A belső tenger (eredeti cím: Mar Adentro, magyarra fordítva: ’A nyílt tengeren’) 2004-ben bemutatott spanyol–olasz filmdráma Alejandro Amenábar rendezésében.

A film a galiciai tengerész, Ramón Sampedro (1943–1998) életét dolgozza fel, aki 1969-ben, 25 évesen fürdőzés közben súlyos balesetet szenvedett.

Cselekmény Sampedro fürdőzés közben egy szikláról fejest ugrott a tengerbe, de szerencsétlen módon pont akkor, amikor a hullámok visszahúzódnak, és a sekély vízben nyakát törte, melynek következtében nyaktól lefelé teljesen lebénul. Mivel ettől fogva nem látja értelmét az életének és értéktelennek tartja azt, egyetlen igazi vágya, hogy "méltósággal" mehessen el – azaz meg szeretne halni. A környezetében azonban a halálvágyát értetlenséggel és elutasítással fogadják. Az őt ápoló sógornője, Manuela ingadozni látszik, míg bátyja kezdettől fogva kategorikusan elzárkózik attól, hogy a halálba segítse. Ramón apjával nem beszél erről a kívánságáról, míg unokaöccse, Javier szerint nem olyan rossz a helyzete, hogy ne lehetne elviselni. A spanyol állami hatóságok és az egyház is megtagadják Ramóntól az aktív eutanázia törvényes lehetőségét. Csak az ügyvédnő, Júlia – aki maga is egy súlyos öröklődő betegségben, az úgynevezett CADASIL-szindrómában szenved – hajlandó segíteni rajta, illetve Ramón belép a "Méltóságos halál" nevű egyesületbe is.

Noha Ramón úgy gondolja, hogy nincs abban a helyzetben, hogy bárkibe is szerelmes lehetne, mégis lassanként mély érzéseket kezd táplálni az egyébként házas Julia iránt. Közben megjelenik egy újabb szereplő is Ramón életében, a gyári munkásnő Rosa, aki szintén segíteni szeretne neki. Rosa fiatal, gyermekeit egyedül nevelő anya, aki – saját meglévő problémái ellenére – életörömet áraszt magából és úgy véli, hogy az összes végtagjára lebénult (tetraplég) Ramónnak mindössze ez hiányzik. Amikor első találkozásuk során megpróbálja meggyőzni Ramónt arról, hogy az életet minden nehézségével együtt is érdemes élni, egyértelműen kudarcot vall és a beszélgetésük hangos veszekedésbe torkollik. Ennek ellenére Rosa nem enged és idővel egyre szorosabb barátságba kerül Ramónnal. Megtanulja megérteni őt, és fokozatosan szerelmes lesz belé. Ennek ellenére sokként éri, amikor Ramón arra kéri, hogy aktívan segítse a halálba, és nemet mond a kérésére.

Julia közben újabb rohamot kap és ő is arra az elhatározásra jut, hogy inkább véget vet az életének, minthogy kitegye magát az elkerülhetetlen sorsának. Miután elolvasta Ramón szájjal írt verseit, elhatározza, hogy megjelenteti őket. Egyben megígéri, hogy a könyv megjelenésének napján Ramónnal és magával is végez, ami a férfit újra reménnyel tölti el. Megcsókolják egymást és ettől kezdve osztoznak a közös halálvágyukban.

Ramón könyve megjelenik, de Julia nem tartja magát a megegyezésükhöz. A postával csupán a könyvének első példánya érkezik meg. Julia soha többé nem tér vissza.

A bírósági perben, amelyet La Coruñában tartanak és amelynek tétje az, hogy az aktív eutanáziát legalizálják-e, Ramón veszít. Noha a legszívesebben a saját szobájában tartózkodó bénult Ramón csak ezért utazik oda, még csak meg sem hallgatják. Az aktív eutanázia továbbra is tabu marad.

Mivel a hatóságokkal szembeni harcba belefáradt, most már csak egyetlen megoldás marad: az aktív eutanázia titokban és oly módon történő végrehajtása, hogy azért senkit ne lehessen felelősségre vonni. Végül mégiscsak Rosa az, aki hajlandó Ramón vágyait beteljesíteni és – Ramón számos barátjának jelenlétében – halálos adag ciánnal megöli. Az öngyilkosságát kamerával felveszi és ellenfeleinek bejelenti, hogy nem volt semmilyen más lehetőség számára, mint hogy ezt az utat válassza, és hogy senkit sem lehet az aktív eutanázia miatt felelősségre vonni, mivel a barátai által végzett különböző részcselekmények önmagukban törvényesek voltak.

Ramón megissza a mérget, majd hamarosan meghal. A film zárójelenetében Genét, Ramón régi barátnőjét, egyben a "Méltóságos halál" egyesület vezetőjét látjuk, aki az időközben kerekesszékbe került Juliát látogatja meg. Átnyújtja neki Ramón búcsúlevelét, de az ügyvédnőn már megjelentek a demencia kezdődő jelei és nem emlékszik rá, hogy ki is volt Ramón.

