VI. Frigyes (dánul: Frederik den Sjette), Dánia királya 1808-tól haláláig, és Norvégia királya 1808-tól 1814-ig. Uralkodása idején bomlott fel a négyszáz éves dán-norvég perszonálunió.
Gyermekkora Frigyes 1768. január 28-án született a koppenhágai Christiansborg-palotában. Apja VII. Keresztély dán és norvég király volt, anyja pedig a születése idején még csak tizenhat éves Hannoveri Karolina Matilda, III. György brit király húga.
Ekkoriban az udvar hangulatát alapvetően apja elmebetegsége határozta meg. Keresztély alkalmatlan volt az uralkodásra, azért a hatalomért a különböző klikkek versengtek és a királyné egyre inkább elszigetelődött. A változást az új kegyenc, Johann Friedrich Struensee 1769-es megjelenése hozta, aki udvari orvosként Frigyest is sikeresen immunizálta himlő ellen. Struensee gyakorlatilag régensként uralkodott és Frigyes nevelésében is döntő szava volt. Szó szerint értelmezte Rousseau divatos „vissza a természethez” filozófiáját és a kisgyermeket sokszor hosszú időre magára hagyták, hogy megtalálja belső tiszta önmagát és még télen is alig adtak rá ruhát. Struensee a királyné szeretője lett és a közvélekedés szerint ő volt az apja Frigyes húgának, Lujza Augusztának.
1772-ben Keresztély király mostohaanyja, Braunschweig-Wolfenbütteli Julianna Mária özvegy anyakirályné kezdeményezésére letartóztatták és kivégezték Struenseet. A királyi pár házasságát felbontották és a négyéves Frigyes anyját a Hannoveri Választófejedelemségbe, Cellébe száműzték, ahol hamarosan meghalt.
Régensherceg 1784-ben Frigyes tizenhat éves és nagykorú lett. Apjával aláíratott egy okiratot melyben őt nevezi ki az Államtanács élére és Andreas Bernstorff miniszter támogatásával puccsszerűen átvette a régensi hatalmat Julianna Máriától. Bernstorff hatására széles körű felvilágosult reformokba kezdett. Eltörölte a parasztok röghözkötöttségét, melyet ötven évvel korábban vezettek be.
A francia forradalom hatása érezhető volt a szabadabbá tett dán sajtóban is, emiatt Frigyes óvatosabbá vált a reformokkal. Miután Bernstorff 1797-ben meghalt, Frigyes egy új rendelettel csökkentette a sajtószabadságot és súlyos büntetésekkel sújtotta azt aki bírálta a kormányzatot. Hogy példát statuáljanak, több újságírót is száműzetésre ítéltek. bélyegkép|260px|A koppenhágai csata. N. Pocock képe.
A napóleoni háborúk idején Dánia 1800-ban csatlakozott az orosz-svéd-porosz semlegességi paktumhoz és fenntartotta a jogot hogy kereskedjen Napóleon Franciaországával. Nagy-Britannia ezzel veszélyeztetve látta a kereskedelmi blokádját a franciák ellen és úgy döntöttek, hogy még azelőtt semmisítik meg a paktum országainak flottáit, hogy egyesíteni tudnák őket. 1801-ben a Hyde Parker és Horatio Nelson vezette angol flotta megsemmisítő csapást mért a Koppenhága mellett horgonyzó dán hajóhadra.Dirckinck-Holmfeld: På sporet af København (s.122-123), forlaget Borgen, København 1993,
Az elkövetkező években Napóleon Európa nagy részét meghódította, ám Dániának sikerült semlegesnek maradnia. Az angolok féltek, hogy ha Dánia enged a francia nyomásnak, akkor egyrészt veszélybe kerül a tengeri út Oroszországba, másrészt a dán flotta Napóleon kezére kerül. 1807-ben ultimátumot intéztek a dán kormányhoz, hogy csatlakozzanak a franciaellenes szövetséghez, vagy adják át hadiflottájukat Britanniának (garanciával a háború utáni visszaszolgáltatásra). Mikor a dánok nem válaszoltak, három napig ágyúzták Koppenhágát és csapatokat tettek partra a város közelében. A bombázás következményeképpen legalább kétezer civil vesztette életét és a város épületeinek 30%-a megrongálódott. A városparancsnok Frigyes parancsa ellenére nem felgyújtotta, hanem átadta a hajóhadat. A támadás miatt Frigyes hadat üzent Angliának és szövetséget kötött Franciaországgal.
1808-ban meghalt VII. Keresztély és Frigyes névlegesen is uralkodó lett.
