bélyegkép|jobbra|250px|A sivatag az egyik „IBRA” régiót alkotja Ausztráliában A Nagy-homoksivatag (angolul Great Sandy Desert) Ausztrália nyugati részén található. Nyugat-Ausztrália északkeleti részén kezdődik, Pilbara és a Kimberley régiók területén, és átnyúlik az Északi terület délnyugati részére. 284 993 km²-es területével a Nagy-Viktória-sivatag után a második legnagyobb kiterjedésű sivatag a kontinensen. A Gibson-sivatag tőle délre, a Tanami-sivatag tőle keletre található.
Földrajz
Geomorfológia bélyegkép|jobbra|250px|Eróziós formák a Kings Canyon közelében A Nagy-homoksivatagban kiterjedt úgynevezett ergek találhatóak, valamint gyakran előfordulnak hosszúkás formájú homokdűnék is. A Wolfe Creek-meteoritkráter északnyugatra helyezkedik el a sivatagtól.
Éghajlat A part menti területeken és messze északon kevesebb csapadék hullik. A Kimberley környéki területeken az éves csapadékmennyiség 300 mm körül alakul, de a csapadék rendkívül egyenetlen eloszlású. Sokszor előfordul, hogy több száraz évet követően trópusi ciklonok monszunszerű esőzéseket hoznak. A többi ausztrál sivataghoz hasonlóan, itt is viszonylag sok eső hullik, még a legszárazabb területeken is ritkán csökken 250 mm alá az éves csapadékmennyiség. A nagy mértékű párolgás semlegesíti a sivatagban megszokottnál nagyobb mennyiségű eső hatását. A terület hőmérsékleti eloszlása utat nyit az északnyugat felől érkező monszunesők számára. Szinte minden csapadék, amely errefelé hullik, monszunesőből származik.
A területen átlagosan 20-30 napon fordulhat elő egy évben esőt hozó vihar kialakulása. Ugyanakkor Kimberley környékén, akár évi 30-40 vihar is kialakulhat.
A nyári nappali középhőmérsékletek a legmelegebbek közé tartoznak egész Ausztráliában.
A hőmérsékleti adatok, a hőmérsékleti szélsőségek és a csapadékadatok 1974-2013 között az alábbiak szerint alakultak:
Állat- és növényvilág A homoksivatagban elsősorban a Triodia fűfélék fordulnak elő. Az állatvilágot az elvadult egypúpú tevék, a dingók, a varánuszfélék alkotják elsősorban. Egyéb állatfajok még, amelyek itt élnek: erszényesnyúlfélék, egérfélék, erszényesvakondok, bolyhos nyúlkenguruk (Lagorchestes hirsutus), tüskés ördögök, szakállasagámák és a vörös óriáskenguruk.
A madarakat a kéksapkás papagáj, a sokszínű papagáj, illetve a vörösmellű fűpapagáj képviseli.
A sivatag az egyik Interim Biogeographic Regionalisation for Australia régiót alkotja. IBRA Version 6.1 data
Története bélyegkép|jobbra|250px|Ausztrália sivatagjainak elhelyezkedése a kontinensen Az első európai, aki átkelt a sivatagon, az Peter Warburton volt. Ő Alice Springsből indult 1873 áprilisában és a De Gray Stationre érkezett meg 1874 januárjában. Warburton éhezve és fél szemére vakon került elő a sivatagból.
Népesség A sivatag eléggé gyéren lakott terület. Elsősorban ausztrál őslakos közösségekben és bányászati központokban csoportosul az itt élő lakosság. Az őslakosok két csoportra bonthatóak: a martuk nyugaton, míg a pintupi népcsoport keleten él. Nyelvészeti szempontból mindkét csoport a nyugati sivatagi nyelveket használja. Az őslakosok többségét a huszadik században erőszakkal távolították el innét, és új településeket hoztak nekik létre, ilyen például Papunya az Északi területen. Az utóbbi években néhány bennszülött visszatért a sivatagi életmódjához.
A fiatalabb korosztályt képviselő őslakos ausztrálok részt vehetnek a kultúrájukat fejlesztő és szokásaikat továbbvivő Wilurarra Creative programban.
Gazdaság Az ausztrál őslakosok művészete és az általuk előállított kézműves használati és dísztárgyak készítése alkotja az ipar gerincét Közép-Ausztráliában. A legfontosabb bányák a Tefler aranybánya és a Nifty rézbánya. Az északi vidékeken szarvasmarha-tenyésztés is segíti a megélhetést. A kiépítetlen Kintyre uránbánya a Teflertől délre található.
Fordítás
Jegyzetek
Külső hivatkozások
Kategória:Ausztrália sivatagai Kategória:Nyugat-Ausztrália földrajza Kategória:Északi terület