Iványi Gábor (Szolnok, 1951. október 3. –) magyar metodista lelkész, teológus, politikus és egyházi vezető. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) egyik alapító lelkésze és elnöke, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke, valamint a Wesley János Lelkészképző Főiskola rektora. A rendszerváltás előtt bekapcsolódott a demokratikus ellenzék több kezdeményezésébe. Alapítója volt a Szegényeket Támogató Alapnak (SZETA), és közreműködött a Beszélő című szamizdat folyóirat létrejöttében.
1990 és 1994 között, majd 1998 és 2002 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt. Második parlamenti ciklusában, 2000 szeptemberétől a frakció helyettes vezetőjeként is dolgozott. Az 1980-as évek végétől hajléktalanellátással és szociális intézmények szervezésével foglalkozott. A 2010-es évektől nyíltan bírálta a Fidesz–KDNP-kormányok egyház-, szociális és menekültügyi politikáját. A MET 2011 utáni jogállása és finanszírozása miatt hazai és strasbourgi eljárások indultak. A Fővárosi Törvényszék 2026-ban ismét bejegyzett egyházként vette nyilvántartásba a közösséget; a végzés 2026. szeptember 7-én jogerőre emelkedett. Ez nem azonos a bevett egyházi jogállással, amelyhez a hatályos törvény szerint az állammal kötött átfogó megállapodás és annak törvényi kihirdetése szükséges. A 2020-as években a szervezet gazdálkodása miatt adóhatósági eljárás, a 2022-es NAV-kutatás során történtek miatt pedig Iványi és több társa ellen büntetőeljárás indult.
Családja és tanulmányai
Iványi Gábor tizenegy gyermekes pedagóguscsalád második gyermekeként született. Édesapja, Iványi Tibor lelkész és egyházi vezető, édesanyja, Sinka Magdolna pedagógus és költő volt. Iványi nős, hat gyermeke van.
Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán, a Vasvári Pál Gimnáziumban végezte. 1970 és 1974 között a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának Lelkészképző Intézetében tanult teológiát. 1974-ben fegyelmi eljárás után kizárták az intézetből. 1976 és 1979 között az államilag még el nem ismert metodista közösség házi teológiai képzésében tanult tovább. Teológiai diplomáját 1991-ben a Wesley János Lelkészképző Főiskolán szerezte meg.
1996-ban tiszteletbeli doktori címet kapott a Roberts Wesleyan College-tól. 2008-ban az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem címzetes egyetemi tanári címet adott neki.
2021. november 6-án a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség szombati istentiszteletén héber névadó szertartáson vett részt. Iványi korábban apai ágú zsidó felmenőiről írt; apai nagyanyja, Freund Mária zsidó családból származott. A szertartást betérés nélkül tartották meg. A Szim Salom által követett progresszív zsidó irányzat az apai ági származást is elfogadja, míg a Mazsihisz neológ gyakorlata zsidó anyától való születést vagy elismert betérést kíván meg. A Mazsihisz a 24.hu-nak ezért azt közölte, hogy Iványit a neológ szabályok szerint nem anyakönyvezné zsidóként. A Szim Salom a Mazsihisz társult tagja, de vallási autonómiával rendelkezik. Iványi úgy nyilatkozott, hogy nem kíván betérni, és keresztény lelkészi szolgálatát is meg akarja tartani.
Lelkészi pályája és a MET létrejötte
A metodista konfliktus az 1970-es években
Iványi 1973-ban kezdett segédlelkészként szolgálni a Magyarországi Metodista Egyházban. A közösségben ekkor vezetési és egyházpolitikai vita alakult ki. A konfliktus nem hitelvi kérdésekről szólt, hanem az egyház vezetőinek megválasztásáról, a belső szabályok értelmezéséről és az állampárti egyházpolitikához való viszonyról. A Kádár-korszakban az egyházak működését az Állami Egyházügyi Hivatal felügyelte. A Szabadegyházak Tanácsa az állam és a kisebb protestáns felekezetek között közvetített.
A konfliktus során Iványi Tibor és a vele egyetértő lelkészek bírálták az egyházvezetést és az állami beavatkozást. 1974-ben fegyelmi eljárások indultak, amelyek nyomán lelkészeket és teológushallgatókat távolítottak el. Iványi Gábort 1974-ben kizárták a lelkészképző intézetből, 1975-ben pedig eltávolították a Magyarországi Metodista Egyházból. A később MET-et alapító lelkészek és hívek megtartották metodista hitelveiket, és önálló közösségként folytatták istentiszteleti és lelkészi tevékenységüket.
