A martinizmus a keresztény misztika, illetve az ezoterikus kereszténység egy formája, mely az első ember bukásával, az isteni forrásától való – anyagi állapota miatti – megfosztottságával, és a visszatérése folyamatával – melyet "újraegyesülésnek", illetve "megvilágosodásnak" hív – foglalkozik.
E misztikus tradíciót először magas szintű szabadkőműves rendszer formájában hozta létre Martinez de Pasqually 1740 körül Franciaországban, majd később különféle formában terjesztette két tanítványa: Louis-Claude de Saint-Martin és Jean-Baptiste Willermoz.
A Martinizmus fogalmát mind a sajátos tantételekre, mind az 1888-ban – Augustin Chaboseau és Gérard Encausse (más néven: Papus) által – újként megszervezett és megalapított "Martinista Rend"Lásd még a TMO történetét itt: https://www.martinists.org/history tanításaira alkalmazzák, azonban a tradíció kezdetén, a XVIII. században nem használták. A zavart még inkább növelte, hogy a XVIII. század végén egymással csereszabatosan használták a fogalmat Louis-Claude de Saint-Martin és Martinez de Pasqually tanításaira egyaránt, és előbbi műveit az utóbbinak tulajdonították.Franz von Baader: Enseignement secrets de Martinez de Pasqually A martinizmus tényleges átadása Augustin Chaboseau és Gérard Encausse számára még dokumentálásra vár.
A tradíció három ága A martinizmus az időrendben történt átadás szerint három fajtára osztható:
Elus-Cohen Az Elus-Cohen vagy Elus Coën elnevezés "papi kiválasztottat" jelent héberül. Ez volt az első, és kifejezetten teurgikus ág, melyben az "újraegyesülés" volt az elérendő cél. Az Elus-Cohent Martinez de Pasqually alapította, aki Saint-Martin tanítómestere volt. Az eredeti Elus-Cohen valamikor a XVIII. század kései vagy a XIX. század korai időszakában szűnt meg, azonban a XX. században újjászületett Robert Ambelain jóvoltából, és ma is működik különféle martinista rendekben.
Az Elus-Cohen Rend három fokozatának "Szentély"-ként ismert legmagasabbikán, mely önmagában is három fokot tartalmaz, melyek közül a legfelsőn, a "Vörös Rózsa" Mesterén ("Reaux-Crois"), Isteni Síkhoz tartozó entitások megidézését végezték. Ez világossá teszi, hogy az Elus-Cohen nem csak misztikus, hanem mágikus rend is volt. Főként "Mender"-t, Jehoshua-t idézték meg, melynek alapvető eljárásait a A Reneszánsz korában népszerű varázskönyv. tartalmazza, ideértve a mágikus körök, angyalnevek, bolygószimbólumok használatát. Az alacsonyabb fokozatok mágikus operációi, az azt végző és a Láthatatlan Világ közötti kapcsolat létrehozását célozták. Fennkölt és gyönyörű imák igyekeztek életre kelteni a Rend által elérni kívánt célt. Ördögűzést is végeztek, hogy megtörjék az Univerzumban létező démoni befolyást és megakadályozzák, hogy az embereket hatalmukba kerítsék és hogy harcoljanak a fekete mágia ellen.Robert Ambelain, "Martinists", Man Myth and Magic 62 (London: Punrell, 1971), 1746-47.
Helyreállított Skót Rítus Vagy más néven Chevaliers Bienfaisants de la Cité-Sainte (CBCS) eredetileg szabadkőműves rítus volt, a "Szigorú Szertartású Rítus" reformált változata, mely filozófiája magasabb fokozataiban úgy martinista, mind Elus-Cohen praxison alapult. A CBCS-t Jean-Baptiste Willermoz alapította a XVIII. század végén, aki Martinez de Pasqually tanítványa volt, illetve Saint-Martin barátja. A CBCS-nek alapításától kezdődően napjainkig sikerült megmaradnia, egyfelől tisztán szabadkőműves rítusnak, másfelől különállónak is, mely nyitott a nők számára is.
Saint-Martin martinizmusa Louis-Claude de Saint-Martin ága olyan misztikus hagyomány, mely hangsúlyt fektet a meditációra és a belső spirituális alkímiára. Saint-Martin helytelenítette, hogy ezen tanításokat kortársai "martinizmusnak" nevezzék, ehelyett a "szív csendes útjaként" határozta meg, melynek célja az újraegyesülés elérése. Saint-Martin valószínűleg nem szervezte "renddé" ezt az irányzatot, azonban tanítványok kisebb köreit gyűjtötte maga köré, akiknek átadta tanításait.
Dióhéjban tehát a martinizmus, ahogyan ma ismerjük, tartalmazza Martinez de Pasqually teurgikus hagyományát ("Martinezizmus"), Jean-Baptiste Willermoz (templomos) lovagi szabadkőművességét ("Willermozizmus") és Louis-Claude de Saint-Martin keresztény teozófiáját. Ezt az örökséget szervezte újjá "Martinista Rendként" Augustin Chaboseau és Gérard Encausse (Papus) 1886-ban. A martinista örökség Chaboseau és Papus részére történt szabályos átadása jelenleg még nem bizonyított.
