A két világháború közötti Magyarország fő célkitűzése az 1920-as trianoni békeszerződés revíziója és a külpolitikai elszigeteltségből való kitörés volt, ennek érdekében olasz, majd német segítséget remélt. A fenti politika 1938–1941 között jelentős területgyarapodással járt (bécsi döntések, Kárpátalja visszacsatolása, a délvidéki bevonulás), azonban Magyarország szembe került a szövetséges hatalmakkal. A magyar vezetés a fegyveres semlegesség kudarca után a háborús részvétel minimalizálására törekedett, de a Magyar 2. hadsereg keleti fronton elszenvedett veszteségei után 1944-1945-ben Magyarország lényegében a szovjet és német erők ütközőzónájává vált, végül totális háborús vereséget szenvedett.Juhász Gyula: A háború és Magyarország, 1938–1945. Akadémiai Kiadó, 1986. 7. o. Az 1947-es párizsi békeszerződés nyomán Magyarország a trianoni békeszerződésben meghatározott és kijelölt területénél is kisebb területtel fejezte be a háborút. A második világháború további következményeként az ország 1990-ig, a szovjet hadsereg kivonulásáig szovjet fennhatóság alatt maradt.Átmenetinek indult hazánk szovjet megszállása, végül 47 évig tartott - 24.hu, 2024.06.20.
Előzmények Közvetett bélyegkép|balra|Magyarország és a kisantant haderőinek mérete és felszereltsége az 1920-as években
Az első világháború óriási emberveszteségein túl 1918–1919-ben Magyarország csaknem teljes területét megszállták. A Párizs környéki békeszerződések, közöttük a Magyar Királyság számára súlyos feltételeket megfogalmazó és területei kétharmadának elvesztésével járó trianoni békeszerződés hosszútávon a második világháború kitöréséhez vezettek. Az első világháború következményeként Magyarország nemzetközileg elszigetelődött, négy szomszédja közül egyedül Ausztriával nem voltak nagyobb ellentétei.Ausztria területi követeléseiről: Gecsényi Lajos: Osztrák területrevízió Magyarországgal szemben? In: História 34 (2012) 5–6. sz. 19. o. A háborút követően Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Román Királyság részvételével megalakult a kisantant, amelynek legfőbb célja a Párizs környéki békék rendszerének fenntartása volt. Mivel a kisantant államai francia orientációjúak voltak, Magyarország az 1920-as évek végétől olasz segítséggel, 1933 után fokozatosan a Németországhoz való közeledéssel tartotta megvalósíthatónak a határrevíziót.
Közvetlen Habár Magyarország külpolitikáját a fegyveres semlegesség jellemezte, a területrevíziók prioritása és geopolitikai körülmények elkerülhetetlenné tették a magyar hadba lépést. A magyar haderőnek az 1920-as évek gazdasági nehézségei, de legfőképp a trianoni békeszerződés katonai rendelkezései miatt kevesebb kiképzett tartalék, felszerelés és hadiipari háttér állt rendelkezésére, mint a szomszédos kisantant országoknak, köztük az 1940-től Németország felé orientálódó Romániának. Jóllehet az 1938-as bledi egyezmény lehetővé tette Magyarország újbóli fegyverkezését, az az idő rövidsége és a magyar katonapolitika - mely az (egykori) kisantant országokkal és nem a Szovjetunióhoz hasonló erejű ellenséggel való konfrontációval számolt - korlátozott lehetőségei miatt csak részben valósult meg.
Imrédy Béla németbarát politikája nem volt ínyére a magyar vezetői elitnek, ezért lemondatták. Horthy Miklós újra Teleki Pált nevezte ki miniszterelnöknek (1939. február 16. – 1941. április 3.). Teleki arra törekedett, hogy a lehető legnagyobb mértékben fenntartsa a magyar politizálás lehetőségét. 1939 februárjában Magyarország belépett a német-japán szövetségbe, az Antikomintern paktumba, márciusban önerőből megszállta Kárpátalját, áprilisban pedig kilépett a Népszövetségből.