Az állam a csoportot ekkor még nem ismerte el önálló felekezetként. Az istentiszteleti helyiségek, a szolgálati lakások és a gyülekezeti alkalmak miatt több hatósági és közigazgatási eljárás indult. Iványi az 1970-es évek második felében a kispesti közösségben szolgált, és a tiltások ellenére tartott istentiszteleteket. 1977-ben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Életrajzi források szerint az ítélet az engedély nélküli vallási közösségi tevékenységgel és az „egyesülési joggal való visszaélés” akkori jogcímével függött össze. A Magyar Népköztársaságban a vallási közösségek elismerése és az egyházak állami felügyelete egészen más szabályok szerint működött, mint a rendszerváltás után.
Állami elismerés és egyházi vezetés
A kivált lelkészek és hívek 1979-ben kezdeményezték, hogy Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség néven önálló vallásfelekezetként ismerjék el őket. Az első kérelmet az állami egyházügyi szervek elutasították. A szervezeti és hitvallási dokumentumok átdolgozása után a közösséget végül 1981-ben ismerték el önálló vallásfelekezetként. Köbel Szilvia levéltári kutatása szerint az elismerésben a formális feltételeken túl politikai szempontok és a magyarországi vallásszabadság nemzetközi megítélése is szerepet kapott.
A MET első elnöke Iványi Tibor volt, aki 2009-ben bekövetkezett haláláig vezette a közösséget. Iványi Gábor az alapítók között lelkészként dolgozott, később pedig a MET elnöke lett. 2026-ban is ő tölti be az elnöki tisztséget.
Hosszú ideje a békásmegyeri Megbékélés Háza gyülekezetének lelkésze is. Lelkészi munkáját a metodista–wesleyánus hagyomány, a protestáns bibliaértelmezés és a szociális szolgálat határozza meg. A MET hitvallási és liturgikus dokumentumai a Szentírást, az Apostoli hitvallást és John Wesley metodista hitcikkeit tekintik meghatározó örökségüknek. A szegények, betegek és kiszolgáltatott emberek segítését egyházi feladatnak tartják.
Igehirdetéseiben és interjúiban a személyes hitet gyakran összekapcsolta a közéleti és szociális felelősségvállalással. Felfogása szerint a lelkész nem maradhat kívül a közügyeken, ha emberi jogokról, szociális kérdésekről vagy erkölcsi ügyekről van szó.
Részvétele a demokratikus ellenzékben
A hetvenes évek második felében Iványi kapcsolatba került a demokratikus ellenzék több szereplőjével. Lelkészi munkája során szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel találkozott, és részt vett rászoruló családok támogatásában. Saját visszaemlékezése szerint Solt Ottilia kezdeményezésére csatlakozott a Szegényeket Támogató Alap létrehozásához. A SZETA szerveződése 1979 végén indult. Iványi a szűk alapítói kör tagja volt. Az államtól független kezdeményezés pénzt és természetbeni segítséget gyűjtött rászoruló családoknak, és olyan szociális problémákra hívta fel a figyelmet, amelyekről a korabeli állami nyilvánosság alig beszélt.
A Beszélő előkészítése 1981 első felében kezdődött. A lap szamizdatként, az állami sajtóengedélyezést megkerülve jelent meg. Csizmadia Ervin szerint a lehetséges címek közül végül Iványi Gábor „Beszélő” javaslatát választották.
1988-ban bekapcsolódott a Szabad Kezdeményezések Hálózata munkájába, és az első ügyvivő testület tagjai közé került. A szerveződésből alakult ki a Szabad Demokraták Szövetsége. Iványi politikai pályáján elsősorban a vallásszabadság, az emberi jogok és a szociális ügyek kerültek előtérbe.
A Wesley János Lelkészképző Főiskola
A MET 1987-ben alapította a Wesley János Lelkészképző Főiskolát. Az intézményt 1991-ben ismerték el egyházi felsőoktatási intézményként. A későbbi években a teológia mellett szociális és társadalomtudományi képzéseket is indított.
Iványi az alapítás óta részt vesz a főiskola vezetésében: előbb igazgató, majd főigazgató, később rektor lett. 2026-ban is a főiskola rektora. A főiskola nemzetközi felsőoktatási szervezetekkel is kapcsolatot tart fenn.
A Wesley hitéleti, társadalomtudományi és szociális képzéseket is kínál. Az intézmény a teológiai és szociális munka összekapcsolását „társadalmi lelkipásztorkodásnak” nevezi.
