Szabolcska László (Marosfelfalu, 1897. november 12. – Budapest, 1957. november 11.) erdélyi magyar irodalomtörténész, református lelkész, egyházi író, Szabolcska Mihály fia.
Életútja, munkássága
Középiskoláit Temesváron végezte, majd Kolozsváron, Debrecenben és Budapesten folytatott református teológiai (utóbbival párhuzamosan az egyetemen bölcsészeti) tanulmányokat, majd Budapesten szerzett bölcsészdoktori diplomát is. Angliában tett hosszabb tanulmányút után 1923-tól Temesváron előbb másodlelkész, majd apja nyugdíjba vonulása után, 1928-tól parókus lelkész, 1931-től esperes. 1935-ben költözött Magyarországra, ahol haláláig a Budahegyvidéki Református Egyházközség lelkipásztora volt.
1929-től a temesvári Arany János Társaság elnöke, az Országos Magyar Párt (OMP) bánsági tagozata elnöki tanácsának tagja.
Versei, cikkei, tanulmányai jelentek meg különböző bánsági és erdélyi folyóiratokban. Előadásaival támogatta a Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület működését.
Kötetei
Gárdonyi Géza élete és költészete (Temesvár. 1925); Hívogatás (egyházi beszédek, Temesvár, 1928); Utak Betlehem felé (egyházi beszédek, Temesvár, 1931); Szabolcska Mihály (életrajz és méltatás, Ravasz Lászlóval, Debrecen, 1943).
Források
További információk
Szekernyés János: Temesvár reformátussága. Temesvár, 2002; „Az igaz élet a legszebb imádság.” Szabolcskától – Szabolcskáról. Szerk. Szekernyés János. Temesvár, 2005.
Kategória:Református egyházi személyek Kategória:Romániai magyar egyházi személyek Kategória:Magyar irodalomtörténészek Kategória:Magyar szakírók Kategória:1897-ben született személyek Kategória:1957-ben elhunyt személyek