A háború első évei A háború előtti magyar belpolitika A Horthy-rendszer az 1920-as évek elején politikailag konszolidálódott, ugyanakkor az 1930-as éveket Gömbös Gyula miniszterelnökségétől kezdve a belpolitikai élet jobbratolódása jellemezte. A hatalmi viszonyokat a mindenkori kormánypárt határozta meg, melynek erős, ám heterogén szélsőjobboldali ellenzéke volt. A különféle korporativista, a korabeli német és olasz berendezkedést másoló vagy adaptáló irányzatok – melyeket szélsőjobboldali gyűjtőnéven illetnek, jóllehet több képviselőjük kívül helyezte magát a politikai spektrumon – a Horthy-korszak társadalmi viszonyait kritizálták és több kísérletet tettek tömegpártok szervezésére. Imrédy Béla 1938 szeptemberében megtartott beszédében kijelentette, hogy „forradalmat csinálunk, de csodás forradalmat”.
Teleki Pál miniszterelnök bármennyire is akart, nem tudott nagyon letérni a Gömbös Gyula és Imrédy Béla által kijelölt útról, emellett a német befolyás is erősödött. A kormánypártot februárban átnevezték, Magyar Élet Pártja lett a neve. Májusban lezajlott a két világháború közötti korszak utolsó parlamenti választása, amelyen a kormánypárt győzött, ugyanakkor a nemzetiszocialista nyilasok is jól szerepeltek.
Magyar–szlovák kis háború A magyar–szlovák kis háború 1939. március 23-tól április 4-ig tartott. Az összecsapás oka az első bécsi döntéssel szembeni elégedetlenség volt. Maga a szlovák vezetés és a szélsőséges Hlinka-gárda nem csupán az első bécsi döntés eltörlését akarta, hanem a trianoni Magyarország északi területeire is igényt tartottak. A magyar erők a Felvidék keleti részén a Magyarországhoz visszakerült Kárpátalja és a Szlovákia között húzódó határ nyugatabbra tolása végett indítottak támadást.
A regionális konfliktus felkészületlenül érte a Jozef Tiso vezette szlovák államot. A szárazföldi hadműveletek és a levegőben is zajló összecsapások a magyar honvédség taktikai győzelmével záródtak, a harcok eredményeképp a Magyar Királysághoz visszakerült egy kisebb felvidéki területsáv (1,697 km², 69,930 lakossal).
A világháború kezdete Magyarország még német kérésre sem volt hajlandó csatlakozni Lengyelország lerohanásához. A Harmadik Birodalom Lengyelország megtámadásához fel kívánta használni a kassai vasútvonalat. Teleki Pál egyértelmű válasza (a sok száz éves lengyel-magyar barátságnak megfelelően) így szólt: „Magyarország részéről nemzeti becsület kérdése az, hogy ne vegyen részt semmiféle agresszióban Lengyelország ellen (...), ennek folytán semmi körülmények között nem engedhetjük meg német csapatok magyarországi vasútvonalakon történő átszállítását Lengyelországba.”HALMÁGYI PÁL: „Hatvan éve történt" Lengyel katonák Magyarcsanádon 1939 őszén Mondta ezt azok után, hogy a Harmadik Birodalom aktívan támogatta a magyar revíziós törekvéseket, amelyek révén 1938 novemberében visszakerülhetett Magyarországhoz a Felvidék és Kárpátalja zömmel magyarok lakta déli része (első bécsi döntés), majd 1939 márciusában pedig Kárpátalja további része, egészen az ezeréves határokig (és ezzel Magyarország közvetlenül határossá vált Lengyelországgal).
A magyar kormány a lengyel összeomlás után – vállalva a berlini kormány további neheztelését – megnyitotta a kárpátaljai határt több tízezer lengyel polgári és katonai menekült, és nemritkán teljes katonai egységek előtt. A katonákat tisztelettel, tapintattal lefegyverezték és lehetővé tették továbbutazásukat egy harmadik országba, ahol újból bekapcsolódhattak a Németország elleni háborúba. A Magyarországon hosszabb-rövidebb ideig maradó lengyel menekülteknek pedig a magyar hatóságok a lehetőségekhez képest a messzemenőkig biztosították a lehetőségeket, hogy „vendégként” érezzék magukat hazánkban (Magyarország közvetlen német megszállásáig lengyel iskolák és szervezetek működtek hazánkban – később a lengyelek Balatonbogláron szobrot állíttattak Telekinek, valamint Varsóban egy utca viseli a nevét). A fentiek alapján elmondható, hogy a Lengyelország elleni agresszió során Magyarország nyújtotta a legtöbb „kézzel fogható” segítséget Lengyelországnak – annak ellenére, hogy a megtámadott országnak két nagyhatalommal is érvényes szövetségi szerződése volt.
