thumb|right|220px|Mumifikált fókatetem a McMurdo szárazvölgyben thumb|left|220px|Az Antarktisz és a környező szárazulatok thumb|right|220px|A Herschel-csúcs (3335 m) a Hallet-fok pingvintelepe felől fényképezve thumb|left|220px|Császárpingvin fiókák thumb|right|220px|Tokoscsőrű madár thumb|left|220px|Medveállatka mikroszkópos képe
Az antarktikus faunabirodalom (Antarctogea, illetve Archinotis) a déli pólus környékének fölöttébb fajszegény élőhelyeit öleli fel.
Földrajzi helyzete
az Antarktiszt és a környező szigeteket: Déli-Shetland-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Crozet-szigetek stb.
foglalja magába.
Dél-Amerika déli csücskén (a Tűzföldön) egy keskeny, átmeneti sáv választja el az újvilági faunabirodalomtól, Új-Zéland déli részén pedig egy ugyancsak keskeny átmeneti rész az ausztráliai faunabirodalomtól.
Főbb jellemzői
Az Antarctogea egyfajta állatföldrajzi „vákuum”, ahol egyáltalán nincsenek: szárazföldi emlősök, hüllők, kétéltűek, édesvízi halak stb.
Az Antarktisz éghajlata rendkívül zord; Kelet-Antarktiszon, a Vosztok kutatóállomáson mérték a valaha a Föld felszínén észlelt legalacsonyabb hőmérsékletet, -88,3°C-ot. Az Antarktisz területének legnagyobb részét állandó jég és hó borítja, a szigetek éghajlata valamivel enyhébb.
A növények: mohák, zuzmók, a szigeteken néhány felsőbbrendű növény is
és a gerinctelen állatok: medveállatkák (Tardigrada) árvaszúnyogok (Chironomidae) ugróvillások (Collembola)
életlehetőségei erőteljesen korlátozottak.
Az ugróvillások típusos példája az Antarktiszon endemikus és nevét is a kontinensről kapó, szélsőségesen hidegtűrő Cryptopygus antarcticus. Ez a rovar akár meg is fagyhat — amikor felmelegszik a talaj, kiolvad, és újra aktív.
Állatvilága
Az állatvilág nagy része leginkább a vízhez kötődik. A részben szárazföldi élővilág nyáron elevenedik meg, de akkor is csak a partok mentén.
Szárazföldi ízeltlábúak jóformán csak a szigeteken fordulnak elő; jellegzetesek közülük a röpképtelen légy- és molyfajok (pl. Apetenus litoralis és Pringleopsis kerguelensis). A Kerguelen-szigeteken 35 rovarfajt találtak, ezek többsége csökevényes szárnyú vagy röpképtelen.
Jellemző állatai a vízből élő madarak: viharmadarak (Procellariidae) albatroszfélék (Diomedeidae), főképp a vándoralbatrosz (Diomedea exulans) sarki pityer (Anthus antarcticus) sirályfélék (Laridae) halfarkasfélék (Stercorariidae), például: délsarki halfarkas (Catharacta antarctica)
pingvinfélék (Spheniscidae) császárpingvin (Aptenodytes forsteri), Adélie-pingvin (Pygoscelis adeliae) stb.
Valódi szárazföldi madárnak mindössze csak két tekinthető: tokoscsőrű (Chionis spp.) déli-georgiai pityer (Anthus antarcticus).
és emlősök, azok közül is a fókák: Weddell-fóka (Leptonychotes weddellii), rákevő fóka (Lobodon carcinophagus), leopárdfóka (Hydrurga leptonyx), déli elefántfóka (Mirounga leonina), Ross-fóka (Ommatophoca rossii) képviselőivel találkozhatunk; a szigeteken élnek a fülesfókák (Otariidae).
A szárazföldet körülvevő, úgynevezett antarktikus tengerekben sok a plankton. Jellemző halaik a farkashalak (Anarhichas sp.); jellemző emlőseik a déli simabálna (Eubalaena australis, Balaena glacialis australis) és a kék bálna (Balaenoptera musculus).
További információ
Állatok antarktiszi megfigyelései az iNaturaliston
Források
Nyíregyházi Főiskola: Antarktikus faunabirodalom Kozák Lajos: Állatföldrajz. HEFOP 3.3.1. VI. Archinotis Faunabirodalom
Kategória:Állatföldrajz Kategória:Az Antarktisz állatvilága