right|frame|Rajz arról a tábláról, melyen Nikkal himnusza fennmaradtGiorgio Bucellati: Hurrian Music A hurri dalok ékírásos agyagtáblákon fennmaradt i. e. 14. századi dalok, melyeket Ugarit (ma Rász-Samra, Szíria) városában találtak. Nagy részük töredékes, de egyikük, a h.6 számozást kapott Nikkal-himnusz majdnem teljes egészében fennmaradt, ezzel a világ legrégebbi ismert dallama.
Története thumb|150px|Ugarit, ahol a dalok előkerültek Az i. e. 14. századiMarcelle Duchesne-Guillemin, "Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26, citation on p. 10. agyagtáblákon, melyeket az 1950-es években találtak az ugariti királyi palota ásatásakor, körülbelül 36 himnusz maradt fenn, nagyrészt töredékesen.K. Marie Stolba, The Development of Western Music: A History, brief second edition (Madison: Brown & Benchmark Publishers, 1995), p. 2.; M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 171. Csak egy van köztük, ami nagyrészt sértetlenül maradt meg.Anne Kilmer, "Mesopotamia §8(ii)", The New Grove Dictionary of Music and Musicians, second edition, edited by Stanley Sadie and John Tyrrell (London: Macmillan Publishers, 2001). A cseréptöredékeket először Emmanuel Laroche publikálta 1955 és 1968 között. Laroche azonosította a régészek által RS 15.30, 15.49 és 17.387 katalógusszámmal jelölt darabokat ugyanazon agyagtábla töredékeiként, az őáltala összeállított katalógusban a himnuszok jelölése h. (mint hurri) 2–17, 19–23, 25–6, 28, 30, a kisebb töredékeké RS. 19.164 g, j, n, o, p, r, t, w, x, y, aa és gg. A Nikkal-himnusz a h.6 számot kapta.Emmanuel Laroche, Le palais royal d' Ugarit 3: Textes accadiens et hourrites des archives Est, Ouest et centrales, 2 vols., edited by Jean Nougayrol, Georges Boyer, Emmanuel Laroche, and Claude-Frédéric-Armand Schaeffer, 1:327–35 and 2: plates cviii–cix (Paris: C. Klincksieck, 1955):; "Documents en langue houritte provenent de Ras Shamra", in Ugaritica 5: Nouveaux textes accadiens, hourrites et ugaritiques des archives et bibliothèques privées d'Ugarit, edited by Claude-Frédéric-Armand Schaeffer and Jean Nougayrol, 462–96. Bibliothèque archéologique et historique / Institut français d'archéologie de Beyrouth 80; Mission de Ras Shamra 16 (Paris: Imprimerie nationale P. Geuthner; Leiden: E. J. Brill, 1968). In the latter, the transcribed text of h.6 is on p. 463, with the cuneiform text reproduced on p. 487. 1975-ben publikálták a táblák javított szövegű kiadását.Manfried Dietrich and Oswald Loretz, "Kollationen zum Musiktext aus Ugarit", Ugarit-Forschungen 7 (1975): 521–22. A dal egy himnusz Nikkalhoz, a gyümölcsösök sémi istennőjéhez; az énekes hangszeres kísérettel (valószínűleg lanttal vagy a sammûm nevű kilenchúros hárfával) adta elő.M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 166. Míg a töredékesen fennmaradt himnuszok közt van, amelyiknek a szerzője neve is fennmaradt, a Nikkal-himnuszé nem. Némelyik táblán a hárfa hangolásához is szerepelnek instrukciók.Anon., "The Oldest Song in the World" (Amaranth Publishing, 2006) A tábla a Damaszkuszi Nemzeti Múzeumban található.
