A Szent Korona ötvösszakmai vizsgálata (1994)

bélyegkép|A Szent Korona elölnézete bélyegkép|A Szent Korona hátulnézete A magyarországi rendszerváltás után Korona Bizottság néven testület alakult a Szent Korona alapos tudományos vizsgálatára. A korona ötvösszakmai vizsgálatára felkért csoport tagjai voltak: dr. Lovag Zsuzsa, Kovács Éva, valamint Péri József és Papp László ötvösművészek. A bizottság a korona eredetével kapcsolatos évszázados vitakérdések legfontosabbjai köré összpontosította vizsgálódásait. A testület a 90-es évek elején végzett munkájának eredményeit 1994-ben tette közzé „időszaki jelentésként” a Magyar Iparművészet című folyóiratban, két részletben. Ez a szócikk ezt a publikációt ismerteti.

A korona egységessége A szakértők megállapították, hogy a koronának nincs egységes szerkezete. Ha egyszerre, egy feladatmeghatározás alapján készítették volna az ötvösök a fejéket, akkor először egy egységes szerkezetet alakítottak volna ki, és erre kerültek volna fel az ugyancsak egységes stílusú díszítmények. Azonban mind az egységes szerkezet, mind pedig az ékítmények egységes stílusa hiányzik. A korona két, markánsan elkülönülő részből áll, és a két rész összeillesztésének a minősége messze elmarad az egyes részek ötvösszakmai színvonalától.

A szembetűnően kezdetleges szegecselés, a felesleges furatok, a „latin korona” csonka pántjai, a latin Pantokrátor utólagos átfúrása mind ellene szól az egységes tervezésnek.

A különféle eredetű főbb részeket tervszerűtlenül, technológiailag esetlenül állították össze. Ezt csak az indokolhatja, hogy az adott helyen és időben nem állt rendelkezésre szakműhely, megfelelő tudású, készségű szakember, szerszám, alapanyag. A szakszerűtlen megoldások elfogadására minden bizonnyal csak egyéb fontos szempontok miatt kerülhetett sor.

Péri József értelmezése szerint a Szent Korona jelenlegi formája nem egységes terv alapján, egyetlen készítési folyamat eredményeként jött létre. Mint írja: „Ilyen programot azonban a Szent Koronán hiába is keresünk”, továbbá „megítélésünk szerint a Korona több, különböző helyen, időben és céllal született rész egyesítéséből jött létre”. A szerkezeti nyomok – köztük az utólagos furatok, kezdetleges szegecselések, átalakított foglalatok és a Pantokrátor-zománckép utólagos átfúrása – ugyanezt támasztják alá.

Papp László ezt az értelmezést tovább pontosítja, amikor kimondja, hogy „a Korona jelen formáját bizonyosan nem egyszeri lépésekben történt készítés eredményeképpen nyerte el”. Álláspontja szerint a jelenlegi forma olyan munkafolyamat következménye, „amely az alapanyagok elkészítésével kezdődött, s végeredményképpen a jelenleg is látható formára kialakításával végződött”, tehát több egymást követő szerelési és összeillesztési szakaszon át alakult ki.

Ezt az értelmezési irányt később Marosi Ernő művészettörténész is megerősítette, amikor nem a ma látható teljes Szent Koronát tekintette egységesen megtervezett alkotásnak, hanem a felső részt („latin korona”, illetve couronne latine) írta le egy eredetileg koherens, önállóan megtervezett tárgy töredékeként. A Szent Korona jelenlegi egészét több, különböző eredetű rész későbbi összeállításának és átalakításának eredményeként értelmezte, vagyis a keresztpántot egységes szerkezeti koncepciójú műnek, a teljes koronát pedig történeti folyamat során kialakult összetett együttesnek tekintette.Marosi Ernő (2002): La couronne latine. Acta Historiae Artium, 43, 73–90. DOI: 10.1556/AHArt.43.2002.1–2.5.