1940. június 28-án a Szovjetunió birtokba vette Besszarábiát és Észak-Bukovinát, ezzel egyidejűleg Dél-Dobrudzsa visszakerült Bulgáriához. Míg a szovjet és bolgár területi követeléseket a románok teljesítették, addig a magyar diplomácia revíziós szándékait elutasították, a magyar-román határ mindkét oldalán katonai felvonulás kezdődött. Román felkérésre, német és olasz határozat alapján 1940. augusztus 30-án megszületett a második bécsi döntés, melynek értelmében Magyarország visszaszerezte a Partium területét, Székelyföldet és Észak-Erdélyt. Az ország lakossága 2,5 millió fővel gyarapodott, ám ez a revízió újabb etnikai gondokat szült - a Partium területén a magyarság az összlakosságnak mindössze 51%-át tette ki. Ezzel Magyarország még jobban elkötelezte magát Németország mellett.
Magyarország belépett a háromhatalmi egyezménybe és hozzájárult ahhoz, hogy német egységek haladhassanak át az ország területén Románia irányába.
A jugoszláviai helyzet
bélyegkép|balra|Gróf Teleki Pál (1939)
Bár Magyarország Jugoszlávia esetében sem fogadta el a trianoni határokat, a kapcsolatai viszonylag jók voltak a délszláv állammal. Mihelyt Magyarország szorosabb kapcsolatra lépett Olaszországgal, a kapcsolatok elhidegültek.Erről a kérdésről bővebben: – Hornyák Árpád: magyar jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918–1927. Forum Könyvkiadó, 2004. 242–249. o.
Teleki diplomáciai útkeresésének eredményeként 1940. december 12-én Magyarország és Jugoszlávia örök barátsági szerződést kötött egymással. Ez nem csak Jugoszlávia felé irányult - Teleki ezzel a lépéssel kívánta jelezni Angliának, hogy függetleníteni tudja az országot a németektől. Az angol vezetés azonban nem vette komolyan ezt az üzenetet, hiszen tudták, hogy ekkor Jugoszláviában németbarát kormány volt hatalmon.
A helyzet 1941 március 27-én változott, mikor Jugoszláviában egy katonatiszti csoport megdöntötte a németekhez közeledő kormányt. Hitler ezt nem nézte tétlenül - személyesen kérte meg Horthyt a beavatkozásra, cserébe pedig a Délvidéket ígérte. Horthy Miklós hajlott erre a megállapodásra, Teleki azonban az örök barátsági szerződésre és Anglia lehetséges reagálására hivatkozva ellenezte.
Magyarország 1941. április 11-én kezdte meg a Délvidék visszacsatolását, azt követően, hogy Németország április 6-án megtámadta Jugoszláviát, majd április 10-én Horvátország proklamálta önállóságát. Így az akkori magyar politikai elit és a mai történészek egy részének értelmezése szerint Magyarország nem szegte meg az 1940. december 12-én kötött magyar–jugoszláv örök barátsági egyezményt, mivel a támadásra Jugoszlávia megszűnését követően került sor. Tudható volt, hogy Jugoszlávia területeinek megszállása viszont egyértelműen az Egyesült Királyság ellenkezését váltja ki. A kérdés viszont nem volt egyértelmű, Teleki Pál miniszterelnök számára megoldhatatlan dilemmát jelentett, és minden bizonnyal ez vezetett április 3-i öngyilkosságához.Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Budapest, Osiris Kiadó, 2005. A jugoszláv légierő még jóval a magyar csapatok előtt, 1941. április 6-án és 7-én több támadást intézett Pécs, Szeged és más magyar városok ellen. A magyar légvédelem több gépet lelőtt, a Pécset támadó 14 jugoszláv bombázóból csupán 1 tért vissza támaszpontjára.
Az Adolf Hitler által április 12-én aláírt „ideiglenes” felosztási dokumentum szerint a németeken és a magyarokon kívül Olaszország és Bulgária is jugoszláv területekhez jutott. Magyarország előzetes követelése ellenére sem kapta vissza teljes korábbi délvidéki területeit: Magyarországhoz került vissza a Bácska, a Baranyai háromszög, a Muravidék és a Muraköz, a Nyugat-Bánát azonban német ellenőrzés alatt maradt, a Szerémség horvát fennhatóság alá került.
Újvidéki vérengzés