Politikai pályafutása
Országgyűlési képviselőként
Az 1990-es magyarországi országgyűlési választás után Iványi az SZDSZ képviselőjeként került az első szabadon választott Országgyűlésbe. Mandátuma 1990. május 2-től 1994. június 27-ig tartott. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság munkájában vett részt, ahol egyházi és lelkiismereti kérdésekkel is foglalkozott. Az 1994-es választáson nem szerzett mandátumot.
1998. december 7-én ismét országgyűlési mandátumot szerzett az SZDSZ budapesti területi listájáról, és 2002. május 14-ig volt képviselő. 2000. szeptember 4-től az SZDSZ frakcióvezető-helyettese volt. Ekkoriban a SZETA, az Oltalom Karitatív Egyesület, a Wallenberg Egyesület és a Keresztény–Zsidó Társaság munkájában is részt vett.
1993-ban a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei igazgatója lett. Tisztségében a fővárosi hajléktalanellátás bővítésén és az intézmény szakmai, illetve pénzügyi irányításán dolgozott. Az intézményfenntartást később elsősorban a MET és az Oltalom keretében folytatta.
A 2022-es köztársaságielnök-jelölés körüli vita
A 2022-es magyarországi elnökválasztás előtt Iványi neve felmerült az ellenzéki pártok közös köztársaságielnök-jelöltjeként. Márki-Zay Péter megkérdezte tőle, vállalná-e a jelöltséget, Iványi pedig jelezte, hogy elfogadná a felkérést. A pártok azonban nem támogatták egyhangúlag.
A Telex szerint az ellenzéki pártok közül a Jobbik nem támogatta Iványit. Jakab Péter pártelnök ezt azzal indokolta, hogy az elnökség nem tartotta őt kellően konszenzusteremtő személyiségnek. Az ellenzéki pártok végül Róna Pétert jelölték. Iványi később úgy vélte, hogy az elutasításban korábbi Jobbik-kritikái is szerepet játszhattak; a Jobbik vezetése ezt az értelmezést vitatta.
Szociális és karitatív tevékenysége
Az Oltalom Karitatív Egyesület 1989-ben alakult. Iványi az egyesület elnöke. Az Oltalom jogilag önálló civil szervezet, tehát nem azonos a MET-tel, bár a két szervezet személyi és intézményi szempontból szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az egyesület céljai között hajléktalanok, szegény családok, betegek, veszélyeztetett gyermekek és más rászorulók támogatása szerepel. Módszerei közé tartozik az utcai és intézményi szociális munka, az étkeztetés, a családgondozás, az egészségügyi ellátás, a jogi segítség és a lelkigondozás.
Iványi szociális munkája a rendszerváltás előtt kezdődött. Az 1990-es évektől a MET és az Oltalom kiterjedt intézményhálózatot épített ki. A MET és az Oltalom központja a Józsefvárosban, a Dankó utcában működik. Fenntartásukban hajléktalanszállás, nappali melegedő, népkonyha, egészségügyi ellátás, valamint oktatási és gyermekvédelmi szolgáltatások is működtek. A MET egyik, 2024-ben a nyilvántartásból törölt budapesti köznevelési intézménye, a Wesley Kincsei Iskola 2026. augusztus 26-án ismét működési engedélyt kapott. Az intézmény szeptemberben tíz sajátos nevelési igényű tanulóval, egy első osztállyal kezdte újra működését.
Iványi 1997-ben Hajléktalanok címmel könyvet jelentetett meg a Magyarország felfedezése sorozatban. A kötet a hajléktalanságot szociális és intézményi kérdésként, valamint személyes tapasztalatok alapján tárgyalja, és kitér a SZETA történetére is.
Kapcsolata Orbán Viktorral és közéleti nézetei
Iványi és Orbán Viktor a rendszerváltás idején ismerkedett meg. Iványi később úgy jellemezte kapcsolatukat, hogy az nem barátság, hanem egy ideig kölcsönös tiszteleten alapuló, szívélyes viszony volt. A kilencvenes években egyházi szolgálatot is végzett az Orbán család számára: megáldotta Orbán Viktor és Lévai Anikó házasságát, és megkeresztelte két legidősebb gyermeküket.
A kapcsolat a kilencvenes évek második felétől romlott meg. Iványi későbbi visszaemlékezése szerint Orbán 1998 körül politikai támogatást várt tőle, ő azonban ezt nem vállalta.