Ez a szócikk az Osztrák–Magyar Monarchia részét képező Magyar Királyság építészetéről szól, így olyan földrajzi területeket is érint, amelyek ma már nem Magyarország részei.
bélyeg|250px|A Iparművészeti Múzeum nyitott előcsarnoka bélyeg|250px|A budapesti Lindenbaum-ház homlokzatának részlete (Spiegel Frigyes) bélyeg|250px|A Fasori református templom Árkay Aladár tervezte homlokzatának részlete bélyeg|250px|A Magyar Szecesszió Háza légi felvételen
A magyarországi szecessziós építészet az Osztrák–Magyar Monarchia részét képező Magyar Királyságban a 19–20. század fordulóján meghatározó, a szecessziós művészethez kötődő, elsősorban magyar építészek által művelt, többféle művészeti és stílusirányzatból összeálló épített örökséget jelenti.
A magyarországi építészetben a szecesszió jegyei az 1890-es években tűntek fel először, és a századfordulós fénykort követően az 1910-es évek végére, voltaképp az első világháborúval, korszaka lezártnak tekinthető. A stílus legfontosabb hazai mestere Lechner Ödön. Az általa, valamint követői és tanítványai által kifejlesztett és művelt magyaros szecesszió mellett, részben párhuzamosan, a stílusnak többféle irányzata létezett: egyes hazai épületeken megfigyelhető a francia és a belga Art Nouveau, a német Jugendstil, a bécsi kortársak, vagy épp a korabeli skandináv és angol építészet hatása. Lechner elméleti és gyakorlati munkássága a korszak több meghatározó építésze, így Lajta Béla, vagy a Fiatalok csoportjának egyik alapítója, Kós Károly számára is fontos kiindulópontot jelentett.
Budapest európai összehasonlításban is gazdag szecessziós műemlékekben. Itt találhatók Lechner Ödön legfontosabb munkái: az Iparművészeti Múzeum, a Postatakarékpénztár és a Magyar Földtani Intézet székháza. A korszakra jellemző módon kiváló minőségű anyagokból, összművészeti alkotásként megformált épületek a Gresham-palota, az egykori Parisiana Mulató, a Zeneakadémia, a Gellért Fürdő és Szálloda. A korszak magyar szecessziós építészetének számos emléke áll alföldi és dunántúli városokban, így Szegeden, Veszprémben, illetve a ma a magyar határokon túl található Szabadkán, Nagyváradon és Marosvásárhelyen.Általános összefoglalóként ld. Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Budapest: Corvina. 1988. ill. Sisa József - Dora Wiebenson: Magyarország építészetének története. Budapest: Vince. 1998
A szecessziós stílus legfontosabb építészei Magyarországon bélyegkép|jobbra|150px|Lechner Ödön bélyegkép|jobbra|150px|Komor Marcell bélyegkép|jobbra|150px|Lajta Béla Lechner Ödön (1845–1914) – A magyar szecesszió stílusteremtő, nagy hatású mestere. Historizáló tanultságú építészként a francia kora reneszánsz, a magyar népi díszítőművészet és a közel-keleti és indiai architektúra elemeinek ötvözésével hozott létre sajátos formanyelvet. Az előregyártás és a kerámia építészeti alkalmazásának úttörője. Legfontosabb alkotásai Budapesten az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Földtani Intézet és a Hold utcai Postatakarékpénztár. Bár komolyabb állami elismerést és katedrát nem kapott életében, óriási hatást gyakorolt a korszak építészetére, elsősorban a fiatal pályakezdőkre. Tanítványai, követői közé sorolható Lajta Béla, Komor Marcell, Málnai Béla, Kőrössy Albert Kálmán, Raichle J. Ferenc, Magyar Ede és még sokan mások. Spiegel Frigyes (1866–1933) – Az 1890-es évek közepén fiatal, a nyugati fejleményeket nyomon követő építészként az ő épületein jelentkezett először a francia szecesszió hatása, Lechner korai munkáival párhuzamosan. Jelentős munkája az Izabella utcai Lindenbaum-ház. Maison Moderne néven iparművészeti boltot is működtetett. Vidor Emil (1867–1952) – Sokoldalú, számos stílusirányzatban alkotó szecessziós építész. Budapesten, Münchenben és Berlinben tanult, majd Ybl Miklós irodájában dolgozott. Számos lakóházat és bérházat tervezett Budapesten; a Városligeti fasorban felépített Egger-ház a korabeli francia architektúra, míg a Honvéd utcában álló Bedő-ház a belga szecesszió és Victor Horta hatását mutatja. Más munkái, így a budapesti Újlipótvárosban emelt Palatinus-házak formálásán a német Jugendstil hagyott nyomot. Komor Marcell (1868–1944) – Lechner Ödön irányzatának