A Koszmosz–573 (oroszul: Космос–573) a szovjet Szojuz 7K–T űrhajónak személyzettel végrehajtott repülés előtti utolsó személyzet nélküli tesztrepülése volt.
Küldetés Az emberes űrrepülés folytatása előtti utolsó próbarepülés végrehajtása. Gyakorolták az automatikus irányítást, az újszerű manőverező képességet (stabilitás, helyzetmeghatározás, pályaváltoztatás). A két nap alatt automatikus vezérlési módon gazdasági, csillagászati, meteorológiai, földkutatási, halászati és biológiai megfigyeléseket végeztek.
Jellemzői Az űrhajót a Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda (CKBEM) tervezte, és kisebb átalakításokkal emberes programra, teherszállításra, valamint mentésre (leszállásra) is alkalmas volt.
1973. június 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról Szojuz hordozórakétával (11A511) juttatták Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 89,5 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 192 kilométer, apogeuma 309 kilométer volt. Hasznos tömege 6570 kilogramm. Összesen 2 napot töltött a világűrben.
Június 17-én kétnapos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – visszatért a Földre.
Kialakították (fel- és leszálláskor) a szkafanderek önálló funkcióit, függetlenítve a parancsnoki egységtől. A szkafander a világűrben tárolóhelyen van rögzítve. Leszerelték a napelem-szárnyakat, megnövelt teljesítményű akkumulátorok szolgáltatták az energiát. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. A berepülés sikeres volt, folytatódhatott az űrállomás-program.
Források
További információk
Elődje:Koszmosz–496Szojuz-program1973Utódja:Szojuz–12
Koszmosz 0573 Kategória:Szojuz 7K–T Kategória:1973 az űrkutatásban