A Nagy-Záb (arabul: الزاب الكبير, al-Zāb al-Kabīr; törökül: Zap; kurdul: Zêy Badînan, illetve Zêyê Mezin; szírül: ܙܒܐ ܥܠܝܐ; az ókori görög forrásokban Lükosz) a Tigris egyik legfontosabb bal oldali mellékfolyója, amely Törökország délkeleti részén ered, majd Irak területén ömlik a Tigrisbe. Hossza a különböző becslések szerint mintegy 392–473 km, vízgyűjtő területe körülbelül 26,2-40,3 ezer km².
Forrásvidéke a Torosz-hegység délkeleti peremén, a Van-tó környékének magashegységi övezetében található, nagyjából 3000 méteres tengerszint feletti magasságban. A folyó a hegyvidéki szakaszon mély völgyeken és szűk szorosokon halad át, majd az iraki Kurdisztán területén szélesebb völgyekbe érkezik, végül Moszultól délre torkollik a Tigrisbe.
bélyeg|balra|300px|A térképen kékkel a Felső- és Alsó-Záb látható; a Nagy-Záb felül, németül „Große Zab” néven szerepel. bélyeg|jobbra|300px|A Nagy-Záb a törökországi Hakkari tartományban.
Leírása A Nagy-Záb Törökország területén Van és Hakkari tartományokon halad át, majd Irakban a mai Dahúk és Erbíl kormányzóság térségén folyik keresztül; alsóbb szakaszán részben természetes határt alkot Erbíl és Ninive kormányzóság között. A folyó teljes hosszára nincsen teljesen egységes adat, de a szakirodalomban általában körülbelül 400 km-es folyóként szerepel, amelynek mintegy 300 km-es szakasza esik Irak területére.
A vízgyűjtő terület nagyságára különböző becslések léteznek. Ezek eltérését részben az okozza, hogy a felső vízgyűjtő határainak meghatározása és a mellékágak beszámítása a különböző munkákban nem teljesen azonos. A Nagy-Záb vízjárása erősen ingadozó: a vízutánpótlás főként hóolvadásból és csapadékból származik, ezért tavasszal rendszerint nagyvizek, nyár végén és ősszel pedig kisvizek jellemzők rá. A torkolat közelében mért átlagos vízhozam megközelítőleg 419 m³/s, a csúcsvízhozam elérheti az 1320 m³/s-ot.
A Britannica szerint a Nagy-Záb és a Kis-Záb tavaszi áradás idején jelentősen növeli a Tigris vízhozamát, egyes időszakokban együtt akár meg is duplázhatják a folyó vízmennyiségét ezen a szakaszon.
Vízrajza A folyó felső szakasza a magashegységi éghajlat hatása alatt áll, ahol a tél hideg, a csapadék jelentős, és a hófelhalmozódás fontos szerepet játszik a tavaszi árhullámok kialakulásában. Ahogy a Nagy-Záb délebbre halad, a medence éghajlata fokozatosan szárazabbá és melegebbé válik. Ez a természeti átmenet a vízhozam szezonális ingadozásában és a völgyhasználatban is jól megmutatkozik.
A folyó a Tigris felső vízrendszerének egyik kulcseleme, különösen Észak-Irak vízgazdálkodása szempontjából. A FAO AQUASTAT országprofilja szerint a Nagy-Záb vízgyűjtője az iraki öntözés és általános vízgazdálkodás egyik fontos erőforrás-területe.
Mellékfolyói A Nagy-Záb számos hegyi mellékfolyót vesz fel. Az iraki szakasz vízgyűjtőjének fontosabb mellékvizei közé sorolják a Rubar-i-Shin, a Rukuchuk, a Rubar-i-Ruwandiz, a Rubat Mawaran és a Bastura Chai vízfolyásokat; a jobb parti mellékfolyók közül különösen jelentős a Házir folyó.
A Házir történeti szempontból is fontos, mert egyes munkák a 750-es nagy-zábi csata helyszínét nem magán a Nagy-Zábon, hanem e mellékfolyó partvidékén azonosítják.
