a Csoszon-dinasztiából származó koreai herceg, az Unhjon-palota ura, második világháborús japán katonatiszt.
Kodzsong koreai császár unokájaként japán katonai nevelésben részesült, és bár japán katonatisztként részt vett a második kínai–japán háborúban, támogatta hazája függetlenségét és a japán elvárásokkal szembeszegülve koreai nőt vett feleségül. A hirosimai atomtámadás során vesztette életét.
Élete Származása és gyermekkora balra|70px I U koreai herceg 1912. november 15-én jött világra a japán megszállás alatt lévő Korea fővárosában I Gang koreai császári herceg (1877–1955) és Kim Hungin gyermekeként, illetve másodszülött fiúként. Édesapja Kodzsong koreai császár ötödik fia volt, akinek összesen tizenkét fia és kilenc leánya született feleségétől és ágyasaitól. Édesanyja a herceg második számú ágyasa volt, aki további két fiúgyermeknek volt még az édesanyja. I U herceg gyermekkori neve Szonggil (성길, 成吉) volt.
1917. március 22-én fiúgyermek nélkül halt meg I Dzsunjong koreai herceg, a császár unokaöccse és az Unhjon-palota ura. I Dzsunjong hercegnek mindössze egy ágyastól született leánygyermeke volt, így a halála után tartott családi egyeztetésen a császár és I Gang döntötték el azt, hogy az elhunyt herceg utódjának teszik meg a legközelebbi alkalmas fiúrokont, I U herceget. A herceget május 28-án nyilvánították néhai nagybátyja mostohafiának, és ily módon az ötéves I U herceg örökölte nagybátyja címeit és vagyonát is. A koreai uralkodócsaládnak, és így az Unhjon-palota urának is kijáró rangokat és megszólításokat a japán–koreai megszállási egyezmény után a japán kormány módosította és részben le is fokozta, és így örökölte őket I U is, aki egyszerű, nem uralkodói hercegi címet (kong, 공, 公) viselt – abban az időben rajta és szülőapján kívül senki másnak nem volt ugyanez a rangja. Minthogy az ország japán megszállás alatt volt, az uralkodócsaládnak az utódlást megváltoztató lépéshez a japán kormány engedélyét kellett kérnie, amelyet Taisó japán császár a császári palotahivatalon keresztül különleges rendeletben adott meg ugyanazon a napon, mikor a herceget örökbe fogadták. Augusztus 4-én a hercegi vagyon kezelésére és a gyermek gondozására Dzsunjong herceg özvegyét, kvangszani Kim úrhölgyet és a koreai uralkodócsalád ügyeit intéző hivatal titkárát jelölték ki.
Tanulmányai és katonai pályafutása bélyegkép|jobbra|200px|A gyermek herceg mostohaapja temetésén (1917) bélyegkép|jobbra|200px|I U herceg japán tanulmányai alatt (1932 körül) I U herceg 1915–1918 között a szöuli, koreaiak számára alapított Kjongszong magánóvodába járt, 1918. március 28-án ballagott el. Óvónője, Kjógucsi Szadako (京口貞子) így nyilatkozott a hercegről: „Mennyire intelligens, máris tudja a mindennapokban használt japán szavak felét, és nagyon szépen énekel. […] Víg kedélyű, kiegyensúlyozott és értelmes, soha nem akar veszíteni, de a kisebb gyerekekre féltő gonddal vigyáz.” Az Unhjon-palota japán titkára is hasonló véleménnyel volt a hercegről: „Őfensége I Dzsunjong hercegnek újonnan kiválasztott mostohafia a legutóbbi temetésen főgyászolóként kifogástalanul viselkedett, pedig csak idén lesz hatéves, mégis nagyon nyugodt és értelmes.” 1919 áprilisától fogva a herceg a szöuli Csongno elemi iskola tanulója volt, ahonnan 1922 tavaszán, a harmadik tanév befejezése után jött el azért, hogy legtöbb, azonos korú rokonához hasonlóan Japánban folytatódjék az oktatása. Július 5-i dátummal lett a tokiói Főnemesek Iskolájának (Gakusúin, 学習院) alsó tagozatos tanulója, ahol a negyedik évfolyamos osztályba került. Tokiói tartózkodása alatt egy számára vásárolt, a sibujai körzetben található ingatlanban lakott, melyet az Unhjon-palota tokiói nyári rezidenciájaként könyveltek el. A kétszintes, nyugati stílusú villa építése 1925-re fejeződött be a palotahivatal irányítása alatt.
1926. április 25-én az utolsó koreai uralkodóként elhunyt Szundzsong koreai császár, I U herceg apai nagybátyja. I U herceg hazatért a temetés és a gyászszertartások idejére, több ünnepély celebrálásában segédkezett.
