Kötőszó

A grammatikában a kötőszó olyan viszonyszó, amely a mondategységben (egyszerű mondatban, összetett mondat tagmondatában) szavakat vagy mondatrészeket köt össze, összetett mondatban pedig tagmondatokat, ezzel mondattani és logikai viszonyokat jelölve közöttük.MNyK 2007, 249. o. Mondatrészt mondattal is összeköthet kötőszó, pl. Plecăm la munte sau unde vrei tu ’A hegyekbe megyünk, vagy ahová akarsz’.Avram 1997, 277. o.

Egyes szavak főként kötőszókként működnek, de olykor nincs kapcsoló szerepük. Az ilyeneket ebben az esetben Grevisse – Goosse 2007 külön szóosztályba, a bevezetőknek nevezettekbe sorolja, másfajta elemekkel együtt. Példák: Si Jeanne pouvait réussir ! ’Bár sikerülne Jeanne-nak!’, Si on allait manger un morceau ? ’Mi lenne, ha mennénk enni valamit?’, Que tout le monde sorte ! ’Mindenki menjen ki!’, Que votre souhait se réalise ! ’Valósuljon meg az óhaja!’Grevisse – Goosse 2007, 1406. o.

A kötőszót az jellemzi, hogy nincs fogalmi tartalma, nem toldalékolható, és nem lehet mondatrész. Grammatikai viszonyjelentése van, és esetleg modális jelentésárnyalata, azaz kifejezhet ok-okozati viszonyt, ellentétet, hasonlítást stb.

Egyéb kapcsoló szerepet betöltő szavak is vannak, mint a magyar nyelvben a névutó, más nyelvekben ennek megfelelője, az elöljárószó. Ilyen szerepűek még a vonatkozó névmás és a vonatkozó névmási határozószó. A kötőszó mondategységben azonos mondattani funkciójú mondatrészeket köt össze, miközben a névutó és az elöljáró alárendelt mondatrészt köt össze alaptagjával. Egyes kötőszók összetett mondatban azonos mondattani funkciójú tagmondatokat kötnek össze, más kötőszók mellékmondatot kapcsolnak főmondatukhoz. Ezt megteszi a vonatkozó névmás és a vonatkozó névmási határozószó is, de ezeknek van mondattani funkciójuk is a mellékmondatban.Bidu-Vrănceanu 1997, 127–128. o.

A kötőszók eredete és alakjuk szerinti fajtái

Vannak először is egyes grammatikákban elsődlegeseknek nevezett kötőszók,Például Avram 1997-ben (277. o.). melyek rendszerint a legrégibbek az adott nyelvben, például a magyarban és, de, meg, hogy, mint, mert, ha stb. Alakilag ezek ugyanakkor egyszerű kötőszók is. Más kötőszók a nyelv történetének a jelenhez közelebbi időszakaiban keletkeztek szóalkotási módszerekkel. Ezek egyike a szóösszetétel: kötőszókból (merthogy, mintha), kötőszóból és tagadószóból (hanem), tagadószóból és partikulából (nemcsak), morfológiai szerkezet tagjaiból (azután), mondattani szerkezet tagjaiból (egyrészt), teljes mondat részeiből (tudniillik).

Francia grammatikákban is jelen vannak egyszerű kötőszók (et ’és’, ou ’vagy’, mais ’de’,Grevisse – Goosse 2007, 1391–1392. o. comme ’mivel’, que ’hogy’, si ’ha’Grevisse – Goosse 2007, 1385. o.) és összetett kötőszók, azaz annyira összetartozóknak tekintett elemekből állók, hogy egybeírják őket, pl. quoique ’habár’.

A közép-délszláv diarendszer grammatikáiban egyszerű kötőszókként jelennek meg ako ’ha’, ali ’de’, da ’hogy’, dakle ’tehát’, ili ’vagy’, jer ’mert’ stb. Ezekben is összetett kötőszóknak tekintik az olyan elemekből alkotottakat, melyeket eléggé összetartozóknak tekintenek ahhoz, hogy egybeírják őket: iako ’noha’, iliti ’avagy’, mada ’bár’, premda ’jóllehet’ stb.Barić 1997, 281. o.

A román nyelv grammatikáiban elsődleges kötőszóknak a latin nyelvből örököltek számítanak: că ’hogy’, dar ’de’, iar ’meg, pedig’, nici ’se(m)’, ori ’vagy’, sau ’vagy’, să ’hogy’ (csak kötőmódú igével), și ’és’. Egyes nyelvészek kétféle összetett kötőszót különböztetnek meg: szorosabban összetetteket, amelyeket egy szóban írnak (pl. încât ’úgyhogy’), valamint lazábban összetetteket és külön szavakban írottakat: ca să „hogy”.Constantinescu-Dobridor 1998, conjuncție ’kötőszó’ szócikk.Bărbuță 2000, 205. o. Mások szerint a szorosabban összetettek is egyszerű kötőszók.Avram 1997, 279. o.