híve, Jakab Dezsővel közös irodája a századforduló legtermékenyebb műhelyei közé tartozik. Munkáik közé tartozik a marosvásárhelyi Közigazgatási Palota, a szabadkai zsinagóga és a városháza, valamint a budapesti Palace Szálloda. Komor az általa alapított Vállalkozók Lapja főszerkesztőjeként évtizedeken át jelentős befolyást gyakorolt a magyar építészeti közéletre is; a harmincas években innen nőtte ki magát a modern architektúra első számú magyar fóruma, a Tér és Forma. Raichle J. Ferenc (másképp Raichl, 1869–1960) – Szabadka és Szeged századfordulójának kiemelkedő építésze. Budapesten diplomázott, a szecesszió építészetével a hozzá hasonlóan apatini születésű Pártos Gyula ismertette meg. Szabadkán legfontosabb épülete az 1903-ban elkészült saját lakóháza, amelynek népművészeti ihletésű kerámiadíszén Lechner hatását lehet felfedezni. Szegeden fontos alkotásai a Gróf-palota, a Móricz-ház és a Vastag-ház. Lajta Béla (eredetileg Leitersdorfer Béla, 1873–1920) – A századforduló egyik legfontosabb, egyéni hangú és innovatív építésze, nemzetközi rangú alkotó. Budapesten diplomázott, majd külföldi tanulmányutak után eleinte Lechner Ödönnel dolgozott együtt. Rendkívüli tehetsége már ebben az időben, a Lechner hatása alatt készült munkákon megmutatkozott. 1905 után eltávolodott mesterétől; a Malonyai Dezső néprajzkutató számára tervezett pesti villája a korabeli angol építészet formanyelvét magyar népi motívumokkal ötvözte – ez nagy hatást gyakorolt az ifjú Kós Károlyra. Más művein a skandináv építészet hatása mutatkozik meg; az 1908-ban tervezett Parisiana mulató (ma Újszínház) pedig kifinomult anyaghasználatával, díszletszerű homlokzatával már az art déco előfutárának tekinthető. Vas utcai iskolája, illetve a budapesti Szervita téren álló Rózsavölgyi-ház a modern építészet nagy jelentőségű hírhozói. A Salgótarjáni utcai és a Kozma utcai izraelita temetőkben számos síremléke áll.Munkásságáról bővebben ld. vagy Málnai Béla (1878–1941) – Lechner és Lajta tanítványa, 1901-ben diplomázott a Műegyetemen. Haász Gyulával közös műtermében több budapesti bérházat tervezett az első világháború előtti években, amelyek a modern építészet fontos előzményei. A Ház folyóirat kiadójaként és főszerkesztőjeként a hazai építészeti közéletre is jelentős hatást gyakorolt. A két világháború között historizáló, art déco és modern stílusú épületeket is tervezett. Kós Károly (eredetileg Kosch, 1883–1977) – A Fiatalok csoportosulásának alapító, egyben legnagyobb hatású tagja, az erdélyi, brit és skandináv hatásokat ötvöző nemzeti szecessziós irányzat megteremtője. Legfontosabb munkái közé tartozik Zebegény katolikus temploma, a Fővárosi Állat- és Növénykert számos épülete, a Székely Nemzeti Múzeum és a kolozsvári Kakasos templom. Megnyerte a budapesti Wekerletelep főterének beépítésére kiírt pályázatot, amely neki köszönhetően több építész bevonásával valósult meg. Grafikusként, íróként is jelentőset alkotott.A korszak építészeiről a legteljesebb, átfogó összefoglalást adja: Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó. 1990.
A magyarországi szecesszió kialakulása, főbb irányzatai bélyegkép|jobbra|250px|A kecskeméti Cifrapalota homlokzati részlete, 1902 bélyegkép|jobbra|250px|A szabadkai Raichle-palota homlokzatának részlete, 1903
Az 1890-es években Magyarországon elsőként Spiegel Frigyes és Lechner Ödön munkáiban jelentek meg a szecesszió jegyei. A közös az volt, hogy mindketten a historizálás szerves továbbfejlesztésével kívántak új irányt mutatni. Spiegel több budapesti bérházának homlokzatát a kortárs francia építészet hatása alatt növényi ornamentikával és szimbolikus alakokkal díszítette, a hagyományos architektúra alapvető kereteit megtartva. A sokkal nagyobb visszhangot kiváltó Lechner évtizedek alatt kifejlesztett, sajátos stílusában a francia kora reneszánsz, a közel-keleti és az indiai építészet formai megoldásait ötvözte magyar népi díszítőmotívumokkal. Első komoly megbízása, az Iparművészeti Múzeum után következő munkáiból gyorsan eltűntek a historizáló jegyek, megmaradt azonban a népi motívumkincs innovatív alkalmazása, az eredeti, fantáziadús formák és az alapvetően síkban tartott homlokzattagolás.