A japán–koreai megszállási egyezmény megkötésétől fogva a japán kormány többféle módon igyekezett a koreai uralkodócsaládot az ellenőrzése alá vonni. Ennek egyik eszköze volt az 1926. december 1-jén életbe lépett törvényrendelet (王公家軌範), melynek értelmében a koreai uralkodócsaládhoz tartozó, királyi, trónörökösi és hercegi rangot viselő férfiak, valamint a trónörökös elsőszülött fia tizennyolcadik életévük betöltése után kötelesek voltak katonatisztként vagy tengerésztisztként szolgálatot teljesíteni a japán hadseregben. Ennek következtében a főnemesi iskolát 1926-ban befejező I U herceg egészen 1929 márciusáig a porosz mintára létrehozott, kifejezetten gyermekek számára létesített központi japán katonaiskolába járt. 1929 áprilisában került a Japán Császári Hadiakadémiára, ahol a japán hadsereg legtöbb tisztjét képezték. 1931. március 18-án végezte el az akadémia előkészítőjét, és a tokiói 1. tüzérezrednél kadétként eltöltött féléves gyakorlatot követően októbertől immáron az akadémia rendes tagozatán folytatta a tanulást. 1933 októberében, az akadémiáról való elballagása után mintegy három hónappal a herceg megkapta alhadnagyi kinevezését és beosztották a császári őrség 1. számú tüzérségi ezredéhez. A szárazföldi tüzérségi iskolában töltött évei alatt, 1935 októberében léptették elő hadnaggyá. 1936. augusztus 1-jén áthelyezték a fővárosi szárazföldi tüzérség 8. ezredéhez, s ugyanezen év novemberében a tüzérségi iskolában is végzett. 1938. március 1-jén kapitányi rangra emelésével párhuzamosan a tüzérségi iskolában oktatóként kezdett dolgozni, és egyben ő lett a kiképzőregiment századparancsnoka is.
1938. december 27. és 1941. július 31. között a herceg a japán hadegyetem hallgatója volt; eközben 1940-ben három hónapon keresztül a kínai frontvonalat felügyelte. 1941-ben áthelyezték a koreai hadsereg-parancsnokságoz, és október 15-én előléptették őrnaggyá. A csendes-óceáni háború kitörése és a harcok elhúzódása miatt a következő év márciusában átvezényelték a hadegyetem kutatórészlegére. 1944 márciusában törzstisztként a kínai tartományban található városába helyezték át az észak-kínai hadtest 1. főhadiszállására. A környező kiváló terepet biztosított a japán uralom ellen harcoló partizánok számára, akik között gyakran koreaiak is voltak. Egyes vélemények szerint I U herceg támogatta és pártfogolta a partizáncsapatokat, ez azonban máig vita tárgya, minthogy semmilyen, ezt alátámasztó történelmi bizonyíték nem maradt fenn.
Házassága és gyermekei
A japán kormány és a koreai japán főkormányzó a japánok helyzetét megerősítendő a koreai uralkodócsalád tagjait japán császári családtagokkal vagy főnemesekkel próbálta összeházasítani, olykor kényszert is alkalmazva. A koreai uralkodócsalád helyzetét szabályozó törvényrendelet 119. cikkelye kimondta, hogy a királyi famíliához tartozó személyek csak úgy házasodhatnak, ha előtte erre a mindenkori japán császár uralkodói rendeletben adott engedélyt. I Un koreai trónörökös, Dokhje hercegnő és I Gon herceg valamennyien japánnal kötöttek házasságot előre elrendezett frigyekben; s a palotahivatal I U herceg hitvesének is egy japánt szánt gróf Janagiszava Jaszucugu leánya személyében, aki I Gon herceg és I Un trónörökös feleségével is rokonságban állt. A közös őst Nabesima Naohiro őrgróf, egykori daimjó jelentette, így ha I U herceg Janagiszava grófkisasszonyt vette volna feleségül, akkor a koreai uralkodócsalád fiúutódjai valamennyien Nabesima-leszármazottak lettek volna.
