bélyegkép|jobb|220px|A Ming-kor utolsó évtizedében íródott, A szerelem imaszőnyege című regény egyik illusztrációja. (kb. 1494–1552) alkotása. A kínai erotikus irodalom ( 情色文學 / 情色文学) és pornográf irodalom ( 色情文學 / 色情文学 vagy 淫穢文學 / 淫秽文学) a kínai irodalom egyik, sokáig alig kutatott, és máig viszonylag kevés szakirodalommal rendelkező kategóriája. A kínai irodalom háromezer éves tárházában pedig szép számmal találhatók olyan művek, melyek vagy művészi igényű erotikus leírásokat tartalmaznak, vagy szexuális praktikákat bemutató kézikönyvek, sőt olyan pornográf művek is, amelyek kifejezetten az érzéki vágyak, a nemi izgalom felkorbácsolására íródtak.
A kínai ókorból alig maradtak fenn ilyen alkotások, amelynek oka a szigorú erkölcsösséget előíró konfucianizmus, amely elítélte a szexualitás efféle propagálását. A legelső erotikus utalásokat a Dalok könyve népdalokon alapuló versei tartalmazzák. A szexualitás viszonylag korán a taoizmus vonzáskörébe került, amelynek képviselői többek között a különféle szexuális praktikák gyakorlásában vélték megtalálni a élet meghosszabbításának módját. Így a szexuális témájú írásokban mindig igen erős taoista hatás figyelhető meg.
A kínai erotikus és pornográf irodalom jelentős részét alkotják azok a felvilágosító művek, amelyek azzal a céllal íródtak, hogy a „hálószoba művészetébe” vezessék be olvasóikat.A hálószoba művészet kínai elnevezései: 房中術 / 房中术, 房術 / 房术, 房内, 房室养生, 黄赤之術 / 黄赤之术 vagy 男女合氣之術 / 男女合气之术. Az ebbe a műfajba tartozó műveket „hálószoba-könyveknek” ( 房中書 /房中书) nevezték. A legelső ilyen jellegű írások nem maradtak fenn, csak a címük ismert, de a későbbi korokban nagy számban születtek további felvilágosító kézikönyvek, amely jól mutatja a műfaj iránt mutatkozó mindenkori igényt.
Erotikus leírások, epizódok a történelem során megjelenhettek a költeményekben éppúgy, mint az elbeszélésekben és drámákban, színművekben. A szerzők a Tang-kortól kezdve műveikben előszeretettel szerepeltettek kurtizánokat, énekes lányokat, akiknek irodalmi megformálásával szükségszerűen együtt járt az erotika is.
Az első kifejezetten erotikus vagy pornográf regények megjelenése magának a regény műfajának megszületésével egy időben, a Ming-korban történt. Az erotikus regények ( 艷情小説 / 艳情小说) a mandzsu Qing-dinasztia idején is szép számban születtek, ám az ilyen obszcén vagyis pornográf könyvek ( 淫書 / 淫书) olvasását, kinyomtatását és terjesztését is szigorú rendeletekkel tiltották, ezek voltak az úgy nevezett „tiltott könyvek” ( 禁書 / 禁书), jóllehet ezen alkotások némelyikéről mára mind a kínai, mind a nyugati irodalomtörténet megállapította, hogy nemcsak a kínai regényirodalom kiváló alkotásai, hanem világirodalmi mércével vizsgálva is magas művészi értéket képviselnek.
