A béta-receptor-blokkolók (béta-blokkolók, β-blokkolók, β receptor antagonisták) egy olyan hatóanyagcsoport, melyet szív-érrendszeri megbetegedések kezelésére alkalmaznak.
A béta-blokkolók β-adrenerg receptorokon fejtik ki hatásukat, azáltal, hogy meggátolják az endogén ligand (adrenalin, noradrenalin) kötődését a receptorokhoz. Szelektivitás alapján két fő csoportba sorolhatók: szelektív (csak β1 receptoron fejti ki a hatását - kardioszelektív) és nem-szelektív (β1 és β2 receptoron is hat) β-blokkolók.
Az első β-blokkoló hatású anyagot, a diklór-izoproterenolt, Power és Slater fedezte fel 1958-ban, majd 1962-ben J.W. Black fedezte fel az első klinikailag is jelentős β-blokkolót, a propranololt.
Hatásmechanizmus A katekolaminok (adrenalin, noradrenalin) a szívizom β1 receptorain keresztül pozitív inotrop és chronotrop hatást fejtenek ki a szívre, ugyanakkor növelik az ingervezetést és automáciát is. A vesében található β1 receptorokon keresztül az adrenalin fokozza a renin felszabadulást. Ezzel egyidőben a β2 receptorokat aktiválva, a simaizmok elernyedését, a vázizmok fokozott összehúzódását és fokozott glikogenolízist vált ki. A β-blokkolók meggátolják az adrenalin és noradrenalin hatásait, azáltal, hogy gátolják kötődésüket a β receptorokhoz.
A nem szelektív β-blokkolók egyaránt blokkolják a β1 és β2 receptorokat, ezáltal negatív inotrop és chronotrop hatást fejtenek ki a szívre, gátolják a renin felszabadulást, ugyanakkor az artériákat és bronchusokat összehúzzák és fokozzák a terhes méh kontraktilitását. Ezzel szemben a szelektív β1-blokkolók nem okoznak bronchusösszehúzódást, nem befolyásolják a terhes méh összehúzódását, és nem okoznak perifériás érszűkületet, hatásuk elsősorban a szívizomra korlátozódik.
Egyes β-blokkolók (propranolol, sotalol) rendelkeznek membránstabilizáló hatással. Ezek a Na+ beáramlás gátlásával csökkentik az akciós potenciál amplitudóját és az automáciát. Ezek a vegyületek hatásosak szívritmuszavarok kezelésére.
Egyes molekulák parciális agonistaként viselkednek, úgynevezett intrinszik szimpatomimetikus aktivitással rendelkeznek (oxprenolol, pindolol). Ezek kismértékben izgatják a β receptorokat, ezáltal kevésbé váltanak ki bradycardiát.
A csoport újabb képviselői a hagyományos β-blokkoló hatás mellett más értágító hatásmechanizmussal is rendelkeznek: α1-receptor-blokkolók is: carvedilol, labetalol direkt (musculotrop) értágító: celiprolol NO felszabadító: nebivolol
Javallat A β-blokkolók farmakológiai sajátosságai jelentősen eltérnek, ezért a javallataik is különböznek.
Angina pectoris: A β-blokkolók csökkentik a szív oxigénszükségletét a szimpatikus izgalom gátlásával és a szívfrekvencia csökkentésével, ezáltal enyhítik az anginás panaszokat. Tremor: A propranololt sikeresen alkalmazzák esszenciális tremor, szorongásTryer, Peter. "Anxiolytics not acting at the benzodiazepine receptor: Beta blockers." Progress in Neuro-Psychopharmacology and Biological Psychiatry. Volume 16, Issue 1, January 1992, Pages 17-26. és lámpaláz tüneteként jelentkező remegés és tachicardia kezelésére, valamint alkoholelvonási tünetek csökkentésére. Alkalmazása elterjedt zenészek, színészek körében a lámpaláz tüneteinek enyhítésére,Blair Tindall. "Better Playing Through Chemistry", The The New York Times, 17 October 2004. Hozzáférés ideje: 3 July 2011. valamint egyes nagy precizitást igénylő sportágakban (íjászat, sportlövészet, golf). A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiltja a β-blokkolók használatát. Magas vérnyomás: Diuretikumokkal vagy perifériás értágítókkal együtt adhatók enyhe és középsúlyos magas vérnyomás kezelésére. A magas vérnyomást a perctérfogat csökkentésével, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlásával, valamint centrális szabályozó mechanizmusokkal mérsékeli. Pheochromocytoma: α-receptor-blokkolókkal együtt alkalmazzák a fellépő tachicardia gátlására. Ritmuszavarok: Antiaritmiás hatásukat főleg a negatív chronotrop hatásuknak köszönhetik, de a membránstabilizáló hatással rendelkező szerek a leghatékonyabbak ritmuszavarok kezelésére. Csökkentik a frekvenciát pitvar fibrilláció és flutter esetén is. Szívelégtelenség: A β-blokkolók javítják a balkamra működést, csökkentik a klinikai tüneteket és javítják a túlélési arányt, azáltal, hogy csökkentik a katekolaminok toxicitását, a szív oxigénigényét és aritmiakészségét. Egyes képviselők antioxidáns, anti-atherogén és anti-remodelling hatással is rendelkeznek. Zöld hályog: Csökkentik a glaukoma progresszióját, azáltal hogy gátolják a csarnokvíz termelődését. Más alkalmazás: A propranolol sikeresen alkalmazható migrén kezelésére és profilaxisára, valamint májchirrosisban a portális vénás nyomás csökkentésére. β-blokkolók használhatók teofillin túladagolásban, a szívhatások kivédésére.
