bélyegkép|Észak-Írország zászlaja Észak-Írország az Egyesült Királyság része az Ír-sziget északkeleti részén. Népessége 2022-ben fő volt, fővárosa és egyben legnépesebb települése Belfast. Törvényhozása a Stormont. Észak-Írország 1921-ben jött létre, amikor az Ír-szigetet kettéosztották, a földdarab déli felétől az északnyugati csücskéhez átnyúlva létrejött a független Ír Köztársaság, az északkeleti területek pedig brit fennhatóság alatt maradtak. Az államalakulat történelmét a két fő etnikai-vallási csoport, a katolikus ír nacionalisták és a protestáns angol unionisták ellenségeskedése határozta meg. Az 1960-as évektől egészen az 1998-as nagypénteki egyezményig zajló észak-írországi konfliktus rengeteg halálos áldozatot követelt az országban. A háború lezárulta után normalizálódott a helyzet, de továbbra is jelentős a helyi írek és angolok közötti szegregáció az élet számos területén.
A konfliktus harmadik úton történő megoldására törekednek más pártok is, amelyek Ulster néven Észak-Írország függetlenségét kívánják elérni mind Nagy-Britanniától, mind pedig Írországtól.Eric Robinson (1978): Interview. The Ulster Independence Party (Fortnight Publications Ltd.)
Földrajz
Észak-Írország a nyugati félgömb 5° és 8° hosszúsági körei között és az északi félteke 54° és 55° szélességi körei között, Európa északnyugati részén helyezkedik el; az Ír-sziget északi részét foglalja magába. A Magyarországhoz képest alig hetedakkora, 13 843 km² kiterjedésű terület az Ír-sziget 17%-át teszi ki. Keletről az Ír-tenger, északon az Atlanti-óceán határolja, a két víztömeget az Északi-csatorna választja el egymástól. Délről Írország Louth, Monaghan, Cavan és Leitrim, nyugaton pedig Donegal megyéi határolják, az ír–északír határ hossza 499 km. A legnagyobb sziget az északi partoknál fekvő Rathlin-sziget, a legjelentősebb tengeröböl pedig a keleten található Strangford Lough. Az Egyesült Királyság négy országa közül az egyetlen, amely nem a Brit-szigeten, hanem az Ír-szigeten fekszik.
Domborzat bélyegkép|balra|A Mourne-hegység A terület két meghatározó felszínformáját az alföldek és a felföldek képezik. A 200 m tengerszint feletti magasság alatt fekvő termékeny alföldek elsősorban az ország középső területein helyezkednek el, és a nyugaton található Ards-félsziget is sík. A dombvidékekből és kisebb kiterjedésű középhegységekből álló felföldek három különböző tömbre tagolódnak. Északon az Antrim-hegység vonulatai húzódnak, nyugaton a Sperrin-hegység magaslatai emelkednek, délkeleten pedig a Mourne-hegység található. Az utóbbi hegységben helyezkedik el Észak-Írország legmagasabb pontja, a 850 m magas Sileve Donard.
Geológia és talajtakaró bélyegkép|balra|Az óriás útja balra|bélyegkép|A Larrybane-öböl Észak-Írország északi partján Észak-Írország kis területe ellenére egyedülállóan sokszínű geológiával rendelkezik. Legősibb kőzetei az Antrim és a Sperinn-hegységben megtalálható metamorf kőzetek, amelyek a Japetus-óceán üledékeként jöttek létre mintegy 600 millió éve. Ez a kőzetanyag a kaledóniai hegységképződés során felgyűrődött és egy, a mai Himalájához hasonló méretű hegységet alkotott, ekkor az üledék a nagy nyomás és hőmérséklet hatására átalakult. Az erózió az évmilliók során lepusztította a hegységet, de az Antrim és a Sperinn-hegység gránit rögei továbbra is őrzik a nyomát. A devon időszak mérsékelten száraz klímájának hatására a Kaledóniai-hegység kőzete aprózódni kezdett és homokkő jött létre, ezek a kőzetrétegek jelenleg az ország északkeleti síkságain és dombvidékein vannak a felszínen. A karbon csapadékos földtörténeti időszakában a terület az Egyenlítő közelében helyezkedett el és a gyakori tengerszintváltozások következtében hol sekély, meleg vizű tenger borította a területet, hol mocsarak jöttek létre. Ebben az időszakban jött létre Észak-Írország kőszénkészlete és ekkor alakultak ki azok a mészkőrétegek is, amelyek a korszak tengeri élővilágának fosszíliáit őrzik. A paleogén és a neogén időszakban az ekkor itt húzódó óceánközepi hátság hatására heves vulkanizmus kezdődött a területen, az óceánba ömlő láva pedig látványos sziklaformációkat hozott létre, ezek közül a legismertebbek az Óriás útjának bazaltoszlopai. A negyedidőszakban bekövetkezett jégkorszak során Észak-Írország területét is összefüggő jégtakaró borította, a gleccserek ekkor vájták ki a tájképet napjainkban is meghatározó, U alakú völgyeket és drumlinokat. A jég kipreparálta a mélyebben fekvő, idősebb kőzeteket is. Az alföldeket többnyire humuszban gazdag talaj borítja, amelyet helyenként vörösesre színez a homokkő alapkőzet, a dombvidékeken pedig a barna erdőtalaj és a podzol a jellemző.