A Corona Graeca (abroncskorona) szerkezete Péri József értelmezése szerint az abroncskorona (Corona Graeca), a homlok- és hátoldali képek fenéklemezei, valamint a pártázat kontúrlemezei szerkezetileg egységes alaptestet alkotnak, mivel – mint írja – „közte, a homlokzati és a hátulsó kép fenéklemeze, valamint a pártázat kontúrlemeze között semmilyen forrasztási nyom nem fedezhető fel”, továbbá „az abroncs vízszintes karcai ... a pártázat kontúrlemezén is folytatódnak”. Ebből arra következtetett, hogy „a Corona Graeca pártástól, oromlemezezőstől, csüngőstől (5 csüngő) egyszerre készült”. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy „a Corona Graecánál azonban a párták és képek méretük, elhelyezésük, tehát ritmusuk szerint semmilyen kapcsolatban nincsenek egymással”, ezért szerinte „e meglévő elemek állottak az ötvösök rendelkezésére, amelyeket valamely okból, okvetlenül fel kellett szerelniük”. A tíz zománcképet egy kéz, illetve egy műhely alkotásának tartotta („mind a tíz kép egy kéz, illetve egy műhely alkotása”), ugyanakkor a képek és a kőfoglalatok kivitelezési színvonala között jelentős különbséget látott.

Papp László szerint a korona abroncsa szerkezeti értelemben egységes alaptestet alkot: „az említett forrasztások hiánya s a sebhelyek azt jelentik, hogy a pártázatok kontúrja, a két kép fenéklemeze az abronccsal egyazon anyagból kivágva készült”, vagyis az abroncs, a homlok- és hátoldali képek fenéklemezei, valamint a pártázat kontúrlemezei egyazon szerkezeti egység részei.

Papp László hangsúlyozta, hogy ez nem jelenti a Corona Graeca teljes mai formájának egyszeri elkészültét, mert – mint írja – „a Korona jelen formáját bizonyosan nem egyszeri lépésekben történt készítés eredményeképpen nyerte el”, hanem olyan munkafolyamat során alakult ki, „amely az alapanyagok elkészítésével kezdődött, s végeredményképpen a jelenlegi is látható forma kialakításával végződött”.

Papp értelmezésében tehát az abroncskorona alapteste egységesen készült, de a rákerülő képek, foglalatok és egyéb díszítőelemek beépítése több, időben elkülönülő szerelési és átalakítási szakaszban történt, így a Corona Graeca mai formája történeti fejlődés eredménye.

A Dukasz-lemez problémája bélyegkép|balra|A Dukász-lemez, mögötte Szent Tamás latin lemezével Péri József szerint a Dukász-lemez szabálytalan felszerelése, méretbeli eltérései és másodlagos rögzítése arra utalnak, hogy a kép utólag került jelenlegi helyére; e körülmények „a Corona Graeca bizánci születését illetően külön-külön is kétségeket ébresztenek”. A Dukász-kép szabálytalan felszerelése szerinte azt is jelzi, hogy a görög korona mai formájában nem kerülhetett ki bizánci műhelyből. Papp László megállapította, hogy a Dukász-kép soha nem illeszkedhetett a mögötte lévő foglalatba, mert annál lényegesen szélesebb és magasabb. Ebből arra következtetett, hogy a foglalat eredetileg más, belehelyezhető méretű lemez számára készült, amely a korona készítése során használhatatlanná vált. Mivel ekkor a korona egészét már nem lehetett újra hőkezelni a többi zománckép sérülésének veszélye nélkül, a rögzítést szegecseléssel oldották meg; ez azonban nem bizonyult tartósnak, ezért Ferenc József koronázása előtt a képet utóbb cinezéssel erősítették meg.

A Corona Latina Az ötvösök a latin koronát belülről vizsgálva azt állapították meg, hogy a pántokon minden apostolkép alatt homorulat található. Ugyanilyen homorulat, illetve annak kezdeménye figyelhető meg a pántok végén, a görög korona által már takart helyen is. Ez azt bizonyítja, hogy a pántokon, a „latin koronává” történt formálásuk előtt négyszer három, azaz tizenkét apostol képe szerepelt, és csak a korona összeállításakor hagytak el közülük négyet, mert nem fértek rá a tárgyra. Ez feleslegessé teszi azt a sokféle elméletet, amivel a kutatók eddig a nyolc apostol szerepeltetését próbálták magyarázni a tizenkettő helyett.

Az ötvösszakmai vizsgálat megállapításai szerint a pántok eleve egy kupolás tárgy számára készültek, azaz nem bizonyítható az a feltevés, hogy korábban esetleg egy könyv borítóját díszíthették. Péri József végkövetkeztetésében dr. Lovag Zsuzsa felismerése és mérései nyomán bizonyosra veszi, hogy az eredeti kupolás tárgy koponyaereklye-tartó, herma lehetett.

