Ciprus a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete, területe 9251 km². A Földközi-tenger keleti medencéjében található, Törökországtól kb. 70 km-re délre, Szíriától kb. 100 km-re nyugatra.
A szigeten a Ciprusi Köztársaság fekszik, amelynek 37%-át Törökország 1974 óta megszállva tartja, és ott 1983 óta az Észak-ciprusi Török Köztársaság nevű bábállam működik. Területén található még két brit támaszpont, Akrotíri és Dekélia, amelyek nem állnak a Ciprusi Köztársaság fennhatósága alatt, hanem az Egyesült Királyság független katonai bázisai.
Földrajz
Domborzat A sziget az ázsiai kontinentális talapzaton található, így földrajzi szempontból Ázsiához tartozik.
Felszínén két, nagyjából kelet-nyugati fekvésű hegylánc található: északon a partvonallal párhuzamosan fut a Kerínia-hegység, a sziget középső részén pedig a Tróodosz-hegység. Közöttük található a Mezaoria-síkság. Ciprus legmagasabb pontja, a Tróodoszban található Ólimbosz-hegy, amely 1951 méter magas.
Éghajlat, hőmérséklet, vízrajz A sziget mediterrán éghajlatú, forró, csapadékban szegény nyarak és enyhe, csapadékos telek jellemzik.Ciprus időjárása – esőtánc, (elérés: 2013. január 15.) A csapadék éves mennyisége átlagosan 480 milliméter, de az egyes területek között jelentős eltérés található: a hegyvidékeken 450 – 1100, a síkságokon és tengerparti területeken 300 – 350 milliméter.The Climate of Cyprus - a sziget klímája a Ciprusi Meteorológiai Szolgálat honlapján (angol, elérés: 2013. január 15.) Hó az alföldeken ritka, jellemzően csak 1000 méter felett, a hegységekben esik december és április között – a Troódoszon akár síelésre alkalmas mennyiségben is.Ski Cyprus – snow-forcast.com (angol, elérés: 2013. január 15.)
A hőmérséklet a tengerszint feletti magasság szerint változik, a hegyekben alacsonyabb, az alföldeken magasabb. Az átlagos hőmérséklet januárban 10, júliusban 35 °C. Az eddig mért legmagasabb hőmérséklet 45,6 °C volt, amelyet 2010 augusztus 1-jén mértek. A sziget jelentős folyóval nem rendelkezik, leghosszabb a 96 km hosszú Pedieosz folyó. A téli időszakban hulló jelentősebb mennyiségű csapadék széles medreken keresztül jut el az ország belső területein található hegyekből a tengerbe. Ezek a természetes medrek a nyári időszakban szárazon állnak. Az esőzésekből származó vizet a szigeten igyekeznek tározókba terelni, hogy a száraz időszakokban ezek segítségével csökkentsék a vízhiányt.A ciprusi víztározók listája és adatai az illetékes kormányhivatal weboldalán - (angol, hozzáférés: 2013. január 15.)
Történelem
Az írásos emlékeket megelőző idők thumb|right|250px|Kőkori épületek maradványai a világörökség részét képező Kirokitia feltárási területen. Régészeti kutatások szerint már az újkőkorszakban, Krisztus előtt 9000–10 000 évvel is léteztek települések a szigeten. Egy feltárt temetkezési hely arról híres, hogy az elhunyt mellé egy macskát temettek el: ez az ember és macska kapcsolatának legősibb bizonyítéka. A sziget lakói Krisztus előtt 6000 évvel már kőből és sárból épült, iglu formájú (alacsony, kör alakú, boltozatos) épületekben éltek egyrészt a tengerpart közeli területeken, másrészt a sziget belsejében, a vízfolyások közelében. Az épületmaradványokon, kő- és terrakotta tárgyakon mintázat található. A korszakból fennmaradt legfontosabb régészeti helyszínek Kirokitia, Fília, Ágiosz Epiktitosz, Erími, Kalavaszosz, illetve Szotiria. Ciprus az időszak kezdetén elszigetelt lehetett, ám később kereskedelmi kapcsolatok létesültek Kis-Ázsiával.
Ókor A sziget eredeti lakosságát „eteociprusi” néven illetik a ciprusi történelemmel foglalkozó források. Homérosz is utal rájuk mint nem-hellén nyelvűekre. E népesség, számos invázió és hódítás ellenére egészen a Kr. e. 4. századig fennmaradt a szigeten.
