Ferenc pápa (, , született: Jorge Mario Bergoglio; Buenos Aires, 1936. december 17. – Vatikánváros, 2025. április 21.) a katolikus egyház 266. pápája és a Vatikánváros vezetője 2013 és 2025 között. Ő az első pápa a jezsuita rendből, az első, aki az amerikai kontinensről és a déli féltekéről származik, valamint az első, aki Európán kívül született vagy nevelkedett a 8. századi III. Gergely pápa, a szíriai származású egyházfő óta.
Argentínában született és egy súlyos betegségből való felépülése után, 1958-ban csatlakozott a jezsuita rendhez. 1969-ben szentelték katolikus pappá; 1973 és 1979 között Argentína jezsuita tartományfőnöke volt. 1998-ban a Buenos Aires-i főegyházmegye érsekévé nevezték ki, majd 2001-ben II. János Pál pápa bíborossá kreálta. Az argentin egyház élén állt a 2001. decemberi argentin zavargások idején; Néstor Kirchner és Cristina Fernández de Kirchner kormányai politikai ellenfélként tekintettek rá.
XVI. Benedek pápa 2013. évi lemondását követően a konklávé őt választotta utódjául, aki a Ferenc nevet vette fel, Assisi Szent Ferencre való emlékezéssel. Elődeinél kevésbé formális megközelítést alkalmazott a pápai tisztségben, például a pápai lakosztály helyett a Szent Márta vendégházban élt.
Pontifikátusa alatt teljes jogú tagokká tette a nőket a Római Kúria dikasztériumaiban. Úgy vélte, hogy a katolikus egyháznak nagyobb együttérzéssel kell viszonyulnia az LMBT-közösség tagjaihoz, és kijelentette, hogy bár az azonos nemű párok megáldása liturgikus kontextusban nem engedélyezett, egyéneket áldásban részesíteni lehet. A pápa bírálta a féktelen kapitalizmust, a fogyasztói szemléletet és a túlzott iparosodást; a klímaváltozás elleni fellépést pápasága egyik fő célkitűzésévé tette. A halálbüntetést elítélte, és kijelentette, hogy az egyház elkötelezett annak eltörlése mellett. A nemzetközi diplomáciában bírálta a jobboldali populizmus térnyerését, felszólított a homoszexualitás dekriminalizálására, közvetített az Egyesült Államok és Kuba teljes körű diplomáciai kapcsolatainak helyreállításában, megállapodást kötött Kínával a püspöki kinevezések ügyében, és támogatta a menekültek ügyét. A nyugati világot a menekültek befogadására, Izraelt pedig a hadviselés befejezésére szólította fel. Bocsánatot kért az egyház múltbeli szerepéért a kanadai őslakosok kulturális népirtásában. 2023 őszén elindította a szinodalitásról szóló szinódust, amelyet pápasága csúcspontjaként és az egyház II. vatikáni zsinata óta a legjelentősebb eseményeként tartanak számon.
Életútja A pápává választásig Apja, Mario José Bergoglio 22 évesen érkezett szüleivel Olaszországból Argentínába, kezdetben az argentin vasútnál kapott állást, később pedig könyvelőként dolgozott; feleségét, Regina María Sívorit már ott ismerte meg. Ferenc az elsőszülött öt gyermekük közül. Később a pápa úgy határozta meg, hogy ő és családja piemonti anyanyelvű, mivel abban a régióban, ahonnan családja Dél-Amerikába vándorolt, ezt a nyelvet beszélik.A torinói La Stampa napilap interjúja Ferenc pápával: „Piemonti nyelven ébredtem életre” (Vatican News) Két öccse (Óscar Adrián, Alberto Horacio) és két húga (Marta Regina, María Elena) született még. Egy fiatalkori légúti betegség miatt eltávolították tüdejének egy részét, mivel akkor még – megfelelő antibiotikum híján – ez az életmentő lehetőség állt csak rendelkezésre.
