Jean-Yves Le Gallou (Párizs, 1948. október 4. –) francia politikus.

Élete A Club de l'Horloge nevezetű szervezet első számú általános titkára, először a Francia Demokráciárt Unió (UDF) mellett kötelezi el magát. Alain Griotteray kabinetjéhez és az UDF fő részéhez, a Republikánus Párt igazgatói bizottságához tartozik. 1969-ben csatlakozik az Európai Civilizáció Kutatási és Tanulmányi csoportjához (GRECE), barátjával Yvan Blot- tal: létrehoznak egy szekciót a párizsi Politikai Tanulmányok Intézetén belül. Élesen kritizálják a » bevándorlás úthengerét, ami szétzúzza az embereket és az etnikai csoportokat» ( idézi a Libération újságban, 1999. január 15).

1983 novemberében, Patrick Devedjian, Antony új polgármesterének kulturális helyettese lesz. Az egyik fő kezdeményezője, Jean-Paul Hugot, François-Georges Dreyfus és Bernard Mérigot társaival, a Kultúra Szabadságáért Alapítvány létrehozásának, és felléptek a Jack Lang kultúráért felelős miniszter által folytatott politikával szemben.[Serge Berstein, Pierre Milza és Jean-Louis Bianco, Mitterrand alatti évek, a változás évei. 1981-1984, éd. Perrin, 2001, p. 856.]

1985 őszén, Bruno Mégret-tel közösen csatlakoznak az FN-hez, amelynek az egyik legfőbb értelmiségi hozzájárulói. Patrick Devedjian bennvonja őt Antony polgármesteri küldöttségébe. A Front National melletti elköteleződése egy főleg oltalmazó szerepet tölt be, kezdeményezi a szélsőjobboldal és a parlamentáris jobboldali pártok közötti intézményes együttműködést. Például, mind az ő nevéhez fűződik, 1999 januári Marignane-i kongresszuson elfogadott Értékek Kartája, vagy az 1999. február 18-án megjelent 50 javaslat a biztonság helyreállításáért. Jean-Yves Le Gallou, az egyik megalkotója a « nemzeti preferencia « koncepciójának, ami az egyik fő érve a Front National-nak. 1986-ban képviselői jelöltként indul Hauts de Seine-ben, de csak a második helyet szerzi meg Jean-Pierre Stirbois után. 1986-1988 között az FN parlamenti csoportjában közigazgatási főtitkárként tevékenykedik. 1986-1999 között, az Île-de-France regionális tanácsának elnöke, és 1994-1999 között európai képviselő és a Front National választott képviselőinek nemzeti titkára. Másként mondva, létrehozza a megválasztott képviselők egyesületét, aminek célja az önkormányzati tanácsok munkájának a koordinálása.

Le Gallou folytonos zaklatások érték a Présent nevezetű napi újságban közölt cikke miatt, ahol azt állította, hogy a « fiatal észak-afrikaiak« amikor ingyen utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön Franciaországban, «a mikor megtámadják a polgármesteri hivatalokat« , […], mindezért büntetlenek mert védik őket a rasszizmust tiltó törvények és a az előjogaikat biztosító rendeletetek. Az elsőfokú bíróságon M. Le Gallou-t a nyilatkozatai miatt ítélték el, de a XI. számú párizsi Fellebbviteli Bíróság, 1991. január 30-án megsemmisítette az ítéletet, amit elutasított a rasszismuz ellen és a népek közötti barátságért fellépő mozgalom (MRAP). Le Gallou további ügyeit, a Pleven/Gayssot törvény értelmében is mindig sikeresen megnyerte a fellebbviteli bíróságon (1991. Október 7-én) vagy a megsemmisítő széken (1994. Január 18-án).

Közel állt Bruno Mégret-hez, részt vett a Front National belső szakításában, ami létrehozta a Köztársasági Nemzeti Mozgalmat (MNR). 1999 januárjában, Jean-Yves Le Gallou megszerzi az FN-MN mégretista általános megbízotti pozícióját, ami később MN-re majd MNR-re változik. Elfogult híve a « nemzeti preferencia » elvének, fellép a „zéro bevándorlás” melletti tervezet mellett az « invázióval » szemben, annak érdekében, hogy Franciaország elkerüljön egy « valós faji háborút (…) ami fenyegeti a civilizációnk legmélyebb alapjait » .[ Le Monde, 2000 augusztusi Plemelinen-i mozgalom második egyetemének alkalmából, 2000.08.27] Az MNR képviselője, majd a regionális tanácsban az MNR csoport elnöki pozícióját tölti be 2004-ig.

2003-ban, Jean-Yves Le Gallou létrehozza a Polémia Alapítvány agytröszt csoportot, amely tevékenységét alapvetően interneten végzi, és minden évben, Párizsban megrendezik a Bobards d'Or ünnepét, abból a célból, hogy nyilvánvalóvá tegyék a legsúlyosabb manipulációit a francia sajtónak és ezzel minden médiát összezavarnak.[LesBobards d'Or 2011 és LesBobards d'Or 2012]

2007 novembere óta vezeti a Radio Courtoisie rádióban « az információs krónikák” nevezetű napi műsort. Elfogult híve a véleménynyilvánítás szabadságának és a minden olyan törvény hatályon kívül helyezhetőségének, amelyek korlátokat szabnak Franciaországban, ahogy mutatja a Felmérés és Vita[Felmérés & Vita, petíció a teljes szabad véleménynyilvánítás felállításáról] nevezetű oldal petíciójának az aláírása.

Publikációi

Les Racines du futur , Masson, 1977, újrakiadás 1984. La Préférence nationale : réponse à l'immigration, Albin Michel, 1985, újrakiadás 1988. Être Français, cela se mérite, Albatros, 1987. Rapport d'enquête sur le budget européen, Les Presses bretonnes, 1996. Le défi gaulois, carnets de route en France réelle, Libraire nationale, 2000. La tyrannie médiatique, Via Romana, 2013.

Jean-Yves Le Gallou-ról Jean-Yves Le Gallou —a Front helytartója, Les Dossiers du Canard enchaîné nº 69, octobre 1998, p. 28

Jegyzetek

Serge Berstein, Pierre Milza és Jean-Louis Bianco, Mitterrand alatti évek, a változás évei. 1981-1984, éd. Perrin, 2001, p. 856. Le Monde, 2000 augusztusi Plemelinen-i mozgalom második egyetemének alkalmából, 2000.08.27 LesBobards d'Or 2011 és LesBobards d'Or 2012 Felmérés & Vita, petíció a teljes szabad véleménynyilvánítás felállításáról

Külső hivatkozások Saját honlapja: http://www.jylg.com/ http://www.jylg.com/ LesBobards d'Or : https://web.archive.org/web/20130320192024/http://www.bobards-dor.fr/2013/

Kategória:1948-ban született személyek Kategória:Franciaországi politikusok Kategória:Élő személyek