Az ókorban Ciprus sokat profitált az itt felfedezett rézbányákból, és a sziget nyelvileg is összefonódott a rézzel: sok nyelvben a fém megnevezése (cuprum, copper, cobre, купрум stb.) és a sziget neve között rokonság fedezhető fel. A rézbányák közelében a sziget lakói lakóházakat és – a külső támadásokkal szemben – kisebb erődítményeket építettek. A bronzkor során újabb népesség áramlott a szigetre: kutatások szerint a ciprusiak anatóliai, indoiráni népekkel kerültek ekkor rokonságba. A beáramlás a szigetlakók kultúrájában, szokásaiban is változásokat hozott. Ekkorra tehető a sziget nevének kialakulása is: a görög Küprosz név az akkád KPTR azaz kapturrūm (asszír kab/p-kûr-u(m)) szóra vezethető vissza, ami tárolóedényt vagy tárolóhelyiséget jelent. Ez a név a kereskedelemben, főleg a rézkereskedelemben betöltött szerepére utalhat az óasszír kereskedelem korában. Elképzelhető, hogy az anatóliai Kaptara település nevével is kapcsolatban van.
A korszak kezdetén a települések terjeszkedtek, a terület benépesült az északi tengerparton, illetve a belső területeken is. A korábbi iglu-szerű kunyhókat felváltották a belső falakkal több helyiségre osztott, négyszög-alaprajzú házak. Ezek alá az épületek alá már nem temetkeztek, a szigeten megjelentek a temetők, nekropoliszok. A lakosság a korábbi vadászó életformáról áttért a földművelésre.
A görögök és a föníciaiak megjelenése Az ókorban a mükénéi kultúra majd az azt követő görög fennhatóság a szigetre is kiterjedt. A Kis-Ázsia déli partjain korábban már megtelepedett akhájok a Krisztus előtti II. évezred közepén jelentek meg a szigeten. Egyes feltételezések szerint ez a népmozgás összefügghetett a trójai háborúval. Ebben az időszakban a szigeten 7-10 önálló királyság (városállam) alakulhatott ki. A Kr. e. 12. századi forrásokban a következő városállamok létére találunk utalásokat:
Alaszia (nem kizárt, hogy ezen a néven nem a sziget egy részét, hanem magát a szigetet emlegették, korábban a hettita szövegben Alašiyaš, az -iya képző területre utal), Szalamisz, Kítion, Marium, Szóli, Idalion, Akamasz, Kürénia (a mai Girne), Kurion. A görög szárazföld és Ciprus kapcsolatára Homérosz is utal, illetve Aiszkhülosz Perzsák című művében említiSzalamisz görög szigetét, mint a Szalamisz nevű ciprusi város „anya városát”. Eszerint a Kr. e. ötödik században már köztudott volt, hogy több száz évvel korábban Ciprus görög betelepülés célpontja volt.
A görögök után több száz évvel, náluk kisebb számban a szír partok irányából jelentek meg a szigeten a föníciaiak. Településeik főként a tengerparton, a szigeten elszórtan alakultak ki (pl. Kítion, a mai Larnaka közelében, vagy Lapitosz a sziget északi partján). Míg a görög városok politikai migráció, terjeszkedés eredményei, a föníciai települések inkább kereskedelmi célból jöttek létre. A föníciaiak Ciprus ókori történetében fontos szerepet játszottak: például a későbbiekben, a perzsákkal, a görögök ellen kötött szövetségük révén.
Asszír uralom Kr. e. 709-ben Ciprus az Asszír Birodalom fennhatósága alá került, amikor II. Sarrukín asszír király meghódította azt. A városállamok a körülbelül 40 éves asszír uralom idején függetlenségüket elvesztették ugyan, ám belső ügyeikre vonatkozó döntési jogkörüket megőrizték. Az asszír uralmat körülbelül egy évszázados függetlenség követte, amelynek az egyiptomiak érkezése vetett véget.
Egyiptomi fennhatóság A szigetet elsőként II. Uahibré támadta meg hajóhadával, legyőzve a szigetet védő föníciai-ciprusi flottát. Ezt követően Ciprust II. Jahmesz fáraó hódította meg i. e. 560 körül. Az egyiptomi fennhatóságnak a perzsa birodalom megjelenése vetett véget a szigeten i. e. 545-ben.
Perzsa uralom Ciprus Kr. e. 545-ben II. Kürosz fennhatósága alá került. A szigetre nem érkezett satrapa, a városok adót fizettek a Perzsa uralkodónak, hadsereget illetve flottát bocsátottak a rendelkezésére, ám megőrizték belső önállóságukat, saját pénzüket és diplomáciai szabadságukat. A ciprusiak komoly kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki Ióniával, ami szintén perzsa uralom alatt állt. A kereskedelmi kapcsolatból katonai szövetség lett, amikor a perzsák ellen, Kr. e. 500-ban kitört ión felkeléshez csatlakoztak a ciprusiak is.