Buenos Airesben szerzett vegyésztechnikusi oklevelet. Szakmája gyakorlásán kívül dolgozott kidobóemberként, portásként, takarítóként is.Ferenc pápa kidobóként is dolgozott egy argentin klubban (telex.hu)
Később a papi szolgálat mellett döntött, belépett a Villa Devotó-i szemináriumba, és huszonkét évesen, 1958. március 11-én megkezdte a noviciátust a jezsuita rendben. Humán tanulmányokat folytatott Chilében, majd hazatérve, 1963-ban filozófiai licenciátust szerzett a San Miguel-i Colegio Máximo San Joséban. 1964–65-ben a jezsuiták Santa Fé-i Szeplőtelen fogantatás Gimnáziumában, majd 1966-ban a Buenos Aires-i Megváltó Gimnáziumban tanított irodalmat és pszichológiát. 1967-től 1970-ig teológiai tanulmányokat folytatott a Colegio Máximo San Joséban, és licenciátust szerzett. 1969. december 13-án szentelték pappá. 1970–71-ben a spanyolországi Alcalá de Henaresben töltötte a harmadik probációsProbáció: a hosszú, általában 10–12 évig tartó jezsuita képzés utolsó szakasza időt; örökfogadalmát 1973. április 22-én tette le. bélyegkép|Ferenc pápa az 1950-es években 1972–73-ban novíciusmesterként szolgált, majd 1979-ig a jezsuita rend argentin tartományfőnöke volt. Ebben az időszakban, az argentin katonai diktatúra idején, annak ellenzékét sok atrocitás érte, többek között két jezsuita pap – a magyar Jálics Ferenc és Orlando Yorio – elrablása is. Ezzel kapcsolatban többen megvádolták Bergogliót, hogy részt vett az emberrablásban, vagy legalábbis nem tett ellene eleget. 2005-ben per is indult ellene az ügy miatt; a vádakat végül ejtették, de szerepe a történtekben a mai napig vitatott. Jálics Ferenc Bergoglio pápává választása után úgy nyilatkozott, hogy nem miatta hurcolták el őket, illetve abban, hogy a történtekben Bergoglio milyen szerepet játszott, nem tud állást foglalni. Jálics és Bergoglio az események után több évvel tudott találkozni egymással, hogy megbeszéljék a történteket. Ezt követően közös szentmisét mutattak be.
1980 és 1986 között San Miguel szemináriumának rektora és egyidejűleg plébános volt. Közben néhány hónapot Németországban töltött: itt dolgozott a kiemelkedő jelentőségű, olaszból németté lett katolikus teológus-filozófusról, Romano Guardiniről írt doktori disszertációján, amelyet azonban nem tudott befejezni, mert rendje hamarabb hazahívta.Bergoglio studierte einst in Frankfurt am Main. Die Welt, 2013.03.14 Ezt követően Córdobában szolgált gyóntatóként és lelkivezetőként. jobbra|bélyegkép|220px|Jorge M. Bergoglio SJ bíboros érsekként, 2008-ban 1992. május 20-án kinevezték szülővárosa segédpüspökévé és Auca címzetes püspökévé; június 27-én szentelték püspökké. 1997. június 3-án Buenos Aires koadjutor érseke, 1998. február 28-án érseke lett. 2005. november 8-tól 2011. november 8-ig az Argentin Püspöki Konferencia elnöke volt.
II. János Pál pápa kreálta és nevezte ki bíborossá 2001. február 21-én; római címtemploma a S. Roberto Bellarmino lett. Bíborosként több posztot is betöltött a Szentszéken: tagja volt a Papi Kongregációnak, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációnak, a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának, a Pápai Latin-Amerika Bizottságnak és a Család Pápai Tanácsának.
2005-ben részt vett II. János Pál pápa temetésén, majd a sede vacante időszakában a bíborosok kollégiuma mellett régensként irányította a Szentszéket a konklávé megnyitásáig. A pápaválasztáson a kiszivárgott hírek szerint Ratzinger bíboros után ő kapta a legtöbb szavazatot: egy bíboros névtelen feljegyzései alapján akkor az első választási fordulóban 10, a másodikban 35 és a harmadikban 40 szavazatot kapott, mielőtt Ratzingert pápává választották volna a negyedik körben.
Megválasztása jobbra|bélyegkép|240px|Ferenc pápa a megválasztása után, 2013. március 13-án A XVI. Benedek lemondása következtében összehívott konklávé második napján, 2013. március 13-án az ötödik választási fordulóban választották meg pápának. Megválasztásának hírét Jean-Louis Tauran protodiakónus bíboros jelentette be a Szent Péter-bazilika áldások erkélyéről, a „Habemus papam!” („Van pápánk!”) felkiáltással.https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-uj-papa-elso-szavai-hivekhez Pápaként Bergoglio a Ferenc nevet vette fel Assisi Szent Ferenc tiszteletére – nyilatkozata szerint azért, mert olyan egyházat szeretne, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében – így I. János Pál pápa óta ő az első, aki eddig nem használt pápai nevet választott. Amennyiben azonban I. János Pál pápa kettős nevét nem önálló pápanévnek tekintjük, hanem – szándéka szerint – mint két közvetlen elődje (XXIII. János pápa és VI. Pál pápa) nevének felvételét, akkor 913-ban Lando pápa volt Ferenc pápát megelőzően az utolsó, aki olyan néven uralkodott, amelyen előtte még senki. Megválasztásának hírét Buenos Airesben meglepődve, de örömmel fogadták.