Vízrajz bélyegkép|balra|A Lough Erne Észak-Írország földrajzi középpontjában helyezkedik el a Lough Neagh, amely az egész Brit-szigetcsoport legnagyobb állóvize. A 392 km² kiterjedésű tó egy tektonikus árokban jött létre, jelenleg is fontos halászati központ. Turisztikai szempontból jelentősek a felső és az alsó Lough Erne-tavak is. A kis szintkülönbségek miatt a legtöbb folyó lassú folyású és rövid út megtétele után a tengerbe ömlik. A legfontosabb észak-írországi vízfolyások a Lagan, amely Belfastnál ömlik a tengerbe, az északon található Foyle, valamint a Bann, amely a Lough Neaghot köti össze a tengerrel.
Éghajlat bélyegkép|balra|Árvíz 2009-ben
Az ország éghajlati szempontból a mérsékelt öv óceáni klímájához tartozik, az éves hőingás viszonylag alacsony, azonban az időjárás az Atlanti-óceán felől folyamatosan érkező frontok miatt akár naponta is gyakran változik. A viszonylag száraz tavaszt nedves és hűvös nyár, felhős, szeles ősz, majd hideg, esős tél követi. A legtöbb, mintegy 2000 mm csapadék a nyugati középhegységekben hullik, ez az érték a Lough Neagh partján és a keleti alföldeken csak 825 mm. A növényzet egész évben zöld, az időjárási jelenségek közül gyakoriak az erős szélviharok és a sűrű ködök.
Élővilág bélyegkép|balra|Jellegzetes északír táj legelőkkel Észak-Írország területén két ökorégió osztozik, északnyugaton észak-atlanti elegyes erdők, a többi részen pedig a kelta lombos erdők az őshonosak. A területet borító kiterjedt tölgy, nyír, éger és mogyorófákból álló lombhullató erdőségeket azonban az évszázadok során szinte teljesen kiirtották, a helyükön a termékeny alföldeken szántóföldeket alakítottak ki, a magasabb fennsíkokon pedig legelőket nyitottak. Jelenleg (2022) az erdővel borított terület arányát a becslések 5 és 8% közé teszik, de ezeknek is a legnagyobb része nem őshonos fenyvesekből áll. Ez az erdőborítási arány az egyik legkisebb Európában, és bár a klímaváltozás elleni harc részeként a helyi kormányzat készített erdősítési terveket, ilyen például a 2030-ig 18 millió fa ültetését kitűző Forests for Our Future, az utóbbi években ezek a projektek csak lassan haladtak.
Az állatvilág képviselői az emlősök közül többek között az európai dámvad, a gímszarvas, a havasi nyúl, az európai borz és a közönséges törpedenevér. Az ország gazdag madárvilággal rendelkezik, 371 faj él a területen, például a póling, a csigaforgató, a fenyérfutó és a vízityúk.
Népesség Népességi adatok Észak-Írország népessége a 2021-es népszámlálás adatai szerint fő, ezzel az Egyesült Királyság 4 országa közül a legkevésbé népesebb. 135 fő/km²-s népsűrűsége jelentősen alacsonyabb az Egyesült Királyság átlagánál (280 fő/km²) és jóval nagyobb mint Írország népsűrűsége (73 fő/km²). A várható élettartam a 2019-2020-as vizsgált időszakban férfiaknak 78, nőknek 82 év volt. A csecsemőhalandóság Észak-Írországban magas a Brit-szigetek többi területéhez képest: 1000 élve születésre 4,4 halálozás jutott 2020-ban.
