A United Airlines 232-es járatát teljesítő, Denverből Chicagóba tartó McDonnell Douglas DC–10-es 1989. július 19-én szenvedett katasztrófát Sioux Cityben. A denveri felszállást követően nagyjából egy órával a farokrészen található hajtómű ventilátorfokozatából lapátok szakadtak ki, melyek károsították a gép hidraulika-rendszerét. Az utazómagasságon (kb. 11 000 m) repülő légi jármű emiatt irányíthatatlanná vált. Az irányítás visszanyerését követően a pilóták Sioux Cityben kíséreltek meg kényszerleszállást. Bár a fedélzeten tartózkodó 296 főből 112 életét vesztette, az eset kiváló példa a személyzet tagjai közti együttműködésre, mellyel sikerült megmenteni az utasok csaknem kétharmadának életét.
A baleset bélyegkép|jobbra
A repülőgép 14 óra 09 perckor szállt fel Denverből. 15 óra 16 perckor egy addig nem észlelt gyártási hiba következtében a 2-es hajtómű ventilátorfokozata szétrobbant, és a szétrepülő alkatrészek megrongálták mindhárom hidraulika-rendszert. Ezzel egyidőben a robotpilóta leoldott. William R. Records első tiszt átvette a gép vezetését, míg Alfred C. Haynes kapitány a hajtóműhibával kezdett foglalkozni, és Dudley J. Dvorak fedélzeti mérnök tanácsára elzárta a sérült 2-es hajtómű üzemanyag-ellátását.
15 óra 29 perckor a személyzet segítségként a pilótafülkébe hívta a járaton utazó Dennis E. Fitch oktatókapitányt. Csakhamar kiderült, hogy a DC-10-es nem reagál a kormánymozdulatokra: a gép jobbra dőlt, és leadta az orrát, melyet a kormányok balra kitérítésével sem sikerült korrigálni. Attól tartva, hogy az utasszállító háthelyzetbe fordul, a pilóták alapjáratra vették vissza a bal szárny alatti hajtómű teljesítményét, míg a jobb oldali hajtómű teljesítményét a maximálisra növelték, ezzel – ha lassan is – sikerült stabilizálni a gépet.
Miután a hajtóművek tolóerejének változtatásával részben sikerült visszanyerni a gép fölötti irányítást, a személyzet Sioux Cityben kísérelt meg kényszerleszállást. A megközelítéskor a vízszintes sebesség az előírt 140 csomó (260 km/h) helyett 220 csomó (410 km/h) volt, míg a gép 9,4 m/s sebességgel süllyedt. Másodpercekkel a földet érés előtt a jobbra dőlés váratlanul erősebbé vált, és a gép leadta az orrát. Dennis Fitch azonnal ütközésig tolta előre mindkét működő hajtómű gázkarját, de a hajtóműveknek már nem volt idejük felpörögni, és a gép földet ért.
Elsőként a jobb szárny ért talajt, a belőle kiömlő kerozin pedig azonnal meggyulladt. Ezzel egyidőben a törzs hátsó szekciója leszakadt, a gép pedig többször elpattant. A becsapódás, a tűz és a füst következtében 112 ember vesztette életét. A túlélők többsége a törzs középső részén foglalt helyet. A pilótafülkében tartózkodók súlyos sérülésekkel túlélték a becsapódást, azonban a mentőegységek csak több mint fél óra elteltével emelték ki őket a roncsok közül.
Források
NTSB Accident report of United Airlines Flight 232 Cockpit voice-recorder transcript (pdf) (NB contains error) A talk given by the pilot describing the crash at NASA Dryden in 1991 Flight 232 Memorial depicting Lt. Colonel Dennis Nielsen carrying Spencer Bailey "17th Anniversary Tribute of Flight 232" News report with video of crash landing of Flight 232, ABC News, July 19, 1989 Pre-crash landing photos from Airliners.net Martha Conant tells her story of surviving the crash. – 1992 TV movie Cockpit voice-recorder recording at time of impact Accident photos A detailed description of the accident Errol Morris’ First Person (interview with Denny Fitch)
Kategória:Légi balesetek az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:Légi közlekedési balesetek és események 1989-ben Kategória:Iowa közlekedése Kategória:McDonnell Douglas repülőgépek balesetei és eseményei Kategória:A United Airlines balesetei és repülőeseményei Kategória:Robbanással összefüggő légi közlekedési balesetek és események