A latin Pantokrátor kompozíciójában és részleteiben is annyira hasonlít a göröghöz, hogy nyilvánvalóan az előbbi az utóbbi másolata. (A világon csak két olyan Pantokrátor-kép ismert, amelyen Krisztus mellett két ciprusfa látható: egy latin és egy görög, és mindkettő a Szent Koronán található.)

Végkövetkeztetések Péri József összefoglalásaképpen a felvetődő kérdésekre a "következőket vehetjük figyelembe":

1067, azaz Dukász Mihály trónra lépése után Magyarországra érkezett az a tárgy, amely a Corona Graeca képeit hordozta.

E képekből, pártákból Magyarországon elkészítik a bizantinizáló – de szakmai színvonalában jóval kezdetlegesebb – „görög koronát”. Ezzel koronázhatták meg Gézát a mogyoródi csata után. Ezen már ott volt a Dukász-kép, amint azt Iréné császárné híradása tanúsítja.

Az 1083-ban felemelt Szent István számára elkészítik a koponyaereklye-tartót, rajta a latin Pantokrátorral, amit a görög pantokrátorról másoltak.

Később ezzel az ereklyetartóval boltozzák be a görög koronát, hogy kamelaukion típusú koronát kapjanak. Ekkor átfúrják a latin Pantokrátort a kereszt számára. Az utólagos fúrást bizonyítja a lyuk körüli fémgyűrű hiánya, a rekeszek roncsolódásai és a közülük kiporló zománc.

A kereszt nem lehetett a mai, mert a jelenlegi kereszt készítési módja a többi résztől teljesen idegen, és ötvösszakmailag a 16. századra datálható.

Péri József cikke végén leszögezi: „Mindezen elmondottak nem egyebek, mint megfigyelésekből és az ötvösmesterség rendjéből következő töprengések”.

Kritika A későbbi szakirodalomban természetesen újra megjelent olyan értelmezés is, amely a Szent Koronát egységesen tervezett műtárgyként írja le, és nem két különálló korona összeillesztéseként értelmezi.

Bár Papp az abroncskorona szerkezeti egysége mellett érvelt, a képfenéklemezek és az abroncs közvetlen kapcsolata teljes bizonyossággal nem vizsgálható, mivel e csatlakozási pontokat a keresztpánt szárai takarják. A pártaelemek esetében ugyanakkor a később előkerült jobb minőségű felvételek megerősítik azt a feltételezést, hogy ezek nem utólagosan csatlakoztatott részek, hanem eredetileg is az abroncsgyűrű felső peremével szerkezeti egységben kialakított elemek voltak.

Tóth Endre 2024-es összefoglaló tanulmányában azt az álláspontot képviseli, hogy a korona alsó része, az úgynevezett görög korona I. Géza magyar király uralkodása idején (1074–1077) érkezett Bizáncból Magyarországra, és eredetileg jellegzetesen női korona volt.

A keresztpánttal kapcsolatban ugyanakkor hangsúlyozza, hogy „a pántok vége azonban nem csonka, tehát azokon mind a tizenkét apostol képe nem lehetett rajta”. A korona felső része, keresztpántja, amit az irodalomban gyakran „latin koronának” valószínűleg egy szakrális tárgyról származik, amit Szent István kapott a pápától vagy a Monte Cassino-i apáttól. A mai ismert korona kétségtelenül megtervezett, egységes alkotás. Egyes összetevő részeit a 11–12. században azzal a céllal választották ki, állították elő, hogy azok egységes alkotást képezzenek.

Péri József Váczy Péterre hivatkozva úgy vélte, hogy a Dukász-kép már ekkor a koronán volt, és ezt Iréné császárné híradása tanúsítja. A hivatkozott krónikahely azonban közvetlenül nem a koronáról szól. Váczy Péter szerint a 14. századi krónikakompozíció 156. fejezete arról tudósít, hogy László király leánya, Piroska / Iréné császárné az akkor Magyarországon uralkodó II. Istvánt értesítette: férje, II. Ióannész Komnénosz bizánci császár a magyar királyt saját hűbéresének nevezte. Váczy a krónikahelyet így adja meg: Chron. saec. XIV c. 156, ed. Szentpétery I., SS rer. Hung. I, 439 kk. A krónikaszöveg sem a koronát, sem a Dukász-képet, sem annak rögzítését nem említi; a koronával való kapcsolat Váczy Péter történeti értelmezésében jelenik meg, nem pedig a krónikaszöveg közvetlen állításaként.

Jegyzetek

Források

ÖtvösszakmaiVizsgálat Kategória:Művészettörténet Kategória:Iparművészet