Népességtörténet bélyegkép|240px|Lord Arthur Chichester, az ulsteri „ültetvény” egyik fő tervezője A jelenleg tapasztalható etnikai és kulturális feszültségek kialakulásához egy sor különböző demográfiai folyamat vezetett el. A terület már a középkor óta szoros kapcsolatban áll Skócia nyugati részével, amelyet a gyakori népességvándorlások is megerősítettek a két hely között. A jelenlegi angol-ír etnikai megosztottság a kora 17. századig vezethető vissza. Anglia Tudor uralkodói meghódították az Ír-szigetet, de hatalmuk az ellenséges helyi lakosság és nemesség miatt gyenge lábakon állt. Az angol uralkodók egyik megoldása a problémára az angol etnikumú lakosság tömeges betelepítése volt. A sziget északi részén, Ulster tartományban létrehozták a Plantation-nak (ültetvénynek) nevezett gyarmatot, amelynek hatására a helyi ír kelta arisztokrácia menekülni kényszerült, az „earlök menekülése” elnevezésű esemény során. 1640-re már több mint 30 000 telepes érkezett a területre, többségbe kerültek Antrim megyében és jelentős kisebbséget hoztak létre a környező megyékben is, megalapozva a tartós szakadást a katolikus írek és a protestáns angolok között a térségben.
Nyelv Angol Jelenleg Észak-Írország valamennyi lakosa, írek és angolok egyaránt beszélnek angolul, az általuk használt dialektust ulsteri angolnak (Ulster English) nevezik. Az ulsteri angol elsősorban regionális alapon tagolódik, a legnagyobb területen a közép-ulsterit (Mid-Ulster English) beszélik, de jelen van a belfasti munkásosztály nyelvváltozata és az Írországgal közös határvidéken a dél-ulsteri (South Ulster English) is. A regionális különbségekhez képest másodlagos, de a protestáns és katolikus kiejtés között is van néhány különbség, például a h betű esetében.bélyegkép|Angol dialektusok térképe Észak-Írországban
Ír A Plantation előtt a teljes lakosság ír gael nyelven beszélt. Az angol bevándorlás és kulturális terjeszkedés hatására a kelta nyelv visszaszorult a területen. Az ír kulturális újjászületés jegyében az ír nyelv használata a 20. és 21. században ismét terjedni kezdett a nacionalista (ír katolikus) közösségben, jelenleg a walesi nyelvhez hasonló módon hivatalos státusszal rendelkezik Észak-Írországban. Használata azonban, például utcanévtáblák kihelyezésének formájában kiváltotta az unionista (angol protestáns) közösség ellenszenvét, akik szerint ez csak szándékosan kiélezi a feszültséget a két csoport között. A 2021-es népszámlálás szerint az észak-írországiak 12,4%-a tud „legalább valamennyire” írül, ez az arány 2011-ben még 11%-volt.
Ulster scots Észak-Írország és Skócia kapcsolatának emlékét őrzi az ulster scots nyelvjárás jelenléte, amely az angol nyelv skóciai dialektusának, a scots nyelvnek az észak-írországi változata. Az angol anyanyelvűek számára is kölcsönösen érthető nyelvjárást elsősorban Antrim és Londonerry területén, valamint Down megye egyes részein beszélik. Elsősorban unionisták használják, 2011-ben 8,1% beszélt „legalább valamennyire” ulster scotsul, ez az arány 2021-re 10,3%-ra nőtt.
Vallás bélyegkép|Vallási megoszlás korosztályonként 2011-ben A nyelvhez képest sokkal jelentősebb identitásformáló szerepe van a vallásnak az országrészben. A 2021-es népszámlálás adatai szerint a lakosság nagy része (79%) keresztény, habár jelen van egy csökkenő tendencia. A katolikusok alapvetően írek, a protestáns keresztény egyházak tagjai pedig elsősorban angolok. A protestánsok számos felekezetre tagolódnak, közülük a legnagyobbnak a presbiteriánusok számítanak, őket követik az anglikánok, a metodisták és több másik kisebb egyház. Amikor 1921-ben Írországot kettéválasztották és Észak-Írország az Egyesült Királyság országrésze lett, a határokat úgy húzták meg, hogy a protestáns népesség 2:1 arányban meghaladta a katolikus lakosságot. A következő 100 évben azonban a demográfiai viszonyok fokozatosan megváltoztak: a katolikus írek aránya megnőtt, elsősorban magasabb születésszámaiknak köszönhetően. A 2021-es népszámlálás idejére első alkalommal meghaladta a katolikusok aránya (42,3%) a protestánsokét (37,3%).