Jacques Audiard (Párizs, 1952. április 30.–) Oscar-, háromszoros BAFTA- és többszörös César-díjas francia forgatókönyvíró, filmrendező. Azon ritka alkotók közé tartozik, akik aprólékos munkával részt vesznek filmjeik készítésének minden fázisában a forgatókönyvírástól a forgatáson át, a vágásig. A kritika és a közönség által általában kedvezően fogadott filmjeit erős, rendkívül személyes stílus jellemzi. Történetei kifinomultak, összetettek, főhősei megfoghatatlan, ambivalens karakterek, akik rendszerint sötét, félelmetes, a fantázia határát súroló, kaotikus világban mozognak.
Élete bélyegkép|Jacques Audiard és Marion Cotillard a 2012-es cannes-i fesztiválon. Apja Michel Audiard író, forgatókönyvíró, filmrendező, anyja Marie-Christine Guibert. Egy idősebb testvére volt, François, aki 1975-ben, 27 évesen autóbalesetben elhunyt. Jacques Audiard előbb tanárnak készült, azonban tanulmányait félbehagyta és filmezéssel kezdett foglalkozni. Rendezőasszisztens Roman Polański A bérlő, valamint Patrice Chéreau Judith Therpauve című filmjeinek forgatásán, majd vágóként dolgozik. Az 1980-as évek elején forgatókönyvírással próbálkozik: ő készítette A profi (1981), a Végzetes kaland (1983) (mindkettőt apjával együtt), a Réveillon chez Bob (1984), a Saxo (1987), a Fréquence meurtre (1988) és a Baxter (1989) szkriptjét.
Első filmjét, a Férfiak mélyrepülésben című road movie-t, melyben Mathieu Kassovitz és Jean-Louis Trintignant főszereplésével két szánalmas bűnöző macska-egér játékát meséli el, 1994-ben forgatta. A film 1994-ben Ruta és Georges Sadoul-díjat, 1995-ben pedig három César-díjat nyert, köztük a legjobb elsőfilm díját. Két évvel később ugyanezzel a két színésszel készíti el második nagyjátékfilmjét, a Csinálj magadból hőst című vígjátékot, Jean-François Deniau azonos című regényének adaptálásával.
A film, amely egy, a francia ellenállás hősévé vált átlagos képességű ember történetét meséli el, a cselekmények időrendjének átrendezésével és az igazság más oldalainak bemutatásával tárja fel a főszereplő igazi arcát. A filmet meghívták az 1996-os cannes-i filmfesztivál hivatalos válogatásának versenyfilmjei közé. Alkotásáért Audiard a legjobb forgatókönyv díját vehette át.
A következő öt évben könyvet, forgatókönyveket írt és egy – az AIDS-ellenes kampány részét képező – rövidfilmet készített (Norme française). Ezután rendezte meg következő nagyjátékfilmjét, A számat figyeld című thriller-románc keveréket, főszerepében a néma titkárnőt játszó Emmanuelle Devos-szal és a kisstílű bűnözőt alakító Vincent Cassellel. A film 2002-ben három Césart nyert (legjobb forgatókönyv, színésznő, hang).
Negyedik alkotása már egyértelműen mutatta, hogy elkötelezte magát a nagyjátékfilmek mellett, viszont továbbra sem hagyott fel az egyéni stílus keresésével. A Halálos szívdobbanás, mely valójában James Toback Ujjak című filmdrámájának remakeje, egy apa és fia destruktív kapcsolatát mutatja be. Az apa agresszivitása és saját művészi érzékenysége között vergődő főhős magatartása jól érzékelteti az Audiard által kedvelt kétértelműséget, hiszen filmjeiben gyakran váltja egymást a rendkívüli kedvesség és a vad erőszak. A film elnyerte mind a közönség, mind a kritikusok elismerését, 2006-ban tíz Césarra jelölték melyből nyolcat el is nyert (köztük a legjobb film, rendező, adaptáció és filmzene), négy Arany Csillagot nyert, valamint a legjobb nem angol nyelvű filmnek járó BAFTA-díjat..
Jacques Audiard több videóklipeket is rendezett, köztük Alain Bashung La nuit je mens című klipjét, amely 1999-ben a Victoires de la musique francia zenei gálán elnyerte az év legjobb klipje címet, vagy a Noir Désir Comme elle vient című daláét, amelyben az összes művész siketnéma volt, s a dal szövegét jelnyelven adták elő. A klip bevezetője, egy feliratozott beszélgetés miatt botrányt kavart, s az Audiovizuális Főtanács rosszallását is kiváltotta; három, politikai témáról diskuráló nő ugyanis a jól ismert szólásmondást kifordítva zárja beszélgetésüket: „Jobb siketnek lenni, mint azt hallgatni.”
2008-ban tagja lett a Pascale Ferran rendezőnő kezdeményezésére létrejött, a „középutas” filmek franciaországi forgalmazása előtt tornyosuló pénzügyi nehézségek elleni harcot célul kitűző Club des 13 csoportnak.