A görög–perzsa háborúk idején a két nagyhatalom összecsapásai a sziget körül – és a sziget birtoklásáért – folyamatosak voltak. A ión felkelés Cipruson kibontakozó küzdelmeinek vezetője Onészilosz lett, aki egyesítette a sziget királyságait a perzsák ellen. A perzsák hadjáratot indítottak a sziget ellen, és Kurion királyának árulása nyomán sikerrel leverték a lázadást. Ezután a ciprusi királyságok ismét adót fizettek a Perzsa Birodalomnak, és kötelesek voltak hadsereget bocsátani rendelkezésére. Így vett részt 150 ciprusi hajó I. Xerxész görögök ellen indított hadjáratában Kr. e. 480-ban, bár a ciprusiak elkötelezettsége a görögök elleni perzsa hadjárat során erősen megkérdőjelezhető volt. Xerxész hadjáratának bukása után a görögök törekedtek a perzsák Ciprusról való kiűzésére, számítva a ciprusiak támogatására a föníciai flotta semlegesítésében. Kr. e. 479 és 449 között a sziget görög befolyás alatt állt. A királyságok uralkodói székében annak megfelelően váltották egymást a perzsa- vagy görög-párti királyok, hogy épp melyik nagyhatalom felügyelte a területet.
right|200px|thumb|Kimón mellszobra Lárnakában A perzsák elleni küzdelem egyik fontos szereplője volt Kimón, athéni hadvezér és államférfi. Kimón elsőként Kr. e. 456-ban érintette a szigetet, amikor Egyiptomba vonult, hogy az ottani, II. Inarosz líbiai király vezette perzsa ellenes lázadást támogassa, ám az elbukott. 450-ben ismét hadba indult Ciprusra a perzsák ellen, és felszabadította Mariumot, majd 449-ben megtámadta Kitiont is. A csata közben azonban betegség, vagy ellenséges támadás következtében meghalt. Halála után a görögök békét kötöttek I. Artaxerxész perzsa királlyal, és elhagyták a szigetet. A következő évtizedekben a sziget a perzsák fennhatósága alatt állt, akik a sziget lakói közül a velük szövetséges föníciai népességet támogatták.
A ciprusi királyságok legmeghatározóbbika ezt követően Szalamisz lett. A városállam egyik legfontosabb uralkodója Euagorasz volt, aki az athéniak támogatásával Kr. e. 411 körül megtámadta, és a helyiek támogatásával sikeresen megbuktatta Szalamisz királyát. Trónra kerülése után Szalamisz továbbra is fizette az adót a perzsa királynak. Ugyanakkor szoros kapcsolatokat ápolt Athénnal, és támogatta annak Spárta elleni küzdelmeit, cserébe számíthatott az athéniak támogatására a Perzsia ellen irányuló küzdelmei során. Amikor a spártaiak megverték az athéniakat az aigoszpotamoi csatában, Euagorasz menedéket adott Kónon athéni hadvezérnek, és megmaradt hajóinak. Az athéniak ezt követően a Perzsa Birodalommal szövetkeztek. Az egyesített perzsa-ciprusi-föníciai hajóhad – Kónon vezetésével – Kr. e. 394-ben, Knídosznál legyőzte a spártai flottát. Athénban szobrot emeltek Kónonnak és Euagorasznak, emellett a szalamiszi király korábbi athéni díszpolgári címét újabb szavazással erősítették meg. thumb|right|250px|Euagoras uralkodása (Kr. e. 411-374) idején vert pénzérmék. Euagorasz egyik fő célja Ciprus egységes állammá formálása, a városállamok legyőzése volt, ám a föníciai többségű Amathusz, Kition, és Szóli perzsa segítséggel szembeszállt vele, ami egy tíz éven át tartó háborúhoz vezetett a Perzsa Birodalommal (Kr. e. 390-380). (Euagorasz ekkor első ciprusi uralkodóként aranyból veretett érméket. Ez a perzsa király kiváltsága volt, azaz e lépéssel Euagorasz kifejezhette függetlenségét.) A kezdeti sikerek után Euagorasz nehéz helyzetbe került: Athén Kr. e. 386-ban békét kötött a perzsákkal, és elismerte a Ciprus feletti fennhatóságukat. Euagorasz új szövetségeseivel, az egyiptomi fáraóval, és az arab törzsekkel összefogva Kr. e. 382-ben elfoglalta a föníciaiak erősségét Türoszt, ám később vereséget szenvedtek, és a fáraó elhagyta a szövetséget. Euagorasz küzdelme így kilátástalanná vált: visszavonult Szalamisz falai közé, és kénytelen volt elismerni II. Artakhsaszjá perzsa királyt hűbérurának. Trónját haláláig megtartotta. Kr. e. 374-ben merénylet áldozata lett. A trónon fia, Nikoklész követte.
Nagy Sándor és a hellenisztikus korszak – Ptolemaida-dinasztia