Ellenjavallat Súlyos szívelégtelenség Bradycardia Sick Sinus szindróma Atrio-ventrikuláris blokk Alacsony vérnyomás Asthma bronchiale Perifériás keringési zavar Labilis diabétesz Terhesség
Mellékhatások
Kardiovaszkuláris mellékhatások Jelentkezhet bradycardia, alacsony vérnyomás, szívelégtelenség, szívmegállás, szédülés, izomgyengeség és fáradékonyság a csökkent vérkeringés miatt. Perifériás érszűkítő hatásuk miatt gyakori a hideg végtag jelensége, valamint a Raynaud-jelenség.
Más mellékhatások A lipidoldékony szerek, melyek átjutnak a vér-agy gáton, álmatlanságot vagy rémálmokat okozhatnak. A hörgők szűkülete légzési nehézségeket okozhat, főleg asztmás betegeknél, méhösszehúzó hatásuk veszélyes lehet terhességben (vetélést, koraszülést okozhatnak). Befolyásolják a lipidanyagcserét, növelik a vér koleszterin és triglicerid szintjét. Cukorbeteg egyéneknél adagolásuk óvatosságot igényel, mivel elfedhetik a hipoglikémia tüneteit (tachicardia, verejtékezés). Használatuk impotenciához, libidócsökkenéshez is vezethet.
Túladagolás A β-blokkolókkal történő mérgezés specifikus ellenszere a glukagon. A glukagon pozitív inotrop hatást fejt ki a szívre, fokozza a szív összehúzódását. Nem-szelektív β-blokkolók okozta bronchusszűkület antikolinerg hatású gyógyszerrel (ipratropium), vagy β-receptor agonistával (szalbutamol, izoprenalin) megszüntethető.
Osztályozás
Szelektivitás szerint
Nem-szelektív β-blokkolók Alprenolol Bucindolol Karteolol Karvedilol Labetalol Nadolol Oxprenolol Pindolol Propranolol Szotalol Timolol
β1-szelektív β-blokkolók Acebutolol Atenolol Betaxolol Bizoprolol Celiprolol Ezmolol Metoprolol Nebivolol
Farmakológiai jellegzetességek szerint
Intrinszik szimpatomimetikus aktivitással rendelkező vegyületek: acebutolol, carteolol, celiprolol, oxprenolol, pindolol Membránstabilizáló vegyületek: acebutolol, betaxolol, carvedilol, pindolol, propranolol Hidrofil tulajdonságú vegyületek: atenolol, celiprolol, nadolol, sotalol Lipofil tulajdonságú vegyületek: betaxolol, metoprolol, propranolol α1-receptor-blokkoló: carvedilol, labetalol Nitrogén monoxid felszabadulást fokozó: nebivolol Muszkulotrop értágító: celiprolol
Javallat szerint Szívritmus zavarokban: esmolol, sotalol Szívelégtelenségben: bisoprolol, carvedilol, nyújtott hatóanyagleadású metoprolol Glaukóma kezelése: betaxolol, carteolol, timolol Miokardiális infarktusban: atenolol, metoprolol, propranolol Migrén profilaxisa: propranolol, timolol
A propranolol az egyetlen javallt β-blokkoló tremor, portális hipertónia és varix vérzés kezelésére.
Jegyzetek
További információk Fürst Zsuzsanna (szerk.), Gyires Klára, A farmakológia alapjai, Medicina Könyvkiadó Zrt, 2011, Brunton L.L., Chabner B.A., Knollmann B.C., Goodman and Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics, Twelfth Edition, The McGraw-Hill Companies, Inc, 2011,
Kapcsolódó szócikkek α-receptor-blokkolók
Kategória:Béta-blokkolók