A 2009-es cannes-i fesztiválon bemutatott, egy írástudatlan, de bevállalós és tanulékony magreb származású fiatal börtönbeli felemelkedéséről, „karrierjéről” szóló alkotása, A próféta, elnyerte a kritikusok egyöntetű tetszését. A film nagydíjat kapott. A vetítőtermekben aratott siker után megkapta a Louis Delluc-díjat, majd 2010-ben rekordszámú (tizenhárom) jelölésből kilenc Césart sepert be, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díjakat. A filmdrámát legjobb idegen nyelvű filmként Oscar-díjra jelölték.
2012-ben készült el a Rozsda és csont című, egy nehéz sorsú fiatal családapa és egy balesetben két lábát vesztett delfinidomár nő kapcsolatát bemutató melodrámája, Marion Cotillard és Matthias Schoenaerts főszereplésével. A film bemutatója a 2012-es cannes-i fesztiválon volt, a nagyjátékfilmek versenyében. Noha a film közönségsikert aratott, a kritikusok a korábbi alkotásainak fogadtatásához képest visszafogottabban formáltak véleményt. A film 2013-ban négy Césart nyert.
A 2014-es cannes-i fesztiválon meghívták előadónak a hagyományos éves Filmleckére, amelyet a filmrajongó közönségnek tartottak.
2014 októberében elkezdte forgatni hetedik nagyjátékfilmjét (Dheepan – Egy menekült története), amely az ismeretlen főszereplőiről híresült el. Ez az új opusz egy Srí Lankáról származó tamil politikai menekült útját követi nyomon, aki a polgárháborús vereség miatt hagyta el hazáját, és egy lepusztult francia külvárosban talál menedéket és munkát éjjeliőrként. A társadalmi témájú filmet nagyon szabadon, de Montesquieu Perzsa levelek című műve ihlette. A 2015-ös cannes-i fesztiválra beválogatott Dheepan elnyerte az Arany Pálmát. A kritika üdvözölte a filmet, bár több sajtóorgánum rámutatott, hogy nem ez a rendező legjobb filmje, és nem is ez volt a fesztiválozók kedvence. Jacques Audiard humorral köszönte meg Michael Hanekének, hogy az évben nem forgatott, így szabadon hagyta az utat a fődíj felé.
2018-ban a The Testvérlövészek című westernt forgatta John C. Reillyvel és Joaquin Phoenixszel, Patrick deWitt azonos című regényét adaptálva. A filmet beválogatták a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyébe, ahol elnyerte a legjobb rendezőnek járó Ezüst Oroszlánt. A következő évben a filmrendező elnyerte a legjobb rendezőnek járó Césart ugyanezért a filmért.
2022-ben a francia Télérama magazin egy öt epizódból álló sorozatot közölt Audiard új filmtervéről. Kiderült, hogy az író-rendező saját Emilia Pérez című operalibrettójának filmes adaptációján dolgozik. Ez volt az első alkalom, hogy Audiard egyedül írt forgatókönyvet. A forgatás 2023 nyarán kezdődött Selena Gomezzel és Zoë Saldanával. A spanyol nyelvű, transznemű főszereplős, őrült, mexikói gengsztermusical premierje a 77. Cannes-i Fesztiválon volt 2024. május 18-án. A film elnyerte a zsűri díját, női szereplői pedig közösen a legjobb női alakítás díját. Az év végén az alkotás valósággal tarolt a 37. Európai Filmdíjgálán: beseperte a legjobb film, rendező, színésznő, forgatókönyvíró) és filmvágó díjakat. Franciaország az Emilia Pérezzel pályázott a 97. Oscar-gálán a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó Oscar-díjra.
Jacques Audiard tagja az 50/50 kollektívának, amelynek célja a nők és férfiak egyenjogúságának és a sokszínűség előmozdítása a film- és az audiovizuális művészet területen.
Filmjeinek állandó zeneszerzője: Alexandre Desplat.
Családi állapota: elvált. Felesége Marion Vernoux filmrendező, forgatókönyvíró volt; házasságukból három gyermek (két lány és egy fiú) született.