Egyéb kötőszók szófajváltás útján lettek azokká. Példák: : indulatszóból: Megtenném, de nem lehet;ÉrtSz., 1959–1962, de (2) szócikk. határozói igenévből: Tudta, illetve úgy látszott, mintha tudta volna;ÉrtSz 1959–1962, illetve szócikk. ragos névszóból: Ehhez te nem értesz, ezért jobb, ha nem szólsz hozzá;ÉrtSz 1959–1962, ezért szócikk. ragos határozószóból: Általában nagyon rendes fiú, ellenben a múltkor megfeledkezett magáról;ÉrtSz 1959–1962, ellenben szócikk. igéből (a létige kötőmódú, jelen idő, egyes szám, harmadik személyű alakjából): J’irai en vacances, soit en Suisse, soit en Savoie ’Elmegyek szabadságra, vagy Svájcba, vagy Szavojába’;Grevisse – Goosse 2007, 1392. o. elöljárószóból: He gave it to me before he left ’Nekem adta, mielőtt elment’;Eifring – Theil 2005, 2. fej., 26. o. határozószóból: On nije došao na odmor, već da radi ’Nem pihenni jött, hanem dolgozni’;Moldovan – Radan 1996, 127–129. o. : határozószóból: Cum însera, înhăma căluțul ... ’Amint beesteledett, befogta a lovacskát …’ (Eusebiu Camilar);Constantinescu-Dobridor 1998, conjuncționalizare ’kötőszóra váltás’ szócikk. elöljárószóból: Ion lucrează până vine Vasile ’Ion addig dolgozik, amíg megjön Vasile’;Bărbuță 2000, 209. o. igéből (a létige kötőmódú, jelen idő, egyes szám, harmadik személyű alakjából): Mergem fie la teatru, fie la operă ’Vagy színházba, vagy operába megyünk’.Moldovan 2001, 237. o.

Egyes nyelvek grammatikáiban számba vesznek ún. kötőszó értékű szókapcsolatokat is. A francia grammatikákban ilyeneknek számítanak mindazok, amelyeket kevésbé összetartozó elemekből alkotottaknak tekintenek, mint az összetetteket, következésképpen külön írják őket, esetleg kötőjellel: à savoir ’tudniillik’, c’est-à-dire ’azaz’, bien que ’jóllehet’, parce que ’mert’.

A közép-délszláv diarendszer grammatikáiban is kötőszó értékűnek számít viszonylag számos, lazán összetartozónak tekintett, és ezért külön szavakból álló szókapcsolat: budući da ’mivelhogy’, zbog toga što ’azért, mert’ stb.

Román grammatikákban kötőszó értékűekként kezelnek olyan szócsoportokat, amelyekben rendszerint egy tulajdonképpeni kötőszó vesz részt más szófaj(ok)hoz tartozó szóval/szavakkal együtt: în timp ce ’miközben’, dat fiind că ’mivelhogy’, prin urmare ’következésképpen’, numai că ’csakhogy’, precum și ’valamint’, din cauză că ’abból kifolyólag, hogy’, în caz că ’az esetben, ha’, sub pretext că ’azzal az ürüggyel, hogy’ stb.

Vannak ún. páros kötőszók is. Egyesek ismétlődnek (akár... akár, mind... mind, is... is, vagy, vagy... vagy; sem... sem), mások több elemből állók: egyrészt... másrészt. Közülük egyesek csak párosak (akár... akár, mind... mind, egyrészt... másrészt), mások egyedül is használatosak: is, vagy, sem.

A kötőszók szerepük szerinti fajtái

Mellérendelő kötőszók

Ezek a kötőszók azonos mondattani funkciójú mondatrészeket kötnek össze mondategységben, és azonos mondattani funkciójú tagmondatokat, logikai viszonyokat fejezve ki az összekötött entitások között. E viszonyoknak megfelelően több kötőszótípus van.

A kapcsolatos viszonyt kifejező kötőszók (és, s, meg stb.) tér- vagy időbeli összefüggésre, egymásmelletiségre, egyidejűségre, egymásutániságra utalnak: Péter és Mari csak egymással sakkozik;MGr 2000, 412. o. Egész nap sütöttünk, főztünk, meg kitakarítottuk a lakást.MGr 2000, 538. o.

Ellentétes viszonyra utaló kötőszók (de, hanem, viszont stb.): A tanár csendesen, de jól hallhatóan beszélt;MNyK 2007, 429. o. Én dolgoztam, te viszont csak henyéltél.MGr 2000, 540. o.

A választó viszony kötőszói (vagy, akár ... akár) olyan entitások között fejeznek ki viszonyt, amelyek közül választani lehet (megengedő választó viszony) vagy kell (kizáró választó viszony): Szeretnék első vagy második lenni,MGr 2000, 420. o. Döntsd el: vagy eljössz, vagy itt maradsz.MGr 2000, 542. o.

A következtetésre utaló kötőszók (ezért, tehát, úgyhogy stb.) azt fejezik ki, hogy az utánuk álló entitás következménye az előttük álló(k)nak: A dolgozók és a vezetők, tehát az egész üzem ott volt; A földre kuporodtak, úgyhogy a terem üresnek látszott.MGr 2000, 543. o.