A hurri himnuszok ezer évvel korábbiak, mint sok más ókori zenedarab, köztük Szeikilosz sírverse vagy a delphoi himnuszok, de rekonstrukciójuk vitatott, legalább öt, egymástól nagyon eltérő változata létezik.M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 161. In addition to West and Duchesne-Guillemin ("Les problèmes de la notation hourrite", Revue d'assyriologie et d'archéologie orientale 69, no. 2 (1975): 159–73; "Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26; A Hurrian Musical Score from Ugarit: The Discovery of Mesopotamian Music, Sources from the ancient near east, vol. 2, fasc. 2. Malibu, CA: Undena Publications, 1984. ), competitors include Hans Gütterbock, "Musical Notation in Ugarit", Revue d'assyriologie et d'archéologie orientale 64, no. 1 (1970): 45–52; Anne Draffkorn Kilmer, "The Discovery of an Ancient Mesopotamian Theory of Music", Proceedings of the American Philosophical Association 115, no. 2 (April 1971): 131–49; Kilmer, "The Cult Song with Music from Ancient Ugarit: Another Interpretation", Revue d'Assyriologie 68 (1974): 69–82); Kilmer, with Richard L. Crocker and Robert R. Brown, Sounds from Silence: Recent Discoveries in Ancient Near Eastern Music (Berkeley: Bit Enki Publications, 1976; includes LP record, Bit Enki Records BTNK 101, reissued [s.d.] as CD); Kilmer, "Musik, A: philologisch", Reallexikon der Assyriologie und vorderasiatischen Archäologie 8, edited by Dietz Otto Edzard (Berlin: De Gruyter, 1997), 463–82, ; David Wulstan, "The Tuning of the Babylonian Harp", Iraq 30 (1968): 215–28; Wulstan, "The Earliest Musical Notation", Music and Letters 52 (1971): 365–82; and Raoul Vitale, "La Musique suméro-accadienne: gamme et notation musicale", Ugarit-Forschungen 14 (1982): 241–63.
Dallam right|thumbnail|Az ugariti királyi palota bejárata A h.6 tábla tetején szerepel a hurri nyelvű szöveg, alatta kettős elválasztóvonal. A szöveg folyamatos spirálban íródott, a recto és verso oldalakon váltakozva, ami nem jellemző a babiloni szövegekre.Marcelle Duchesne-Guillemin, "Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26, citation on pp. 10, 15–16. Ez alatt szerepelnek az akkád nyelvű zenei utasítások, melyek hangközökből és számokból állnak. Az értelmezési kísérletek különbözőségei ezen páros jelek jelentéséből, illetve a szöveghez fűződő viszonyuk kérdésességéből fakadnak. A zenei utasítások alatt újabb elválasztóvonal szerepel, alatta kolofonban a következő akkád szöveg: „Ez egy nitkibli [azaz nid qabli hangolású] dal, egy zaluzi, melyet Ammurabi jegyzett le.”David Wulstan, "The Earliest Musical Notation", Music and Letters 52 (1971): 365–82. Citation on 372. Ammurabi mellett egy másik, Ipsali nevű írnokot említenek még a táblák, mindkettő sémi név. A Nikkal-himnusz szerzőjét nem említik, de a töredékesen fennmaradt dalok táblái közül öt említ zeneszerzőt is: Tapšiẖuni, Puẖiya(na), Urẖiya (két himnusz, a h.8 és a h.12 szerzője) és Ammiya. Ezek mind hurri nevek.M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 171.