Ókor A kínai ókorban, az írott forrásokban szinte nyoma sincs az erotikának vagy a pornográfiának. Ennek nem csupán az írott források viszonylag csekély száma az oka, hanem az a tény, hogy az írástudó réteg hivatalos morálját Konfuciusz (i. e. 551 – i. e. 479) tanítása határozta meg. Az i. e. 5. századtól kezdve egyre nagyobb tért hódító konfucianizmus meglehetősen szigorú elveket hirdetett nem csupán a szexualitással kapcsolatban, de meghatározta a nők társadalmi és családon belül betöltött szerepét, a tőlük elvárt viselkedésmintát is, melyeket olyan keretek közé szorított, hogy az teljesen lehetetlenné tette az erotika megjelenését. Konfuciusz erkölcsössége olyannyira szemérmes és prűd volt, hogy a két nem közötti kapcsolat szexuális vonatkozásáról szót sem ejtett fő művében, a Beszélgetések és mondásokban (Lun jü). Az ókorban a hálószobában történtekről való bármiféle megnyilatkozás társadalmi tabunak számított. A konfuciuszi szigorú, kérlelhetetlen morálfilozófia minden törekvése ellenére a magas irodalomban mégis megjelentek az erotika jegyeit felmutató részletek. A történeti írásokban is szép számmal akadnak olyan részletek, amelyek szexuális tárgyúak, bár ezek szinte mindegyike azzal a célzattal került be az adott műbe, hogy egy-egy történeti személy szexuális túlkapásait állítsa pellengérre, ezzel is példát mutatva. Az ókori kínai irodalomból feltűnő módon hiányzik a szerelem eszményének művészi megformálása. Meglepő, hogy az ennek az állításnak ellentmondó kevés példa épp azon művek egyikében található, melynek összeállítását a hagyomány Konfuciusznak tulajdonítja. Az ókor első nagy lírai gyűjteménye, a Dalok könyve igen hamar a konfucianizmus egyik szent könyvévé vált. A ma ismert formája az i. e. 2. századból származik, de a versek zöme bizonyíthatóan az i. e. 10-6. században keletkezett. A Dalok könyve összesen 305 verset tartalmaz, melynek egy része népdal, a másik része népies tárgyú műdal, dicsőítő ének, himnusz, óda. Valamennyi a szertartások alkalmával került előadásra, feltehetően kórus énekelhette őket és tánccal kísérték. A szerelemmel, az udvarlással és a házassággal kapcsolatos szokások első lírai emlékeit is ezek a versek őrzik. Az ilyen típusú versek elemzéséből rekonstruálhatók többek között „a falusi ifjak és lányok hajdani csapatos tavaszi és nyári együtt-tanyázásai”, melyek során közös táncokkal és énekléssel fejezték ki túláradó, szertelen életkedvüket, és ébresztgették egymásban a vágyat, hogy mielőbb párra találjanak. Az így összekerült párok aztán rendszerint ősszel keltek egybe.
Korai középkor Elveszett kézikönyvek A források tanúsága szerint az erotikus jellegű, a szexualitással és a hálószoba művészetével kapcsolatos művek száma a Han-kortól (i. e. 206 – i. sz. 220) kezdve megnőtt. A Han-dinasztia történetét tartalmazó hivatalos krónikában, a bibliográfiai fejezetébenA kínai eredeti szöveg angol szószedettel: az olvasható, hogy a Han-kor elején nyolc kézikönyvet is ismertek a szeretkezés művészetével kapcsolatban: szexuális tanítása ( 容成陰道) 26 fejezet mester szexuális tanítása ( 務成子陰道) 36 fejezet és szexuális tanítása ( 堯舜陰道) 23 fejezet Tang és Pan szexuális tanítása ( 湯盤庚陰道) 20 fejezet A Mennyei Vén és más mesterek szexuális tanítása ( 天老雜子陰道) 25 fejezet szexuális tanítása ( 天一陰道) 24 fejezet A Sárga Császár és a három király módszerei a férfierő táplálásához ( 黃帝三王養陽方) 20 fejezet A három iskola módszerei a hálószobai gyermeknemzéshez ( 三家內房有子方) 17 fejezet Ezek közül ma már egy sem ismert. Sok esetben még a cím alapján sem lehet következtetni a pontosabb tartalmukra, hiszen a nyolc kézikönyvből hat csak különböző legendás, mitikus személy „szexuális tanítását” ( 陰道 / 阴道) jelöli. A régi Kínában szokás volt, hogy a – nem csak a szexuális tanokkal kapcsolatos – különféle művekben közzétett ismereteket legendás személyeknek tulajdonították, így nem csoda, ha a fent említett nyolc mű címében is elsősorban a taoista panteonból ismert személyek vannak feltüntetve.
Korai orvosi irodalom bélyegkép|jobb|150px| A legendás Sárga Császár portréja, akinek a hagyomány több orvosi és szexuál-praktikai kézikönyvet tulajdonít
Ezek és a hasonló értekezések azonban nem tekinthetők szépirodalmi alkotásoknak, bár kétségtelenül nagy hatást gyakoroltak későbbi irodalmi értéket is képviselő művekre. A szó szoros értelmében gyakorlati kézikönyvek voltak, amelyek műfajukat tekintve, a szintén gazdag orvosi, gyógyászati irodalommal hozhatók kapcsolatba. A művek száma arra enged következtetni, hogy a szexualitás a kora középkori Kínában korántsem számított tabu témának. A gyógyászathoz hasonlóan a hálószobatitkok is elsősorban a taoizmus vonzáskörébe tartoztak. Az első orvosi szakmunka a Sárga Császár belső könyvei, nagyjából i. e. 26-ban íródhatott. Valójában egy olyan kézikönyv, amelyben a szerző vagy szerzők a korábbi népi orvoslási ismereteket gyűjtötték egybe. A műben a legendás Sárga Császár és udvari orvosai folytatnak párbeszédet az emberi természet viszonyairól, az elemekről, a betegségekről, azok keletkezéséről és gyógyításáról. A legendás uralkodó alakjára a szerelmi tankönyvek is gyakorta hivatkoznak, mint például a ban olvasott lista 7. tétele. Az sem kizárt, hogy a 8. mű is a Sárga Császárral függ össze. A mű címében szereplő „három iskolának” ( 三家) mibenlétéről ugyan nem lehet tudni semmi pontosat, de egyes vélemények szerint a Sárga Császár három szexuális tanácsadónőjére vonatkozhat. Erre enged következtetni a híres filozófus, 王充 (i. sz. 27-97) egyik megjegyzése, amely művében, a Mérlegelésekben ( 論衡 / 论衡) olvasható: „Az Egyszerű Lány elmagyarázta a Sárga Császárnak az ‘öt nő’ módszereit, amelyekkel nem okoz kárt az apa és anya testének, továbbá elmagyarázta a férfi és a nő természetét is.” Egyes vélemények szerint az idézetben szereplő „öt” helyett „hármat” kell érteni, és így a szöveg tulajdonképpen az Egyszerű Lány ( 素女), a Titokzatos Lány ( 玄女) és a Választott Lány ( 采女) tanácsaira, tanításaira vonatkozik.
