Nagymező () falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése Csákigorbótól keletre, Alsóhagymás, Alparét és Kálna közt fekvő település.
Nevének eredete Nevét nagy kiterjedésű mezejéről kapta. Neve románul Pruni, amely szilvást jelent.
Története Nagymező nevét 1338-ban említette először oklevél locus Nagmezew módon írva.
Későbbi névváltozatai: 1378-ban Nogoteluk, 1507-ben Naghmezew, 1599-ben Nagy Mezeo, 1636-ban Prum, máskép Nagymezeő, 1750-ben Nagy Mező, 1913-ban Nagymező.
Nagymező első ismert birtokosa 1378-ban Bebek György és Imre voltak, akiknek a király a reá szállt birtokot adományként adta.
Ezután Alparét tartozéka lett, s 1507-ben mivel Nádasdi Ongor János fiainak: Miklósnak és Jánosnak utódja nem született, így az ezek és Szobi (Zob) Péter fia Mihály között kötött kölcsönös örökösödési szerződés alapján királyi adományból Szobi Mihályra szállt.
1521-ben Héderfái Barlabási Lénárd erdélyi alvajda itteni részét végrendeletileg leányaira: Katalinra (Nyujtódi Demeterné), Magdolnára (Somkereki Erdélyi Gergelyné) és Zsófia, Borbála, Fruzina hajadonokra hagyta.
1573-ban Miksa császár Radák Lászlót itteni részében megerősitette, de 1577-ben Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békés-párti Radák László itteni részét Kendy Ferencnek adományozta. Többi birtokosok: Deák Péter és Rácz János.
1577-ben e falut, mint hiteles vallatásból kitűnik, Barrabássi (Barlabási) János csanádi püspök bírta, ki Barrabássi Ferenc és Mihály, úgyszintén Bogáti Ozsvátnéval megosztozott. A Barrabássiak kihaltával Kendy Antalnéra (aki Bogáti leány volt) szállt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.
Jegyzetek
Források
bélyegkép|balra|260px|Nagymező egy régi térképen
Kategória:Kolozs megye települései Kategória:Szolnok-Doboka vármegye települései