(hagyományos kínai: 李漁; egyszerűsített kínai: 李渔; pinjin hangsúlyjelekkel: Lǐ Yú; magyar népszerű: Li Jü; adott neve: 仙侣, írói neve: 笠翁) (Zsukao, 1611 – Hangcsou, 1680) kínai író, színi direktor, színműíró, színész, könyvkiadó. ban 雉皋 (a mai tartományban található 如皋) született 1611-ben, és 1680-ban ban hunyt el.

Élete jómódú családba született, akiknek nem csak fontos volt fiuk taníttatása, de ez módjukban is állt. 1635-ben, vagyis huszonnégy esztendős korában tette le az első hivatalnoki vizsgáját, így „virágzó tehetség”, azaz 秀才 lett. További tíz esztendőt szánt arra az életéből arra, hogy felkészüljön a következő hivatalnoki vizsgán történő megmérettetésre, de hiába próbálkozott többször is, nem sikerült neki. Ekkor a politika, a történelmi események alakulása is közbeszóltak, ugyanis 1644-ben a kínai birodalom trónját elfoglalták a mandzsuk, és megalapították a -dinasztiát. ekkor úgy határozott, hogy végleg felhagy a további próbálkozással, és lemond a hivatali karrierről. a fő művének számító regényével, amely A szerelem imaszőnyege ( 肉蒲團 / 肉蒲团) címen vált ismertté a Ming-dinasztia bukása előtt tíz évvel, 1634-ben készült el. A páratlan tehetségű fiatalember ekkor csupán huszonhárom esztendős volt. Az sem kizárt, hogy a vizsgáinak kudarcát éppen az oly népszerűvé vált, ám botrányos könyve okozta. Az első kiadás bevezetőjének írója csupán annyit árul el magáról, hogy „klubtag”. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kiadás költségeit az akkoriban virágzó irodalmi klubok valamelyike vállalhatta magára. A -dinasztia uralkodásának első harminchat esztendejében tanúja lehetett könyve üldöztetésének. Nincs arra vonatkozó információ, hogy saját maga részt vett-e az illegális kiadványok kinyomtatásában és terjesztésében, de annyi bizonyos, hogy dacolva a császári tiltásokkal, nem ritkán erotikus fametszetekkel illusztrálva többször is megjelent regénye. A hivatalhoz élete végéig nem jutott a szabad írástudók, művészek életét élte. A mandzsu uralom megszilárdulását követően vándorolni kezdett. Családját gondjaikkal hátrahagyva nekivágott, hogy pártfogókat és mecénásokat keressen. Ehhez egy sajátos megoldást választott. Ahhoz, hogy a rangos hivatalnokokat és a gazdag kereskedőket támogatásra bírja, színtársulatot szervezett. Mintegy tucat színésznőt gyűjtve maga köré vándorútra kelt. Az előadott darabokat saját maga írta és tanította be, és olykor maga is színpadra lépett. A feljegyzések tanúsága szerint produkcióinak mindig hangos sikere volt. Ekkoriban születtek színdarabjai, melyek közül sok mérvadóvá vált a klasszikus kínai színjátszásban. A direktorsággal felhagyva, továbbra is szegényen 1648-ban eladta családi birtokát, és a pénzen egy kis házat vett ban, a Nyugati Tó partján, csodálatos környezetben. Ekkor vette fel a Tóparti Szalmakalapos Halász () 湖上笠翁 költői nevet. 1657-ben Pekingbe látogat, majd Nankingban telepedik le. új otthonában könyvkiadással és könyvkereskedéssel foglalkozott. A nyughatatlan vándor 1666-ban ismét útra kel, és ban egy híres mecénás fogadja be. 1670-ig ismét vándor színtársulat szervezésével és az előadások szervezésével foglalkozik. Anyagi gondok miatt 1674-ben eladja nankingi házát, és ismét ba költözik. 69 éves korában itt is halt meg.