Történelmi vonatkozásai A Nagy-Záb vízgyűjtője és völgye a Zagrosz térségének egyik fontos történeti folyosója. A térségben az emberi jelenlét a paleolitikumig nyúlik vissza, és a folyóvölgy kapcsolatrendszere már az ókorban összekötötte a mezopotámiai alföldet a hegyvidéki területekkel.
A folyó első ismert említései a III. uri dinasztia korából származnak. A későbbi korszakokban a Tigrishez közeli torkolatvidék tágabb térsége olyan jelentős mezopotámiai központokhoz kapcsolódott, mint Assur, Ninive és Dúr-Sarrukín. Az akkád nyelvű forrásokban a folyó neve Zābu elû volt, vagyis „Felső-Záb”.
i. e. 331-ben a folyó torkolatvidékének tágabb környezetében zajlott le a gaugamélai csata, III. Alexandrosz makedón király és III. Dareiosz perzsa király seregei között.
A korai középkorban szintén a folyó közelében szenvedte el döntő és egyben utolsó vereségét II. Marván, az utolsó Omajjád uralkodó Asz-Szaffáh seregeitől. A Britannica ezt az ütközetet a Nagy-Záb menti csataként tárgyalja, amely az Omajjád Kalifátus bukásához és az Abbászida Kalifátus felemelkedéséhez vezetett.
A 20. század folyamán először az első világháború idején zajlottak súlyos harcok a folyó medencéjének vidékén, majd a század második felétől napjainkig a térség ismétlődően a török-kurd konfliktus egyik színtere lett.
Vízhasznosítás és szabályozás A Nagy-Záb vizeit öntözésre, helyi vízellátásra és energiatermelésre használják. A folyó Irak északi részének egyik legfontosabb vízforrása. Vízjárásának erős ingadozása miatt a szabályozás régóta napirenden van, és a 20. század során több terv is készült a vízhozam kiegyenlítésére, árvízvédelemre és vízerő-hasznosításra.
A nagyobb léptékű projektek közül a Behme gát terve jutott a legmesszebb. Az építkezés megkezdődött, de az 1990-ben kirobbant Öbölháború miatt félbeszakadt. A projekt nemcsak vízgazdálkodási, hanem régészeti szempontból is jelentős volt, mert a tervezett tározó területén számos őskori, ókori és középkori lelőhelyet azonosítottak.
Régészet és természeti környezet A Nagy-Záb medencéje kiemelkedően gazdag régészeti emlékekben. A térség legismertebb lelőhelye a Shanidar-barlang, amely a Zagrosz hegyei között, a folyó völgyének tágabb környezetében található, és a Közel-Kelet egyik legismertebb paleolitikus lelőhelye.
A Cambridge-i Egyetem régészeti projektje szerint a Shanidar-barlangban folytatott modern feltárások a neandervölgyi és kora modern emberi jelenlét kutatásának egyik legfontosabb helyszínévé tették a lelőhelyet.
A folyóvölgy természeti képe a magashegységi szakaszok meredek lejtőitől és szűk szurdokaitól a lejjebb fekvő, mezőgazdasági művelésre alkalmasabb völgyekig terjed. A felső vízgyűjtőn a csapadékosabb, hidegebb hegyvidéki környezet dominál, míg a délebbi, alacsonyabban fekvő területeken a szárazabb éghajlati viszonyok erősebbek.
Jegyzetek
Források Buringh, P. (1960), Soils and soil conditions in Iraq, Baghdad: Ministry of Agriculture. Davey, Christopher J. (1985), "The Negūb Tunnel", Iraq 47: 49-55, ISSN 0021-0889. Frenken, Karen (2009), Irrigation in the Middle East region in figures. AQUASTAT survey 2008, Water Reports, 34, Rome. Braidwood, Robert J.: Prehistoric investigations in Iraqi Kurdistan
Kategória:Törökország folyói Kategória:Irak folyói