Salgó Olga (Nagyenyed, 1903. április 27. – ?) erdélyi magyar költő, elbeszélő.
Életútja
Tanulmányait a kolozsvári állami és a debreceni római katolikus tanítóképzőben, majd a budapesti Országos Zenedében végezte. 1925-től Désen élt. Testvére: Tamasiné Salgó Magdolna.
Versei és novellái a Debreceni Hírlap, Erdélyi Szemle, Ellenzék, Előre, Keleti Újság, Napkelet, Pásztortűz, Színház és Társaság, Vasárnap lapjain jelentek meg. Walter Gyula szerint: „Alapmotívuma költészetének: a szeretet, a lélek nemes és tiszta harmonizmusa, amely az embert az emberrel, önmagával szemben védi… Színes, gazdag, sokhúrú egyéniség, akiben a fegyelmezetlenségek is csak a talentum lázadozásait, kereteket áttörni akaró szellemét mutatják. Éppen ezért a rím konvencióin sokszor túlteszi magát…, de van benne finom zeneiség, dallamos elmélyedés…”
„Társadalmi érzékenységét bizonyítja, hogy az 1929-es lupényi bányászsztrájk tragédiája után jótékonysági akciót kezdeményezett. A szeretet örök (1930) című kötetének jövedelmét a bányászárvák javára ajánlotta fel. Ebben a kötetben jelent meg a tragédia emlékére írt Csillaghullás című verse is.”
Kötete A szeretet örök (versek, Kolozsvár, 1930) Én is voltam... (Versek, Kolozsvár, 1925) Bár nem önálló kötet, de a kor legfontosabb lapjaiban jelentek meg versei és novellái, ami jelzi az elismertségét: Pásztortűz (pl. 1930-ban Walter Gyula méltatása mellett) Keleti Újság (itt jelent meg a Csillaghullás 1930. január 12-én) Napkelet, Ellenzék, Vasárnap
Források
További információk Walter Gyula: Salgó Olga versei. Pásztortűz, 1930. 350. Salgó Olga versei. Erdélyi Szemle, 1930/7–8. Nyírő József: A szeretet örök. Salgó Olga versei. Keleti Újság 1930. máj. 8.
Kapcsolódó szócikkek Dés magyar irodalmi élete
Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Magyar nők Kategória:1903-ban született személyek