Sőni Pál (Nagyvárad, 1917. január 21. – Kolozsvár, 1981. október 14.) erdélyi magyar író, kritikus, irodalomtörténész.
Életútja, munkássága
Tanulmányait szülővárosában, Csernovicban és Kolozsváron végezte. A második világháború végén deportálták; hazatérése után a Romániai Magyar Szó belső munkatársa (1947–53), az Utunk főszerkesztője (1954–56), az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője, 1957-től a Bolyai Tudományegyetemen, majd a BBTE-n a romániai magyar irodalom előadótanára.
Elbeszélésekkel az Erdélyi Helikon jelentkezett (1937), ezek a transzilvanizmus jegyeit mutató rövid írások voltak. Egy harminc évvel későbbi interjúban, több irodalomtörténeti és kritikakötettel a háta mögött is így vallott Huszár Sándornak: „Igazi műfajom a novella. Itt vagyok otthon, itt érzem úgy, hogy fogyatékosságaim is előnyömre válnak” (Az író asztalánál. Bukarest, 1968). Bodor Pál ezt írta róla halálakor: „Nem volt életművész, humora kesernyés volt, valójában önmagát sem tudta kedélyes derűvel kezelni, holott jóformán minden szépírói munkája: a szatírára és érzelmességre hajló lírikus prózája alanyi költészet prózában elbeszélve, amelyben a groteszk vállalása némileg tüntető, azaz önfeláldozás és kihívás, megérteni vágyás és kísérlet a világ ironikus és lírai megmagyarázására” (A Hét, 1981/43).
Az 1940-es évek végén ő is lerótta adóját a dogmatikus irodalomkritikának, az 1960-as évektől azonban a kortárs romániai magyar irodalom árnyaltabb, tárgyszerű képét rajzolta meg, egyetemi tankönyvében éppúgy, mint a két háború közötti erdélyi avantgárd-örökséget elemző könyvében vagy később Nagy István-monográfiájában. Izsák József írta róla: „Hajlékony és fogékony minden iránt, ami új, ami több a réginél. Megérti a két világháború közötti avantgárd törekvéseit – s a legfiatalabb nemzedék soraiban örömmel fedezi fel… az újnak forrongását… Mint minden igazi kritikus, megérteni akar és megértetni, értékeket felfedezni és értékeket felmutatni… Rendkívül vonzó alkati és magatartásbeli vonása, hogy a tárgyalt mű vagy író értékeit igyekszik kiásni, elmarasztaló ítéleteit pedig okulásként fogalmazza meg és nem elriasztásként. Az alkotómunka előtti tiszteletével és emelkedett humanizmusával… azt a magatartást példázza, amely végtére minden igazi literátus ember etikai minőségét megszabja” (Igaz Szó, 1968/6). Tagja volt a Romániai Magyar Irodalmi lexikon szerkesztőbizottságának.
Művei Kötetek Irodalmi bírálatok (Bukarest, 1955) Incselkedő (színdarab, Bukarest, 1957) Útinapló (Bukarest, 1957) Kacsó Sándor–Sőni Pál–Abafáy Gusztáv: Három portré. Asztalos István, Nagy István, Kovács György; Irodalmi, Bukarest, 1963 (Kritikai kiskönyvtár) Művek vonzása (esszék, tanulmányok, cikkek, Bukarest, 1967) A romániai magyar irodalom története (egyetemi jegyzet, Bukarest, 1969) Póz és mosoly (regény, Bukarest, 1969) Verébnyomok (novellák, Bukarest, 1969) Andriska halála (regény, Kolozsvár, 1973) Avantgárd sugárzás. Modern törekvések a romániai magyar irodalomban (Bukarest, 1973) Nagy István (monográfia, Bukarest, 1977) Az utolsó kör (regény, Kolozsvár, 1979) Nyitott udvar (karcolatok, novellák, Bukarest, 1980) Írói arcélek. Tanulmányok, kritikák, arcképvázlatok; Kriterion, Bukarest, 1981
Szerkesztései Szerkesztésében és bevezető tanulmányaival jelentek meg könyvek a Romániai Magyar Írók és a Tanulók Könyvtára sorozatokban:
