300px|bélyegkép|Izzó lávaszökőkút Hawaii szigeten
Láva a neve annak a folyékony kőzetolvadéknak, amely egy vulkáni kitörés során a felszínre kerül. A láva tulajdonképpen az illóanyagoktól (gőzök és gázok) megszabadult magma. Kitörés során a hőmérséklete 700-1200 °C között mozog, és noha rendkívül viszkózus, nagy távolságokra eljut lávafolyások formájában. A megszilárdult lávából keletkező kőzeteket vulkáni kőzeteknek (vagy vulkanitok) nevezik vagy effuzív (kiömlési) kőzeteknek, vagy – miután a vulkáni működés sokszor heves kitöréssel jár együtt – eruptív kőzeteknek nevezik.
Összetétele és osztályozása
A láva összetétele a magmáéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a magmában lévő illóanyagok a felfelé tartó mozgás során korán elillannak.
A lávák a magmához hasonlóan, a következőképpen osztályozhatók: Ultramáfikus (pikrites) SiO2 < 45% hőmérséklet: 1500 °C-ig viszkozitás: nagyon alacsony kitörési viselkedés: kiömléses vagy nagyon robbanásos előfordulása: divergens lemezszegélyeken, forrópontoknál, konvergens lemezszegélyeken. A legtöbb ultramáfikus láva az archaikumban került a felszínre. Napjainkból nem ismertek. jellegzetes kőzetek: komatiit, boninit
Máfikus (bazaltos) SiO2 < 50% hőmérséklet: 1300 °C-ig viszkozitás: alacsony kitörési viselkedés: kiömléses előfordulása: divergens lemezszegélyeken, forrópontoknál, konvergens lemezszegélyeken. A víz alatti párnabazalt lávafolyások alkotóelemei.
Átmeneti (andezites) SiO2 ~ 60% hőmérséklet: 1000 °C-ig viszkozitás: átmeneti kitörési viselkedés: robbanásos előfordulása: konvergens lemezszegélyeken.
Felszikus (riolitos) SiO2 >70% hőmérséklet: 900 °C-ig viszkozitás: magas kitörési viselkedés: robbanásos előfordulása: divergens lemezszegélyeken, forrópontoknál, konvergens lemezszegélyeken.
Lávafolyások 300px|thumb|Lávafolyás a Hawaii-szigeteken
A lávafolyás vagy lávaömlés az a folyamat, melynek során az illóanyagoktól megszabadult magma, azaz a láva a felszínre kerül. Napjainkban a lávaömlések – az óceánközépi hátságok hasadékvölgyeit leszámítva – elsősorban a Hawaii-szigeteken, Izlandon és az Etnán gyakoriak. Az történelem során feljegyzett legnagyobb lávaömlés 1783-ban következett be, amikor az izlandi Laki több mint 14 km³ bazaltot öntött ki mintegy 40 km távolságba. A földtörténet során azonban jóval nagyobb kitörésekre is akadt példa: a Columbia folyóról elnevezett, középső miocén bazaltvidéken a Roza nevű lávaömlés-sorozat mindössze egy hét alatt 1500 km³ anyagot produkált. A hasonlóképpen képződött lávamezőket platóbazaltoknak nevezik. Ilyenek például a Dekkán-fennsík (kréta-paleocén határon képződött), Etióp-magasföld (tercierben keletkezett), Közép-Szibéria (kora mezozoikumban képződött) stb.
A központi kitörések (kráteren keresztül) lávafolyásai jóval kisebbek. Az Etna például 1535 óta kevesebb mint 4 km³ lávát adott, és legnagyobb lávaömlése nem haladta meg a 0,5 km³-t.
A láva összetétele alapján megkülönböztethetők: bazaltláva-folyások andezitláva-folyások dácitláva-folyások riolitláva-folyások
Különleges lávák bélyegkép|300px|A Pāhoehoe vulkán lávafolyása belép a Csendes-óceánba Hawaii szigetén, a Hawaii Vulkánok Nemzeti Parkban A karbonátit-láva nátrium, szén és kálium tartalmú anyagú, kisméretű (néhány tíz m hosszú) lávafolyás. Eredetileg fekete anyaga egyéb lávákhoz képest alacsony (kb. 580 °C) hőmérsékleten folyik, miközben oldott szén-dioxid szivárog fel belőle. Esőzés után az anyaga kifehéredik és porlad. Kizárólag a kelet-afrikai Ol Doinyo Lengai vulkánnál ismert jelenség.
A kénláva csak áttételesen nevezhető vulkáni képződménynek: egyes rétegvulkánokon igen nagy mennyiségben, szolfatara-működéssel halmozódik fel. Nagyobb (alulról jövő) felfűtés esetén, amelynek pontosan 113 °C hőmérsékletet kell elérnie, a kén megolvad, és hígan folyós, pahoehoe-felszínű lávafolyásként útnak indul. A hőmérséklet növekedésével a kén egyre hígabban folyós lesz, 160 °C fölött viszont (bár példa rá a természetben nem ismert) viszkozitása ugrásszerűen megnő. A Földön az Andokból, a Naprendszerből például a Jupiter Io nevű holdjáról ismeretes.
Ritkaságszámba megy a Chilében leírt, 20 m vastag magnetitláva, pahoehoe-felszínnel.
A lávák felszínformáló hatása
A felszínretörő láva önmagában csak ritkán képes pozitív felszínformák létrehozására. Ilyenkor lávakúpokról beszélünk, melynek formáját elsősorban a kiömlő láva sűrűsége határozza meg: minél hígabb a láva, annál laposabb vulkáni kúp keletkezik. Bazaltláva-folyások esetében gyakori jelenség a fröccs-kúp, amelyet a kúp oldalán haladó lávafolyásból felfröccsenő láva alakít ki. A láva leggyakrabban egyéb vulkáni törmelékanyaggal együtt építi fel a vulkáni kúpot.
Lávató 300px|bélyegkép|A Kilauea lávató, lépcsőzetes belsejű kráterének fenekén forró lávató hullámzik
A lávató ritka jelenség, és olyankor jelentkezik, amikor a kalderát kitölti a folyékony láva, de nem tör ki. A jelenség nem állandó: a láva vagy visszamerül a magmakamrába (ha lecsökken a kamra belső nyomása) vagy pedig utólagos kitörés során lávafolyás formájában elfolyik. Csak néhány vulkán esetében figyelték meg ezt a jelenséget: Mount Erebus, Antarktisz Pu'u 'Ō'ō és korábban Kilauea, Hawaii sziget Erta Ale, Etiópia Nyiragongo, Kongói Demokratikus Köztársaság Marum, Vanuatu
Kapcsolódó szócikkek Magma Magmás kőzetek Vulkáni kőzetek
Jegyzetek
Források Báldi Tamás: Általános földtan. Egyetemi jegyzet (ELTE, 1997) Karátson Dávid: Vulkanológia I. Egyetemi jegyzet (ELTE, 1997)
Kategória:Vulkanizmus, magmatizmus