Az akkád ékírásos zenei jelölés egy heptaton diatonikus skálára utal, amely három akkád táblán maradt fenn (egy óbabiloni és két későbabiloni kori táblán, kb. az i. e. 18. századból).O. R. Gurney, "An Old Babylonian Treatise on the Tuning of the Harp", Iraq 30 (1968): 229–33. Citations on pp. 229 and 233. Marcelle Duchesne-Guillemin, ""Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26, citation on pp. 6. A babiloni zenében terc, kvart, kvint és szext hangközök szerepelnek, de csak az egyes húrcsoportokra van külön kifejezés, melyeket átfog a kéz ekkora távolságban, azaz nem volt külön szó a kvart vagy kvint fogalmára, de külön neve volt például az 1.–4. húr vagy a 2.–6. húr közti távolságnak, mindez egy hét húr közti skálán (bár magának a lantnak, amit használtak, kilenc húrja volt). Így összesen tizennégy kifejezés írta le a zenét, két kifejezés volt hathúros csoportra, három öthúrosra, négy négyhúrosra és öt háromhúrosra. Meglepő, de nem ismert olyan szó, ami egy hangra utal, és a szeptimre sem találtak akkád kifejezést.Marcelle Duchesne-Guillemin, ""Sur la restitution de la musique hourrite", Revue de Musicologie 66, no. 1 (1980): 5–26, citation on pp. 6–8. M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 163. Ez a tizennégy húrpár képezi a rendszer alapját, az ókori forrásokban kettesével elrendezve szerepelnek (elöl a húrok száma, utána óbabiloni nevük és fordításuk):M[artin] L[itchfield] West, "The Babylonian Musical Notation and the Hurrian Melodic Texts", Music and Letters 75, no. 2 (May 1994): 161–79, citation on 163.
1–5 nīš gab(a)rîm (az ellenpár felemelése) 7–5 šērum (dal?) 2–6 išartum (egyenesen/megfelelően) 1–6 šalšatum (harmad) 3–7 embūbum (nádsíp) 2–7 rebûttum (negyed) 4–1 nīd qablim (középső lehangolás) 1–3 isqum (rész) 5–2 qablītum (közép) 2–4 titur qablītim (középső híd) 6–3 kitmum (lezárás) 3–5 titur išartim (išartum-híd) 7–4 pītum (nyitás) 4–6 ṣ/zerdum (?)
Minden egyes pár első elemének neve a hangolás neveként is használatos. Ezek mind kvintek (nīš gab(a)rîm, išartum, embūbum) vagy kvartok (nīd qablim, qablītum, kitmum' és pītum), egy tudós elsődleges hangközöknek nevezte el őket, míg a hangolásban nem használt másik hetet másodlagos hangközöknek.David Wulstan, "The Tuning of the Babylonian Harp", Iraq 30 (1968): 215–28. Citation on pp. 216 n. 3 and 224.
Az első két sor transzkripciója: qáb-li-te 3 ir-bu-te 1 qáb-li-te 3 ša-aḫ-ri 1 i-šar-te 10 uš-ta-ma-a-ri ti-ti-mi-šar-te 2 zi-ir-te 1 ša-[a]ḫ-ri 2 ša-aš-ša-te 2 ir-bu-te 2.Manfried Dietrich and Oswald Loretz, "Kollationen zum Musiktext aus Ugarit", Ugarit-Forschungen 7 (1975): 521–22. Citation on p. 522.
A hangköznevek rendszertelen sora, a lírai szövegnek tűnő sorok alatti elhelyezkedésük és a számok rendszeres közbeszúrása vezetett arra a következtetésre, hogy a táblákon lekottázott zeneszámok szerepelnek. Némelyik kifejezés valamennyire eltér a korábbi zeneelméleti szövegben szereplő akkád kifejezésektől, ami nem meglepő, tekintve, hogy Ugaritban ezek idegen szavaknak számítottak. Például az irbute a táblákon a babiloni szöveg rebûttum szavának felel meg, a šaḫri a šērum, a zirte = a ṣ/zerdum, a šaššate a šalšatum, a titim išarte pedig a titur išartim kifejezésnek. Emellett néhány további, ritkább szó is szerepel, némelyikük nyilvánvalóan hurri, nem akkád. Mivel ezek megszakítják a hangköz-szám váltakozást, valószínűleg módosítják a megelőző vagy őket követő nevesített hangközt. A h.6 első sorának vége például ušta mari, és ez a két szó a töredékesen fennmaradt táblák némelyikén is szerepel, rendszerint egy szám után, de nem előtte.David Wulstan, "The Earliest Musical Notation", Music and Letters 52 (1971): 365–82. Citations on pp. 371 and 373–74.
Szöveg