Maga Gang herceg, I U herceg édesapja ellenezte azt, hogy fiai japán nővel kössenek házasságot, és I U herceg is koreai hitvest szeretett volna. A menyasszonyjelöltek közé ilyenformán bekerült a Gang herceggel szoros kapcsolatot ápoló gróf Pak Jonghjo unokája is, aki a japán házasság elöli kiútként hamar ígéretet is kapott az egybekelésre. Pak Cshandzsu (1914–1995) elismert szépségnek számított, a nők oktatásáért folytatott kiemelkedő tevékenységet. A menyasszony az uralkodóházzal is kapcsolatban állt: nagyapja, Pak Jonghjo felesége Csholdzsong koreai király leánya volt. Pak Jonghjo reformpárti politikus és később a függetlenségért küzdő államférfi volt, neki tulajdonítják a koreai zászló megalkotását. I U herceg mostohaanyja, kvangszani Kim úrhölgy azonban ellenezte a választást, mivel Pak Jonghjóra az a gyanú vetült, hogy 1895-ös miniszterelnöksége folyamán érintett volt Kim Hagu meggyilkoltatásában és egy I Dzsunjong herceg elleni lázadás tervezésében. I U herceg a vőlegényi levél és a jegygyűrű elküldésével kérte meg a grófkisasszony kezét, és csak a leánykérés után értesítette erről a királyi család ügyeit intéző kormányszerv miniszterét, kész tényként közölve vele az eljegyzést. A koreai palotahivatal a japán császár beleegyezése nélkül félt a herceg döntésének elfogadásától, ehelyett továbbra is nyomást igyekezett gyakorolni rá, hogy a japán császári családból válasszon magának jövendőbelit. bélyegkép|jobbra|250px|I U és Pak Cshandzsu esküvői fényképe (1935) I U herceg koreai feleség mellett való makacs kitartásának és Pak Jonghjo a japánok politikája ellen folytatott lobbijának hatására a japán és a koreai palotahivatal is meghátrált végül, és tudomásul vették a herceg és Pak Cshandzsu egybekelését. Pak Jonghjo személyesen utazott el a japán fővárosba, hogy a japán felsőház és a császári államtanács tagjaihoz fűződő kapcsolatai révén mozdítsa elő unokája házasságának ügyét. A frigy engedélyezése fölötti állásfoglalást a palotahivatal 1934. július 11-én hozta nyilvánosságra, 1935. április 17-én pedig Hirohito japán császár is beleegyezését adta.
I U koreai herceg és Pak Cshandzsu 1935. május 3-án tartották esküvőjüket a herceg tokiói villájában; a herceg katonai díszegyenruhát, a menyasszony pedig nyugati stílusú fehér ruhát viselt. Koreába visszatérve június 28-án a hagyományos koreai szertartásokon is részt vettek, valamint a Csoszon Szállodában és az Unhjon-palotában adtak esküvői fogadást. A párnak két fiúgyermeke született, mindketten a tokiói villában láttak napvilágot: I Cshong (이청, 李淸; 1936– ), az Unhjon-palota ura; I Dzsong (이종, 李淙; 1940–1966), autóbalesetben vesztette életét.
I U herceget már kisgyermekként is értelmes, vidám, de ugyanakkor kiegyensúlyozott természetűnek írták le, aki hajlamos a versengésre. Osztálytársa a hadiakadémiáról, a japán császári ház mellékágához tartozó Aszaka Takahiko herceg (朝香宮孚彦王) visszaemlékezése szerint „mivel szíve mélyén folyamatosan ott lángolt a gondolat, hogy Koreát fel kell szabadítani, I U a japánokkal szemben sosem veszített és nem engedett nekik utat, mindenben megpróbált elöl járni.” „I U jófejű ember. Ha megharagudott, koreaiul beszélt. Szépen írt és énekelt, japán és koreai dalokat egyaránt. Amikor vitatkozott, rögtön koreait használt, így nem lehetett érteni.” Az Unhjon-palota magántanára kiemelte, hogy I U hercegnek „megingathatatlan hite volt abban, hogy Koreát fel kell szabadítani, és tartott a japán hadseregtől.” A koreai palotahivatal egyik vezető beosztású japán munkatársa azt mondta a herceggel kapcsolatban, hogy „a bátyja, I Gon herceg szelíd természetű ember lévén nem gond, azonban I U herceg nehéz eset, mivel a világért sem hallgat a belső emberekre.”
Sógornéja, a japán származású I Bangdzsa trónörökösné elmondása szerint „I U herceg általánosságban társaságkedvelő természetű és intelligens volt, de Japánnal szemben dacos, és emiatt a japánok között bajkeverőként viselkedett. […] Japán beavatkozásait kivétel nélkül elutasította.”
1938 környékén Hvang Sindok nőmozgalmi aktivista vállalkozói iskolát építendő helyet keresett az intézménynek, és az ügyben I U herceget is megkereste. A Szöul belvárosában ingatlannal rendelkező herceg örömmel egyezett bele abba, hogy a tulajdonjogot átruházza Hvang Sindokra és a telken épüljön fel az iskola. A leányiskola 1940-ben nyitotta meg kapuit Pak Cshandzsu hercegné hathatós segítségével; a hercegnét később, 1950 folyamán beválasztották az alapítványi intézmény igazgatótanácsába is.