Lechner és csodálói által magyarosnak, nemzetinek, kritikusai által viszont ázsiainak, idegennek titulált formavilága a századfordulón a magyar építészet legvitatottabb jelenségei közé tartozott. Tehetséges követői számos megbízást kaptak, így stílusa gyorsan megjelent az ország számos részén, a fővárosban is. Ő maga azonban a Postatakarékpénztárt követően jelentős megbízás nélkül maradt. A Lechner-követők fénykora nagyjából a mester 1914-es haláláig tartott, és az első világháborút követően végképp lezárult, Lechner hazai reputációja azonban máig igen magas.Ld. pl. „A kor talán legtöbb vitát kiváltó mestere, önnön stílusfejlődésében legnagyobb ívű pályát befutó építésze és egyik legkiemelkedőbb alakja Lecher Ödön.”
1907-ben Lechner elméletét követve, de ihletésben Erdély népművészete felé fordulva a frissen diplomázott hallgatókból létrejött a Fiatalok laza szerveződésű csoportja, amelynek tagjai a következő években sokszor dolgoztak együtt. A csoport a kortárs skandináv és brit építészetének hatása alatt alkotott, bár az első ilyen hatást mutató munka Lajta Bélának a Malonyai Dezső számára tervezett villája volt, amelynek jelentőségét Kós Károly hangsúlyozta ki. Mellette a Fiatalok közé sorolható Toroczkai Wigand Ede, Györgyi Dénes, Zrumeczky Dezső, Mende Valér, Jánszky Béla és Szivessy Tibor, valamint Kozma Lajos is. Zrumeczky és Mende fiatalon bekövetkezett halála, majd az első világháború lezárulta után a csoport kiemelkedő tagjai más irányokba indultak el, a kezdeti elvekhez egyedül Kós Károly maradt hű, aki még az 1940-es években is nagy hatással volt a magyar építészet fejlődésére.
bélyegkép|150px|A tervező Löffler testvérek névfelirata, Budapest, Kazinczy utcai zsinagóga. A korban jellemző gesztus az építészek nevének feltüntetése az épületek homlokzatán A külföldi hatások közül Bécsé jelentkezett gyorsan a századforduló hazai építészetében; elsősorban Otto Wagner, Josef Hoffmann és Adolf Loos építőművészetéé. A Lechnerrel is jó kapcsolatot ápoló Vágó József munkái mellett többek között a népszerű és sokat építő Kármán Aladár–Ullmann Gyula építészpáros házain figyelhető meg az osztrák társfőváros művészeti életének hatása. Otto Wagner tanítványaként indult pályáján Medgyaszay István is, aki azonban hazatérve ugyancsak egy magyaros stílus megtalálására fordította energiáit, sajátos formanyelvét a kor legkorszerűbb technológiájával, a vasbetonnal ötvözve.
A századforduló további neves, ismert építészei és építészpárosai: Maróti Géza, Fodor Gyula, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, Révész Sámuel és Kollár József, Jónás Dávid és Jónás Zsigmond, Hegedűs Ármin és Böhm Henrik, Korb Flóris és Giergl Kálmán, Löffler Sándor és Löffler Béla, Román Ernő és Román Miklós, Vágó László, Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond.
A modernizmus, illetve az art déco első jelei már az 1910-es évek elején megmutatkoztak, elsősorban az olyanok munkáin, mint Lajta Béla, Málnai Béla és Haász Gyula, vagy Tőry Emil és Pogány Móric. Lechner utolsó, valószínűsíthetően tanítványaival közösen tervezett házain, így a kőbányai Szent László Gimnáziumon, vagy a Vajda Péter utcai iskolán ugyancsak erős távolodást érezni saját stílusától. Az első világháború és a trianoni békediktátum traumáját követően azonban egyértelműen a konzervatív szellem uralkodott el; az 1920-as években ez vált meghatározóvá a magyar építészetben.A stílus hazai történetéről ld. Moravánszky Ákos: Építészetünk a Monarchiában. Szecesszió és premodern. In: Deák Zoltán (szerk.): Pannon enciklopédia - A magyar építészet története. Budapest: URBIS. 2009. 404-419. o.
Szakmai közélet