Filmográfia Filmkészítőként
Év Magyar cím Eredeti cím Feladatkör Megjegyzés Rendező Író Producer 1974 ––– Bons baisers... à lundi 1981 A profi Le professionnel 1983 Végzetes kaland Mortelle randonnée 1984 ––– L'ennemi public n°2 1984 Szilveszter Bobbal Réveillon chez Bob 1985 ––– Sac de nœuds 1985 Őrült nők ketrece 3. – Az esküvő La cage aux folles III: 'Elles' se marient 1987 Saxo 1987 Angyalpor Poussière d'ange 1988 ––– Fréquence meurtre 1989 ––– Baxter 1989 Ausztrália Australia 1991 ––– Swing troubadour 1992 ––– Confessions d'un Barjo 1994 Segítség, csaló! Grosse fatigue 1994 Férfiak mélyrepülésben Regarde les hommes tomber 1996 Csinálj magadból hőst Un héros très discret 1997 ––– Alain Bashung: La nuit je mens videóklip (Bashung) 1997 ––– Noir Désir: Comme Elle Vient videóklip (Noir Désir) 1998 ––– Norme française kisfilm 1999 Vénusz Szépségszalon Vénus beauté (institut) 2001 A számat figyeld! Sur mes lèvres 2009 ––– Unlimited Marriage II videó kisfilm 2005 Halálos szívdobbanás De battre mon coeur s'est arrêté 2009 A próféta Un prophète 2009 ––– Je suis heureux que ma mère soit vivante 2011 ––– Raphaël live vu par Jacques Audiard videó 2012 Rozsda és csont De rouille et d'os 2015 Dheepan – Egy menekült története Dheepan 2017 120 dobbanás percenként 120 battements par minute 2017 Sosem voltál itt You Were Never Really Here 2018 Testvérlövészek Les frères Sisters 2020 A legendák hivatala Le Bureau des Légendes 2020 Ahol a nap felkel Párizsban Les Olympiades, Paris 13e 2023 Az eksztázis szelleme La Vénus d'argent 2024 Emilia Pérez
Színészként Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Magyar hang Megjegyzés 1990 Démoni magzat Baby Blood a lefejezett/Jogger n/a 1991 ––– Les enfants de la plage a tanár #1 tévéfilm 1994 Ideges terhesség Les mercredis de la vie antikvárius n/a tévéfilm
Fontosabb díjak és jelölések Oscar-díj 2025 jelölés: Legjobb rendező: (Emilia Pérez) 2025 jelölés: Legjobb film: (Emilia Pérez) 2025 díj: Legjobb eredeti dal: (Emilia Pérez) 2025 jelölés: Legjobb adaptált forgatókönyv: (Emilia Pérez)
Európai Filmdíj 2009 jelölés: Legjobb film (A próféta) 2009 jelölés: Legjobb rendező (A próféta) 2009 jelölés: Legjobb forgatókönyvíró (A próféta) 2024 díj: Legjobb film (Emilia Pérez) 2024 díj: Legjobb rendező (Emilia Pérez) 2024 díj: Legjobb forgatókönyvíró (Emilia Pérez)
Golden Globe-díj 2025 jelölés: Legjobb rendező: (Emilia Pérez) 2025 díj: Legjobb eredeti filmbetétdal: (Emilia Pérez) 2025 jelölés: Legjobb forgatókönyv: (Emilia Pérez)
César-díj 1995 díj: legjobb elsőfilm (Férfiak mélyrepülésben) 1995 jelölés: legjobb forgatókönyv (Férfiak mélyrepülésben) 1997 jelölés: legjobb rendező (Csinálj magadból hőst) 1997 jelölés: legjobb forgatókönyv (Csinálj magadból hőst) 2002 díj: legjobb forgatókönyv (A számat figyeld) 2002 jelölés: legjobb film (A számat figyeld) 2002 jelölés: legjobb rendező (A számat figyeld) 2006 díj: legjobb film (Halálos szívdobbanás) 2006 díj: legjobb rendező (Halálos szívdobbanás) 2006 díj: legjobb adaptáció (Halálos szívdobbanás) 2010 díj: legjobb film (A próféta) 2010 díj: legjobb rendező (A próféta) 2010 díj: legjobb eredeti forgatókönyv (A próféta) 2013 díj: legjobb adaptáció (Rozsda és csont) 2013 jelölés: legjobb film (Rozsda és csont) 2016 jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv (Dheepan – Egy menekült története) 2016 jelölés: legjobb rendező (Dheepan – Egy menekült története) 2016 jelölés: legjobb film (Dheepan – Egy menekült története) 2019 jelölés: legjobb film (Testvérlövészek) 2019 díj: legjobb rendező (Testvérlövészek) 2019 jelölés: legjobb adaptáció (Testvérlövészek) 2022 jelölés: legjobb adaptáció (Ahol a nap felkel Párizsban) 2025 díj: legjobb film (Emilia Pérez) 2025 díj: legjobb rendező (Emilia Pérez) 2025 díj: legjobb adaptáció (Emilia Pérez)
Arany Csillag 2006 díj: legjobb film (Halálos szívdobbanás) 2006 díj: legjobb rendező (Halálos szívdobbanás) 2010 díj: legjobb film (A próféta) 2010 díj: legjobb rendező (A próféta) 2010 díj: legjobb forgatókönyv (A próféta) 2013 díj: legjobb film (Rozsda és csont) 2013 díj: legjobb forgatókönyv (Rozsda és csont)
BAFTA-díj 2006 díj: legjobb nem angol nyelvű film (Halálos szívdobbanás)