A pápai szolgálat ünnepélyes megkezdésére március 19-én került sor. A szertartáson az 1054-es nagy egyházszakadás óta először vett részt a konstantinápolyi pátriárka, Bartholomaiosz személyében.
Első intézkedései a Római Kúriában 2013. március 16-án bejelentette, hogy a Római Kúria addigi vezetőit ideiglenesen megerősíti hivatalukban.https://www.ncronline.org/blogs/ncr-today/francis-drops-first-hint-reform-may-be-real Személyi titkárává Alfred Xuereb, máltai római katolikus papot nevezte ki.https://www.maltatoday.com.mt/news/world/25453/gozitan-mons-alfred-xuereb-appointed-pope-francis-secretary-20130318 Április 6-án kinevezte José Rodríguez Carballo spanyol ferences szerzetest a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja titkárává; a pozíció a kinevezés előtt hónapokig betöltetlen volt.https://www.ncronline.org/blogs/ncr-today/pope-francis-appoints-franciscan-lead-religious-congregation Ferenc pápa eltörölte azon további juttatásokat, amelyeket a vatikáni alkalmazottak az új pápa megválasztása alkalmával kapnak, helyette a több millió eurós összeget rászorulóknak adományozták.https://www.upi.com/Top_News/WorldNews/2013/04/19/Pope-scraps-Vatican-staff-bonuses-directs-money-to-charity/14541366354800/?ur3=1 Eltörölte továbbá a Vatikáni Bank Felügyelőbizottságában szolgáló bíborosok évi 25 000 eurós illetményét is.https://www.ansa.it/web/notizie/rubriche/english/2013/04/19/Pope-scraps-allowance-Vatican-Bank-cardinals_8581618.html 2013. április 13-án egy nyolc bíborosból álló testületet hozott létre, hogy segítsék őt a Római Kúria strukturális átszervezésében. A testület tagjai között több olyan bíboros volt, akik nyíltan kritizálták a Vatikán egyes lépéseit, a megbízott bíborosok közül pedig csupán egy volt a Római Kúria tagja.https://www.ncronline.org/blogs/ncr-today/pope-francis-taps-eight-cardinals-lead-vatican-reform A tanácsadó testület kinevezett tagjai: Giuseppe Bertello, a Pápai Bizottság elnöke; Francisco Javier Errazuriz Ossa, chilei; Oswald Gracias indiai; Reinhard Marx német; Laurent Monsengwo Pasinya kongói; George Pell ausztrál; Seán O'Malley amerikai; és Óscar Andrés Rodríguez Maradiaga hondurasi bíboros volt. A testület titkárává Marcello Semearo olasz püspököt nevezte ki, az első ülést október 1−3. között tartották.
Pápasága 2014 novemberében az Európai Unió parlamentjében szólalhatott fel:
A 2015-ös Laudato si’ enciklikájában többek közt a klímaválsággal foglalkozott és a környezetvédelemért küzd, miközben bírálta a túlfogyasztást és a felelőtlen gazdasági fejlődést. A világ minden emberét "gyors és egységes globális cselekvésre" szólította fel. Raven, Peter H. (2016). "I. Our World and Pope Francis' Encyclical, Laudato si'". The Quarterly Review of Biology. 91 (3): 247–260. doi:10.1086/688094. Tucker, Mary Evelyn; Grim, John (2016). "II. Integrating Ecology and Justice: The Papal Encyclical". The Quarterly Review of Biology. 91 (3): 261–270. doi:10.1086/688095. DeWitt, Calvin B. (2016). "III. Earth Stewardship and Laudato Si'". The Quarterly Review of Biology. 91 (3): 271–284. doi:10.1086/688096. Ceballos, Gerardo (2016). "IV. Pope Francis' Encyclical Letter Laudato Si', Global Environmental Risks, and the Future of Humanity". The Quarterly Review of Biology. 91 (3): 285–295. doi:10.1086/688261. 240px|bélyegkép|jobbra|Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkával Jeruzsálemben 2016-os beszédében az amerikai elnökjelölt, Donald Trump politikája ellen tiltakozva azt mondta, hogy hidakat kell építeni a falak helyett. Ezt többször is hangsúlyozta:"Folytatnunk kell a hidak építését a népek között, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy lebontsuk a kizsákmányolás és kizárás falait."