A magyarázó viszonyt kifejező kötőszók (azaz, mégpedig, ugyanis stb.) arra utalnak, hogy az utánuk álló entitás oka az előtte állónak, vagy kifejti azt: Egy könnyű, ugyanis egyszerű feladatot oldott meg; Az utánunk felszólaló támogatta az elképzeléseinket, mégpedig továbbfejlesztette a gondolatainkat.MGr 2000, 544. o.

Egyes nyelvészekPéldául Tolcsvai Nagy 2006 (117. o.). a mellérendelő kötőszókat a konnektorokként működő nyelvi entitások közé sorolják, és úgy tekintik, hogy ebben a minőségükben az összetett mondatnál nagyobb nyelvi egységek szintjén is működnek, ezzel hozzájárulva a diskurzus koherenciájához. Példák: ellentétes viszony: János minden nap korán kel. De nem munkával kezdi a reggelt. választó viszony: Induljunk most mindjárt. Vagy induljunk csak holnap reggel kényelmesen. magyarázó viszony: Tavasszal alaposan fel kell újítani a töltéseket. Az őszi árvizek ugyanis megrongálták a gátakat a folyó igen hosszú szakaszán.

Alárendelő kötőszók

Ezek a kötőszók csak mondatokat kapcsolnak össze. Mindenféle mellékmondatot vezetnek be, egyes kötőszók többfélét is: hogy (alanyi, állítmányi, tárgyi, határozói, jelzői, következményes mellékmondatot), mint (alanyit, állítmányit, tárgyit, határozóit, jelzőit), ha (alanyit, tárgyit, határozóit, feltételest), hogyha (határozóit, jelzőit), miután (időhatározóit), mielőtt (időhatározóit), mióta (időhatározóit), mintha (módhatározóit), mert (okhatározóit), bár (megengedőt), habár (megengedőt).MNyK 2007, 447–465. o.

Olykor mellérendelő, máskor alárendelő kötőszók

Nem mindig világos, hogy egyes tagmondatok mellérendeltek-e vagy alárendeltek, hiszen nemcsak mellérendelt mondatok fejeznek ki logikai viszonyt, hanem egyes alárendeltek is. Kérdéses például, hogy az úgyhogy kötőszós tagmondat következményes mellérendelést vagy következményes alárendelést fejez-e ki: Ügyesen gazdálkodtunk, úgyhogy sikerült a bútorra valót megtakarítanunk.MNyK 2007, 465. o.

Egyéb kötőszók esetében könnyebb megállapítani, mikor mellérendelők és mikor alárendelők. Ilyenek például:MGr 2000, 271. o. mert: Fölveszem az új ruhám, mert van ám nekem új ruhám is (kifejtő magyarázó mellérendelés) vs. Sár van (azért), mert esik az eső (okhatározói alárendelés); noha, bár: jókedvű, noha/bár fáradt ember (ellentétes mellérendelés – csak mondatrészek között) vs. Noha/Bár szeretett otthon lenni, gyakran csak késő este érkezett haza (megengedő alárendelés – csak mondatok között); pedig: Bajusza már ősz volt, haja pedig deres (kapcsolatos mellérendelés) vs. Nem eszi meg a kenyeret, pedig jó (megengedő alárendelés).ÉrtSz 1959–1962, pedig szócikk.

A kötőszók helye

Rendszerint az egyedül használt kötőszó azon két entitás között áll, amelyeket összeköt. A páros kötőszó első tagjának helye az első entitás előtt van, a másodiké a két entitás között. Ez a szabály mondatrészek esetében. Tagmondatok között az egyes kötőszó és a páros kötőszó második tagja azon mondat első szava, amelyet más mondathoz köt. Olykor az egyes kötőszó nem a tagmondatok között áll, mivel bizonyos kötőszós tagmondatok az összetett mondat első mondatai is lehetnek. Bizonyos egyes kötőszók a tagmondat belsejében állnak vagy állhatnak: : A töltés magas volt, az árok meg mély;ÉrtSz 1959–1962, meg szócikk. A felnőttek beszélgettek, a gyerekek pedig játszottak; Minden idejét és tudását a vállalat fellendítésére fordította; a vállalat viszont nem törődött vele.ÉrtSz 1959–1962, viszont szócikk; : Le 14 Juillet est un vendredi, il y aura donc un week-end de trois jours ’Július 14-e péntekre esik, tehát háromnapos hétvége lesz’.Delatour 2004, p. 243. : E vreme frumoasă, vom face așadar o excursie ’Szép idő van, tehát kirándulni megyünk’;Forăscu 2002, C, conjuncție. De-abia înserase, ulițele erau însă pustii ’Alig esteledett be, az utcák viszont néptelenek voltak’ (Costache Negruzzi).Dexonline, însă szócikk.

Jegyzetek

Források A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. (MNyK) (Hozzáférés: 2018. december 21.) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). 2. kiadás. Bukarest: Humanitas. 1997.