A taoizmus hatása bélyegkép|bal|120px| 葛洪 művének első lapja
Az ókorban kibontakozott filozófiai taoizmusnak ekkoriban kezdett kialakulni egy sokkal inkább gyakorlatias válfaja, melyet a szakirodalomban vallásos taoizmusnak is neveznek. Ennek elsődleges célja a halhatatlanság elérése volt, amelyet a legkülönfélébb módon próbáltak megvalósítani. A taoisták kísérletezéseik közben meglehetősen nagy tapasztalatokat szereztek az emberi test anatómiájával és a szervek működésével kapcsolatban, de az alkímia kínai változatának megjelenése is nekik köszönhető. Érthető hát a taoizmus és a gyógyászat között kialakult szoros kapcsolat. A legtöbb taoista a szeretkezés gyakorlásában is az egészségmegőrzés, a hosszú élet biztosításának egyik zálogát látta. Ha a halhatatlanság ezen az úton nem is érhető el, tanításuk szerint a szeretkezés megfelelő gyakorlása mindenképpen hozzásegít a matuzsálemi életkor eléréséhez. Több, a korai középkorban íródott taoista szellemiségű műben található szexualitással kapcsolatos részlet. Ilyen például a feltehetően az i. sz. 2-3. században íródott gyűjtemény, a Halhatatlanok történetei ( 列仙傳 / 列仙传). Azonban még taoista berkekben sem vált általánossá az a nézet, hogy a szeretkezés hozzásegíthetne a magas életkor eléréséhez. A korabeli taoista irodalom legjelentősebb alkotása 葛洪 (3-4. sz.) nevéhez fűződik, A természetes egyszerűséget magához ölelő mester ( 抱樸子 / 抱朴子). már egész filozófiáját csupán egy olyan módszernek tekintette, amellyel a halhatatlanság elérhető. A gyakori szeretkezést megfelelő szabályok betartása mellett is igen fontosnak tartotta, amely elengedhetetlen az egészségmegőrzéshez és a hosszú élet eléréséhez, ám kortársai némelyikével ellentétben korántsem hirdette annak kizárólagosságát.
Mavangtujból előkerült szövegek bélyegkép|jobb|330px|ban talált, selyemre írt szöveg
A Han-korban íródtak olyan szerelemi kézikönyvek is, amelyeket a bibliográfiájában nem szerepelnek. 1973 végén és 1974 elején egy régészeti feltárás alkalmával ban 馬王堆/马王堆 a 3-as számmal jelzett sírból nagy mennyiségű, selyemre és bambuszcsíkokra írt szöveg került elő. A szövegrekonstrukciós munkálatok során kiderült, hogy a mintegy százhúszezer írásjegyet tartalmazó lelet több mint húsz, addig ismeretlen mű töredéke. A sírban talált művek egyikének datálása szerint a lelet minimum i. e. 168-ból származó szövegeket tartalmaz. A leletet zömében orvosi művek töredéke alkotja, melyek közül többnek is szerelmi praktikákkal kapcsolatos részei is vannak. A régészeti lelet egyik legkiemelkedőbb darabjai a 101 bambuszcsíkon olvasható Tíz kérdés ( 十問/十问), a 36 bambuszcsíkra íródott A jin és a jang egyesítése ( 合陰陽/合阴阳) és Az égalatti legnagyobb tanítása ( 天下至道談/天下至道谈). Ez a három alkotás jelentős mértékben bővítette Kína korai szerelmi művészetével kapcsolatos ismereteket.
Tíz kérdés