bélyegkép|A Slade 1974-ben A Slade egy angol rockegyüttes.
Története
1969-ben alakult. Skinhead zenekaraként indult a hatvanas években. Az eredeti felállás zenészei, Dave Hill (gitár), Noddy Holder (ének, gitár), Jimmy Lea (basszusgitár, billentyűs) és Don Powell (dob) maguk is követték a bőrfejűek divatját: Kopaszra nyírt fej, fekete szegecselt bőrruhák, bakancs. A Slade először kis klubokban lépett fel, és hamarosan a helyi fiatalok kedvenc együttese lett. Koncertjeiken gyakori volt a balhé, a verekedés, ami nemcsak skinhead rajongóiknak, hanem a zenekar agresszív előadásmódjának, szabadszájú dalszövegeinek, és nem utolsósorban Noddy Holder elképesztően erős hangjának volt a következménye. (Holdert annyira jó rockénekesnek tartották, hogy Bon Scott halála után az AC/DC komolyan fontolgatta, hogy vele folytatják pályafutásukat. A felkérést azonban Noddy Holder elutasította, mondván, hogy az ő zenekara a Slade, más zenekarban nem kíván muzsikálni.)
Midland után London East End negyedében léptek fel, a Speakeasy és Rasputin's Clubban, ahol felfigyelt rájuk Chas Chandler menedzser, az Animals együttes volt basszusgitárosa, aki pénzt látott a társaságban. Szerződést kötve velük gyökeresen átalakíttatta a zenekar kinézetét: hajukat megnövesztve, csillogó jelmezekbe öltöztetve adták elő új számaikat. Chandler legzseniálisabb húzása viszont az volt, hogy a selyembe-bársonyba öltöztetett zenekar a diszkógömbök fényénél is ugyanazt a nyers, vad, szabadszájú külvárosi rockzenét játszotta, mint a kezdeti időkben. Holder vérfagyasztó hangja, a vad, lendületes szerzemények a lemezeken is nagy sikert arattak. (A Slade alkalmazta ismét azt a régi amerikai-néger szokást, hogy a számok címét nem a hivatalos helyesírással, hanem fonetikusan, kiejtés szerint írták le, például: Cum on Feel the Noize – Tak Me Bak 'Ome – Gudbuy T'Jane) Merry Xmas Everybody című kislemezükből 1973-ban két és félmillió példányt adtak el. 1973-ban európai, 1974-ben amerikai koncertturnén vettek részt. A Slade 1972-74 között hat Nr.1 slágerrel és két Nr.1 albummal büszkélkedhetett, és akadt olyan kritikus, aki a Lea-Holder szerzőpárost Lennon-McCartneyhoz hasonlította.
Az évek múltával a zenekar népszerűsége egyre csökkent, azonban hosszú kihagyások után még a nyolcvanas években is visszakapaszkodtak a slágerlistákra, köszönhetően az olyan albumoknak mint a "We'll Bring The House Down" vagy a zseniális "The Amazing Kamikaze Syndrome" – az ezen hallható "Run Runaway" és "My Oh My" című számokkal végül 1984-ben sikerült betörniük az amerikai piacra is.
A Slade 1992-ig játszott az eredeti felállásban, ezt követően 1993-tól Slade II néven folytatta működését.
Tagjai
Eredeti felállás Dave Hill (gitár) Noddy Holder (ének, gitár) Jimmy Lea (basszusgitár, zongora) Don Powell (dob)
Diszkográfia Beginnings (1969) Play It Loud (1970) Slayed? (1972) Slade Alive (1972) Sladest (1973) Old, New, Borrowed And Blue (1974) Slade In Flame (1975) Nobody's Fools (1976) Whatever Happened To Slade (1977) Slade Alive 2. (1978) Return To Base (1979) We'll Bring The House Down (1981) Till Deaf Do Us Apart (1981) Slade On Stage (1982) The Amazing Kamikaze Syndrome (1983) Rogues Gallery (1985) Crackers (1985) You Boyz Make Big Noize (1987) Wall Of Hits (1991) The Slade Collection (1993) Radio Wall Of Sound (1995) The Story Of Slade (1995) Feel The Noise (1997)
Források Literatura.hu Allmusic biography
Kategória:Brit rockegyüttesek Kategória:1969-ben alakult együttesek Kategória:Skinheadegyüttesek