A két nő a tengert nézi, és a nézők Ramón hangját hallják, amint az egyik versét olvassa: Tengermélybe, tengermélybe, súlytalan, szép lebegésbe, hol az álmok teljesülnek, hogy a vágy beteljék végre.

Tekintetünk visszhangozza szavak nélkül: Be a mélybe, tovább, a mindenen túlig, csontok közt, útján a vérnek.

Ámde felébredek mindig, s holt akarok lenni végre. Örökre fonja be ajkam hajad sűrű szövedéke.

(Fordította: Dobos Éva)Mar adentro, mar adentro, y en la ingravidez del fondo donde se cumplen los sueños, se juntan dos voluntades para cumplir un deseo.

Tu mirada y mi mirada como un eco repitiendo, sin palabras: más adentro, más adentro, hasta el más allá del todo por la sangre y por los huesos.

Pero me despierto siempre y siempre quiero estar muerto para seguir con mi boca enredada en tus cabellos.

Szereplők A Sampedro-család Javier Bardem: Ramón Sampedro Celso Bugallo: José Sampedro, a bátyja Mabel Rivera: Manuela, José felesége, Ramón ápolója Tamar Novas: Javier Sampedro, Ramón unokaöccse Joan Dalmau: Joaquín Sampedro, Ramón és José apja

Ramon barátai Belén Rueda: Julia Alberto Jiménez: Germán, Júlia férje Lola Dueñas: Rosa Nicolás Fernández Luna: Cristian, Rosa idősebb fia Raúl Lavisier: Samuel, fiatalabb fia Clara Segura: Gené Francesc Garrido: Marc, a férje

További szereplők José María Pou: Francisco atya, szintén lebénult Alberto Amarilla: Andrés testvér Andrea Occhipinti: Santiago Federico Pérez Rey: Sofőr Xosé Manuel Olveira 'Pico': 1. bíró César Cambeiro: 2. bíró Xosé Manuel Esperante: 1. újságíró Yolanda Muiños: 2. újságíró Adolfo Obregón: Igazgató José Luis Rodríguez: TV-műsorvezető Julio Jordán: könyvkötő Juan Manuel Vidal: Ramón barátja Marta Larralde: Lány a tengerparton

Háttér Sampedro Ramón története óriási médiavisszhangot keltett Spanyolországban és nagy vitákat gerjesztett a nyilvánosság előtt az eutanázia legalizálásáról. Sampedro 1993-ban elveszített egy pert, amelyben az eutanázia mellett állt ki. 1998. január 12-én egy gyári munkásnő segítségével, akit valójában Ramona Maneirónak hívtak, megölte magát. Ennek során segítője Sampedro utasításait követve ciánkálit oldott fel egy pohár vízben. Ramón Sampedro több mint 20 percen át haldoklott, amit videóra vettek, de Ramona Maneiro nem bírta nézni, ezért a fürdőszobába menekült. Néhány nappal később Maneirót őrizetbe vették, de bizonyítékok hiányában elengedték. Maneiro csak a cselekmény elévülése után, 2005. január 12-én ismerte be tettét. Sampedro halálának pontos körülményei mindaddig tisztázatlanok voltak.

A betegágyán számos verset írt, részben a szájával, részben másoknak diktálta őket. Halála előtt nem sokkal ezek meg is jelentek Cartas desde el Infierno („Levelek a pokolból“) címen.

Fontosabb díjak és jelölések Oscar-díj (2005) díj: legjobb idegen nyelvű film jelölés: legjobb smink Golden Globe-díj (2004) díj: legjobb idegen nyelvű film jelölés: legjobb férfi főszereplő – Javier Bardem Európai Filmdíj (2004) díj: legjobb rendező (Alejandro Amenábar) díj: legjobb férfi főszereplő (Javier Bardem) jelölés: legjobb film jelölés: legjobb forgatókönyv jelölés: legjobb operatőr Goya (2004) díj: legjobb film díj: legjobb rendezés díj: legjobb férfi főszereplő díj: legjobb férfi mellékszereplő díj: legjobb női főszereplő díj: legjobb női mellékszereplő díj: legjobb új színész díj: legjobb új színésznő díj: legjobb eredetei forgatókönyv díj: legjobb operatőr díj: legjobb smink díj: legjobb filmzene díj: legjobb hang díj: legjobb produkció jelölés: legjobb látványtervezésEl Pais Critics Choice Award (2004) díj: legjobb idegen nyelvű film Independent Spirits Award (2004) díj: legjobb idegen nyelvű film 61. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (2004) A zsűri különdíja Volpi Kupa a legjobb férfi főszereplőnek (Javier Bardem)

Jegyzetek

Fordítás

További információk

Kategória:2004 filmjei Kategória:Spanyol filmdrámák Kategória:Fogyatékosság témájú filmek