött, vagyis nem volt annyi készülék a piacon, amennyire igény lett volna. 1960. június 30-án az előfizetők száma már 78 681 főt tett ki.

1960-ban a Videoton bemutatta első önálló fejlesztésű, Tavasz típusú készülékét. Az Orion gyárban elkészült a 400 000. tévékészülék, amelyből 53 000 exportra került (KGST megállapodás szerint).

Színes adások megjelenése, az UHF sáv használatba vétele

A színes adások sugárzása 1967-től kezdve kísérletként folyt, 1969-től rendszeressé vált.https://archivum.mtva.hu/news_archive/item/NEWS-NGhTeGwyek5MNDZnVTAyRkhuOHArbjA3Slg2UForbHVzcUxzTyt4VkVJND0 1969. március 21-én – a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójának alkalmából – délelőtt 11 órakor egy körülbelül egy órás időtartamban került sor az első színes műszaki kisérleti adásra (ezt később az MRT saját tévécsatornáján is megismételték április 5.-énRádió –és Televízióújság 1969. év XIV évf. 14. szám 13. oldal).

Az első csatorna adói már lefoglalták a VHF (Very High Frequency) sáv frekvenciáit, ezért a második műsor adóit (1971 augusztusában) az UHF (Ultra High Frequency) sávra helyezték. Tekintettel arra, hogy ez csaknem egybeesett a színes adások megkezdésével, az UHF sáv köznapi neve „a színes” volt. A régebbi készülékeket külön konverterrel kellett alkalmassá tenni a második műsor vételére.

Megkezdődött az első francia importból származó színes készülékek forgalmazása is, bár az ára visszatartó erővel bírt, emiatt az akkori státuszszimbólum egyik tárgyává lett. Az első színes adásokat is ezeken, az akkor az országban működő 2-300 francia kísérleti készüléken lehetett fogni.

Az első színes helyszíni közvetítés az 1970. április 4-i katonai díszszemléről történt. Az előfizetők száma ekkorra már (augusztusra) elérte az egymillió-hétszázezret. Az előfizetésekhez tartozó készülékek zömét a hazai ipar adta, amiben ugyanebben az évben kezdődött meg a színes adás vételére alkalmas televíziókészülékek gyártása.

1971-1973 között tartott a MTV2 próbaadása.

1974–1989: Az MTV korszak a rendszerváltásig