A Pará osztály a Brazil Haditengerészet erőihez tartoztak a 20. század első felében. Összesen tíz romboló tartozott az osztályhoz, melyeket az első világháború előtt brazil megrendelésre építettek az Egyesült Királyságban.
Építésük A hajókat a brazil kormány rendelte meg a haditengerészet számára az 1900-as évek közepén az Egyesült Királyságtól. A megrendelés alapján a rombolókat a glasgowi Yarrow-hajógyárban el is kezdték építeni. A brazil tengerészet összesen tíz rombolót rendelt meg, az első építését 1906-ban kezdték el. Az első két hadihajót, az Amazonast és a Parát 1908 közepén és végén bocsátották vízre, majd körülbelül egy év múlva állhattak szolgálatba.
Az osztály hajói Amazonas (CT-1): Az Amazonas vagy a száma szerint CT-1-es az osztály első két hajójának az egyike volt. A szolgálatba állítása utáni első parancsnoka Caio Pinheiro de Vasconcellos volt. Rio de Janeiro kikötőjében állomásozott több más hadihajóval egyetemben. 1913. április 5-23. között kisebb javításokat hajtottak rajta végre. 1913 szeptemberében egy nagyobb szabású hadgyakorlaton vett részt. Az első világháborúban nem látott el harctéri feladatokat. 1923-ban szétbontották. Pará (CT-2): A hajó volt az osztály első elkészült rombolója. 1908 júliusában bocsátották vízre és a rákövetkező év decemberében állították hivatalosan is szolgálatba. Az első parancsnoka Felinto Perry parancsnok lett. 1909 májusának elején több főméltóság is látogatást tett a hajón. A szolgálatba állása után Rio de Janeiróban állomásozott. 1913 szeptemberében több brazil hadihajóval nagy szabású hadgyakorlaton vett részt. Az első világháború harcaiban nem vállal részt, később kivonják az aktív szolgálatból. Piauhy (CT-3): A Piauhy romboló építését 1908-ban kezdték meg, s munka igen jól haladt, hiszen már június 11-én vízre bocsátották. A kisebb-nagyobb munkálatok befejeződése után a hajót útnak indították Brazília felé és átvette az ország haditengerészete. A hajó megérkezésekor nagy ünnepséget rendeztek, majd szolgálatba állítását követően első parancsnoka Pedro Max Fernando Frontin lett. Részt vett az 1913-as nagy hadgyakorlaton, amelyen a brazilok letesztelték újonnan épített hadihajóikat. A DNOG kötelékének részeként részt vett az első világháborúban. A második világháború során a romboló feladata Rio de Janeiro kikötőjének védelme volt, amelyet 1942-44 között végzett. Pályafutásának elavulása vetett véget, emiatt 1944-ben kivették a flottajegyzékből és szétbontották. Rio Grande do Norte (CT-4): Az osztály negyedik hajója. A romboló építését 1908-ban kezdték meg, s a jó munka által már az év június 11-én vízre tudták bocsátani. Valószínűsíthető, hogy a többi Pará-osztályú rombolóval egy időben (1909 decemberében) kezdte működését. A hajó első parancsnoka Eugênio Elói de Andrade Câmara volt. Részt vett a DNOG kötelékének részeként az első világháborúban. Valószínűleg az 1940-es években lebontották. Parahyba (CT-5): A hajót a Rio Grande de Norte romolóval egy időben építették és ugyanazon a napon fejezték e őket. A Brazíliába a való megérkezés után hadrendbe állították és Rio de Janeiro kikötőjében horgonyzott. Több más brazil hadihajóval együtt részt vett az az első világháborúban. A hajó háború utáni sorsáról nincs forrás. Alagoas (CT-6): A hajót 1909-ben építették. Befejezése után Brazíliába hajózott és 1910-ben jegyezték be a flottajegyzékbe. A hajó a Rio de Janeiro kikötőjében horgonyzott, többször járőrözött és több hadgyakorlaton is részt vett. 1922 tavaszán a Guanabara-öbölben állomásozott. A hajó az 1939-ig szolgál a haditengerészetben. Sergipe (CT-7): A CT-7-test 1910-ben építették, nevét (az első ilyen nevű hajó a flottában) Sergipe államról kapta. Hadrendbe állítása után az első parancsnoka Heráclito da Graça Aranha korvettkapitány lett. Általában az akkori főváros, Rio de Janeiro kikötőjében állomásozott. 1913-ban részt vett egy nagyobb hadgyakorlaton. Az első világháború harcaiban nem vállal részt. A második világháború idején az állomáshelyén lát el védelmi feladatokat. A háború vége előtt kivonják a flotta állományából. Paraná (CT-8) A Hajót társaihoz hasonlóan Angliában építették. 1913 szeptemberében több más hajóval (közük testvérhajójával együtt) rész vesz egy nagyobb szabású hadgyakorlaton. Csatában sosem vett részt. 1933-ban törlik a flotta állományából. Santa Catarina (CT-9): A hajót a brazil kormány megrendelésére 1908-ban kezdte el építeni. 1909. október 27-én bocsátották vízre és nem sokkal ezután hadrendbe is állították. A békeidőszak alatt több hadgyakorlaton is részt vett és kétszer nagyjavításon esett át. Az első világháborúba való belépésig Rio de Janeiro volt a honos kikötője. Részt vett a Brazil Expedíciós Hadsereg (DNOG) hadműveleteiben. A többi romboló sorsához hasonlóan a Santa Catarinát is kivonták a flottajegyzékből, 1944. július 28-án. Mato Grosso (CT-10): A romoló osztály utolsó hadrendbe állított hajóra a Mato Grosso volt, aminek gerincét 1908-ban fektették le és nemsokára elkezdték az építését. 1910-ben vették be a flotta állományába. A CT-10-nek is a székhelye Rio de Janeiro. Az első világháborúban nem, a második világháborúban a kikötő védelmében vett részt. 1946-ban kivonták a szolgálatból.
Galéria
Források
Kategória:Brazil hadihajók Kategória:Rombolóosztályok