Kováts József: Útlevél (novellák, Bukarest, 1957) Nagy István: Földi Jánost bekapta a város – A szomszédság nevében (Bukarest, 1962) Nagy István: A jótékony prémeskabát (novellák, Bukarest, 1962) Kiss Jenő legszebb versei (Bukarest, 1963) Lászlóffy Csaba: Aranyeső (versek, Bukarest, 1964. Forrás) Magasra száll az ember dallama. Romániai magyar költők antológiája (Bukarest, 1968) Szántó György: Az ötszínű ember (Bukarest, 1969) Ligeti Ernő: Kék barlang – Idegen csillag (Bukarest, 1969) Nagy István: Sáncalja (Kolozsvár, 1971) Nagy István: A pirosszemű kiskakas (novellák, Bukarest, 1972) Áprily Lajos: Meddig él a csend? (válogatott versek, Bukarest, 1973) Asztalos István: Újesztendő (Kolozsvár, 1974) Karácsony Benő: Napos oldal (Kolozsvár, 1974) Hűséges Mártonka. Romániai magyar novellák. 1918–1944 (Kolozsvár, 1975) Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein (Kolozsvár, 1978) Bánffy Miklós: Reggeltől estig – Bűvös éjszaka (Bukarest, 1981)
Források
További információk
Marosi Péter: Két novellista – egy kérdés. Igaz Szó, 1954/7. Marosi Péter: Póz és tragikum Utunk, 1969/40. Kocziány László: Irodalmi bírálatok. Igaz Szó, 1955/11. Robotos Imre: Irodalmi bírálatok. Utunk, 1955/48. Robotos Imre: Élmény és parabola. Előre, 1969. szeptember 27. Robotos Imre: Kulcsok és álkulcsok. Igaz Szó, 1973/9. Panek Zoltán: Amit rögtön el kell mondani. Utunk, 1957/5. Jancsó Elemér: A sokoldalúság jegyében. Igaz Szó, 1967/4. Izsák József: Az irodalom vonzásában. Igaz Szó, 1968/6. Izsák József: Igényünk a korszerű irodalomtörténet. Utunk, 1970/1. Kántor Lajos: Régi és új vonzása. Utunk, 1968/12. Kántor Lajos: Igény és irodalomtörténet. Korunk, 1970/1. Kántor Lajos: Vissza vagy előre? Utunk, 1970/5. Kántor Lajos: [Avantgárd sugárzás]. Korunk, 1974/10. Huszár Sándor: A két világháború közötti irodalom feltárásának gondjairól. Utunk 1968/20. Huszár Sándor: Egy nemzedék – két nemzedék. Utunk, 1969/32. Veress Dániel: [Művek vonzása]. Igaz Szó, 1968/3. Balogh Edgár: Az első lépés. Sőni Pál irodalomtörténeti jegyzetéről. Előre, 1969. szept. 28. Baróti Pál: A romániai magyar irodalom története. Utunk, 1969/44. Jordáky Lajos: Hogy a jegyzetből könyv legyen. Utunk, 1969/50. Varró János: Irodalomtörténet és önismeret. Utunk, 1970/1. Hornyák József: Sőni Pál műfajai. Utunk, 1972/17. Bazsó Zsigmond: [Andriska halála]. Utunk, 1973/18. Lászlóffy Aladár: Tanú – szívvel. Utunk 1973/35. Znorovszky Attila: [Andriska halála]. Könyvtári Szemle, 1973/3. Znorovszky Attila: Sőni Pál: Avantgárd sugárzás. Művelődés, 1974/6. Cs. Gyimesi Éva: Avantgárd sugárzás – avantgárd szemlélet. Utunk, 1973/49. P. Dombi Erzsébet: [Avantgarde sugárzás]. Tanügyi Újság, 1974/9. Németi Rudolf: Szocializmus. Korunk, 1974/6. Mózes Huba: Avantgárd-sugárzás. NyIrK 1975/1. Szilágyi Júlia: Az avantgárdról – megfontoltan. Igaz Szó, 1975/8. Beke György: Avantgárd, néptestvériség, nemzeti felelősség. Beszélgetés Sőni Pállal. Korunk, 1976/1–2. Kormos Gyula: Egy psziché megközelítése. Utunk, 1980/10. Bodor Pál: [Nekrológ]. A Hét, 1981/43. Bodor Pál: Sőni Pál: Az olvasás ihlete. Budapest, 1988. Fodor Sándor: [Nekrológ]. Igaz Szó 1981/11. Láng Gusztáv: Csöndes búcsú Sőni Páltól. Utunk, 1981/43. Nagy Pál: [Írói arcélek]. Utunk, 1981/50. Pomogáts Béla: [Írói arcélek]. Irodalomtörténeti Közlemények, 1983/4. Szakolczay Lajos: Sőni Pál: Írói arcélek. Hungarológiai Értesítő, 1983/3–4.
Kapcsolódó szócikkek Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó
Kategória:Romániai magyar költők, írók Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar irodalomkritikusok Kategória:Nagyváradiak Kategória:1917-ben született személyek Kategória:1981-ben elhunyt személyek Kategória:A Házsongárdi temetőben eltemetett személyek