A Koszmosz–919 (DS-P1-I) (GRAU jel: 11F620) (oroszul: Космос 919) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Technikai műhold, a radarállomások utolsó etalonja.
Küldetés 1966-tól 1977-ig a radarállomások (felderítés, követés, pályaelemek meghatározása) beállítására használták. Polgári (űrhajózási, csillagászati) és katonai (légvédelmi – szárazföldi, tengeri) radarállomások (eszközök) mérési etalonjaként szolgált.
Jellemzői Dnyipropetrovszk (ukránul: Дніпропетровськ), orosz nevén Dnyepropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője az orosz honvédelmi minisztérium (Министерство обороны).
1977. június 18-án a Pleszeck űrrepülőtérről Koszmosz–2I (11К63) segítségével indították Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 95,6 perces, 71 fokos hajlásszögű, elliptikus-pálya perigeum 259 kilométer, apogeuma 822 kilométer volt. Hasznos tömege 400 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Formája henger, átmérője 1,2 méter, hossza 1,8 méter. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energiahasznosításának kombinációja (akkumulátor, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal).
A Koszmosz–901 űreszköz programját folytatta, 1977-ben ez a második etalon, technikai műhold.
1978. augusztus 28-án belépett a légkörbe és megsemmisült.
Források
További információk
Elődje:Koszmosz–918Koszmosz-program 1977Utódja:Koszmosz–920
Koszmosz 0919 Kategória:1977 az űrkutatásban