Napóleon bukása után Dánia a vesztes oldalon találta magát. Még a császár elbai száműzetése idején az új svéd király, XIV. Károly rákényszerített egy egyezményt, amelyben kisebb kárpótlásokért (Rügen szigete és Pomeránia egy darabja) lemond Norvégiáról. Norvégia a szerződés hírére fellázadt és Keresztély herceg vezetésével kikiáltották a függetlenséget, de a svéd hadsereg leverte a felkelést. Később a bécsi kongresszuson szentesítették ezt a döntést. A kongresszuson az is felmerült, hogy Dániát felosztják Svédország, a német hercegségek és esetleg Nagy-Britannia között, ezért mivel a királynak sikerült megőriznie a függetlenséget, hazatértekor nagy ünneplésben részesült.
A háború után A háború után gazdasági válság sújtotta az országot, egészen az 1830-as évekig. Frigyes minden demokratikus és liberális kezdeményezést elnyomott, csak 1834-ben engedélyezte négy helyi parlament felállítását, de azoknak is csak tanácsadói jogköre volt. A választójogot is úgy alkották meg, hogy minden negyvenedik polgárnak volt akkora jövedelme hogy leadhatta a voksát a jelöltekre.
1837-ben gyűjtést kezdeményeztek egy nemzeti múzeum felállítására, a telket a király adományozta. A múzeum 1848-ban, kilenc évvel Frigyes halála után nyílt meg.
VI. Frigyes 1839. december 3-án, hetvenegy éves korában halt meg az Amalienborg-palotában. Utóda a trónon unokatestvére, VIII. Keresztély lett.
Családja és gyermekei bélyegkép|bal|200px|VI. Frigyes és családja. Christoffer Wilhelm Eckersberg festménye. VI. Frigyes 1790-ben feleségül vette Hessen-Kasseli Mária Zsófiát. Nyolc gyermekük született, de csak két leány érte meg a felnőttkort. Frigyes volt az utolsó dán király, akinek hivatalosan is volt szeretője. Frederikke Dannemand jó kapcsolatot tartott fent a királynéval, állítólag amikor a király beteg volt, akkor kettesben ápolták.R- Broby-Johansen: Det gamle København (s. 34), forlaget Thanning og Appel, København 1978,
Gyermekei Mária Zsófiától: Keresztély (1791. szeptember 22. – 1791. szeptember 23.) Mária Lujza (1792. november 19. – 1793. október 12.) Karolina (1793. október 28. – 1881. március 31.), feleségül ment apja unokatestvéréhez, Frigyes Ferdinándhoz Lujza (1795. augusztus 21. – 1795. december 7.) Keresztély (1797. szeptember 1. – 1797. szeptember 5.) Júlia Lujza (1802. február 12. – 1802. február 23.) Friderika Mária (1805. június 3. – 1805. július 14.) Vilhelmina Mária (1808. január 18. – 1891. május 30.), előbb feleségül ment a jövendő VII. Frigyeshez de elváltak. Másodszorra Károly schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi herceghez ment hozzá. Gyermekei Frederikke Dannemandtól: Lovisa (1810. április 16. – 1888. december 18.) Karolina (1812–1844) Frigyes (1813. július 20. – 1888. március 12.) Valdemár (1819 június 6. – 1835. március 4.)
Jegyzetek
Irodalom Otto Andrup, Hans Bølling: Danmarks Konger fra Christian I til Christian X. Udsendt af Nationaltidende 1944–45, 28–29. oldal. Jan E. Janssen, Erik Thorud: Deutsche Spuren in Kopenhagen. Tyskforlaget, Greve 2000, 16. oldal Hans Jensen: Frederik VI. In: Povl Engelstoft, Svend Dahl: (szerk.): Dansk biografisk leksikon, alapítója: Carl Frederik Bricka, 2. kiadás,. 7. kötet: Fersleff–Gedde. J. H. Schultz, Kopenhagen 1935, 256–264. oldal, rosekamp.dk Erik Kjersgaard: Eine Geschichte Dänemarks. Kopenhagen 1974, 52–54. oldal Alexander Thorsøe: Frederik VI. In: Carl Frederik Bricka (szerk.): Dansk biografisk Lexikon. Tillige omfattende Norge for Tidsrummet 1537–1814. 1. kiadás. 5. kötet: Faaborg–Gersdorff. Gyldendalske Boghandels Forlag, Kopenhagen 1891, 309–314. oldal, runeberg.org
További információk
Fordítás
Kategória:Dán uralkodók Kategória:Norvég uralkodók Kategória:Oldenburg-ház Kategória:1768-ban született személyek Kategória:1839-ben elhunyt személyek Kategória:Az Aranygyapjas rend lovagjai Kategória:Koppenhágaiak Kategória:A roskildei székesegyházban eltemetett személyek