Fő művei

bélyegkép|jobb|260px|A szerelem imaszőnyegén egyik illusztrációja. bélyegkép|bal|200px|A Mustármag Kert festészeti kézikönyv egyik lapja. mindössze 23 éves volt, amikor elkészült A szerelem imaszőnyege ( 肉蒲團 / 肉蒲团) című regényével, amely remek és szokatlan stílusával, izgalmas cselekményszövésével azonnal megnyerte a déli írástudó körök és az irodalmár kortársak tetszését. Talán A szerelem imaszőnyege az egyetlen olyan klasszikus kínai regény, amelyik képes elszakadni a korabeli regények pikareszk jellegétől és szerkezetétől. Fejezetei szilárdan és következetes logikával követik egymást, amely a kezdetektől fogva egy nagy ívű drámai kifejletet, egy életpálya kicsúcsosodását sejteti. A regény főszereplője 未央生, azaz az Éjfél Előtti Tanítvány, aki a testi gyönyörök hajhászásával tulajdonképpen egy lelki fejlődés stációit járja végig, melynek kiteljesedéseként megtér egykori mesteréhez, a buddhista Magányos Csúcshoz, hogy „harag nélkül haladjon tovább az üdvösséghez vezető széles szantálfa ösvényen”. Miklós Pál, a magyar nyelvű kiadás utószavának szerzője nem kevesebbet állít, minthogy a klasszikus európai irodalomtörténeti fogalmak szerint a mű „fejlődésregény”. Ezt a véleményét arra alapozza, hogy regényének főhőse fejezetről fejezetre megújul: „új tapasztalatai birtokában nő fel addig, hogy végső megoldásként elfogadja a Magányos Csúcs remetéje által javasolt megoldást, a buddhista magány és elmélkedés életformáját.” az 1657-es pekingi látogatását követően, hazatérve Nankingba letelepszik, és a déli városkapu mellett egy kicsiny kertes házat vásárol. A birtoka aprócska voltára utalva, némi rezignációval nevezi el „Mustármag Kertnek” ( 芥子園 / 芥子园). ekkoriban könyvkiadással és könyvkereskedelemmel foglalkozott, és elhatározta, hogy elkészíti és kiadja a saját festőtankönyvét. Veje és a korban elismert festő barátai segítségével állította össze a kínai piktúra máig legismertebb tankönyvét. 150 monokróm metszet illusztrálja a tusfestés témák szerint bemutatott technikáit, az utolsó kötet pedig színes nyomású példákat tartalmaz. 1679-1701. között, 5 kötetben ( 卷) jelentette meg, A Mustármag Kert festészeti kézikönyve 芥子園畫傳 / 芥子园画传) címen. Világhírét gyakorlatilag ez a műve - amelynek kiadója és előszó-írója volt - teremtette meg.

További művei összesen 19 színművet írt, melyek zömét A szalmakalapos öreg tíz színműve ( 笠翁十种曲) című gyűjteménybe rendezte össze, ezenkívül számos regény is fűződik a nevéhez.

Színművei: 《奈何天》、 《比目鱼》、 《蜃中楼》、 《美人香》、 《风筝误》、 《慎骛交》、 《凰求凤》、 《巧团圆》、 《意中缘》、 《玉搔头》、 《万年欢》、 《偷甲记》、 《四元记》、 《双锤记》、 《鱼篮记》、 《万全记》、 《十错记》、 《补大记》 《双瑞记》 Regényei: 《无声戏》、 《连城壁全集》、 《十二楼》、 《合锦回文传》 stb.

Magyarul

A szerelem imaszőnyege. Erotikus regény a Ming-korból; angolból ford. Kiss Imre, jegyz., utószó Mi Po; Medicina, Bp., 1989

Megjegyzések

Hivatkozások

Források Li Jü: A szerelem imaszőnyege. Fordította Kiss Imre. Medicina Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1989 Miklós Pál: „A szerelem művészete keleten”. Világosság, 1982. december (és Tus és Ecset. Liget könyvek, Budapest 1996, 57-67. o.) Miklós Pál: A taoista „Káma-szútra”. Helikon, 1974/2. vagy Tus és Ecset. Liget könyvek , Budapest 1996, 69-83. o. Miklós Pál: „A szerelem imaszőnyege”. Tus és Ecset. Liget könyvek, Budapest 1996, 85-97. o. Tokaji Zsolt: A kínai Káma-szútra. A klasszikus kínai erotikus és pornográf irodalom története. Lunarimpex Kiadó, Budapest, Fót 2008.

További információk

Kapcsolódó szócikkek Kínai irodalom Kínai erotikus és pornográf irodalom Szép asszonyok egy gazdag házban

Kategória:Kínai költők, írók Kategória:1611-ben született személyek Kategória:1680-ban elhunyt személyek