bélyegkép|Hanka szülőháza bélyegkép|Síremléke Prágában Václav Hanka (Hořiněves, 1791. június 10. – Prága, 1861. január 12.) cseh régész és nyelvtudományi író.
Életpályája Königgrätzben, Prágában és Bécsben tanult és irodalomra adta magát. 1818-tól a prágai cseh múzeum könyvtárnoka volt és egyúttal az egyetemen a szláv nyelveket tanította. Első irodalmi kísérletei dalok voltak (Pisnebreve, 1815); azután szerb népdalokat fordított (1817), majd Gessner Idylljeit (1819) és az Igor-éneket (1821) stb. Főképpen a cseh filológia és régészet terén szerzett érdemeket. Munkái felébresztették a csehekben a hazájuk múltja és régi irodalma iránti érdeklődést. Hanka, aki a legtöbb szláv nyelvet ismerte és összeköttetésben állt a legtöbb szláv tudóssal, erős támogatója volt a pánszlávizmusnak. Kiadványai közt azonban vannak kétségtelen hamisítványok, melyek egyszerűen tőle származtak. Ezek nevét az utóbbi időkben rossz hírűvé tették. 1817-1826 között kiadta a Starobylá skladanie öt kötetét, melyben régi nyelvemlékeket tett közz.,1819-ben pedig az általa megtalált Königinhofi töredéket. 1833-ban egy szótárgyűjteményt adott ki, köztük a Mater Verborum hamisított glosszáit, továbbá a Reimsi evangéliumot, a Dalimil-krónikát, az ó-cseh Nikodemus-evangéliumot és a hamisított grünebergi kéziratot, végül több szláv nyelvtant.
Magyarul
A királyudvari kézirat. Költemények a csehek őskorából; ford. Riedl Szende; Haase Ny., Prága, 1856
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Jan Gebauer
Kategória:Cseh nyelvészek Kategória:Cseh régészek Kategória:1791-ben született személyek Kategória:1861-ben elhunyt személyek Kategória:Cseh műfordítók Kategória:Szlavisták Kategória:Cseh költők, írók Kategória:Könyvtárosok Kategória:Levéltárosok