Martinezizmus és az Elus-Cohen
Martinez de Pasqually 1765-ben hozta létre a l'Ordre des Chevaliers Maçons Élus Coëns de l'Univers (Az Univerzum Kiválasztott Papjainak Szabadkőműves Lovagrendje), mely szabadkőműves joghatóságként működött a Francia Királyságban.
A Rend háromféle fokozatcsoportot foglalt magában. Az első csoport a három hagyományos, szimbolikus szabadkőműves fokozatot jelentette. A következő általánosságban szintén szabadkőműves fokozatcsoport volt, mely azonban tartalmában már utalt Pasqually saját titkos tanításaira is. A legfelső csoport mágikus jellegű volt, mely pl. ördögűzéssel is foglalkozott általánosságban és egyénileg is. A legmagasabb fokozat a Reaux-Croix (Rózsás-Kereszt) volt, melyben a tanítvány megtanulta a teurgia használatát a fizikain túli spirituális birodalmakkal való kapcsolatfelvétel érdekében.Restivo, Martinez de Pasqually and the Elus Cohens, http://www.gnostique.net/initiation/pasqually.htm
A Rend alaptételeit Pasqually az egyetlen általa írt Értekezés a lelkek újraegyesüléséről című könyvében írta le., mely először alkalmazza az Édenkert hasonlatot, és utal "Helyreállítóként" Krisztusra. Az Elus-Cohen végső célja az üdvösség elérése volt mágikus invokációk és bonyolult teurgikus operációk révén.
Martinez de Pasqually halála után még működött egy ideig az Elus-Cohen Rend, de a XIX. század első felére már mind alvó állapotba került. Az utolsó személy, aki még az Elus-Cohen eredeti megnyilvánulásához kapcsolódott, Destigny volt, aki 1868-ban hunyt el.
Louis-Claude de Saint-Martin
Saint-Martin Martinez de Pasqually tanítványa, majd titkára volt és az Elus-Cohen legmagasabb, Reaux-Croix fokozatú beavatottja. Saint-Martin aztán egyre elégedetlenebb lett az Elus-Cohen teurgikus rituáléival, mert úgy érezte, hogy azok túl vannak bonyolítva és nehezen érik el a kívánt célt. A teurgia helyett a belső kontemplációt részesítette előnyben, azt, amit "a szív útjának" nevezett, de ezzel együtt is méltányolta Martinez hatását saját gondolkodásmódjára. Saint-Martin ezen felül sok inspirációt merített Jakob Böhme műveiből is. 1777-ben, miután hasztalan győzködte az Elus-Cohen Rendet, hogy tegyen magáévá egy sokkal kontemplatívabbaz egyén tudatos szándékát és részvételét igénylő praxist, minimálisra csökkentette a részvételét a Rend tevékenységeiben és végül 1790-ben meg is szakított velük minden kapcsolatot.
Saint-Martint többek kapcsolatba hozták bizonyos "beavatott társaságok",Ambelain, R 1946, Le Martinisme, https://web.archive.org/web/20070928191157/http://www.moup.org/Files/Ambelain-Le_Martinisme.pdf vagy az "Ismeretlen Filozófusok Rendje" alapításával,Restivo, M, Louis-Claude de Saint-Martin and the Supérieurs Inconnus, http://www.gnostique.net/initiation/lcsm.htm de – habár avatott be egyes személyeket – valójában ez teljesen informális és esetleges volt. A Martinizmus önmagában, szervezett rendi keretek között Papus és Chaboseau kezdeményezése és erőfeszítései előtt nem létezett.
Willermoz és a Skót Rítus
Jean-Baptiste Willermoz 20 éves kora óta szabadkőműves beavatott volt a „Szigorú Rítus” szabályai szerint. 1767-ben avatták be az Elus-Cohen Rendbe, melynek elérte a legmagasabb fokát, és akit Pasqually csak "Legfelsőbb Bíró"-nak hívott.
Pasqually halála után nézeteltérés támadt a Rendben és Willermoz 1778-ban néhány "Legfelsőbb Bíró" társával elhatározták, hogy a meglévő, szigorú rítusú Auvergne szabadkőműves rendtartomány fokozatait kiegészítik két továbbival, melyek az Elus-Cohen filozófiáját tükrözik, de teurgikus praktikák nélkül, ugyanakkor lovagi szabadkőműves rítusba ágyazódnak. A rítus neve Chevaliers Beneficient de la Cité-Sainte (CBCS) lett, és a struktúra ezzel együtt így nézett ki:
Inas Iparos legény Mester Skót mester Istállómester növendék A Szent Város Jótékony Lovagja (C.B.C.S.) Hivatásos Lovag Nemes Lovag
A francia ág megreformálása után Willermoz kísérletet tett a német ágak meggyőzésére, de jelentős ellenállásba ütközött a bajor illuminátusok és személyesen Adam Weishaupt részéről, aki maga is szabadkőművesek köréből toborzott tagokat, továbbá rossz iránynak tekintette a szabadkőművességen belül terjedő misztikus-spirituális rózsakeresztességet.
Az eredeti Martinista Rend
Megalakulás Saint-Martin tanítványai az Ismeretlen Filozófus tanításait terjesztették Franciaországban, Németországban, Dániában, de legfőképpen a cári Oroszországban. Egyikük Henri Delaage (1825-1882) volt, aki 1880-ban beavatta a fiatal párizsi orvost, Gérard Encausse-t (aki később Papus néven lett ismert) Saint-Martin tanításaiba. Ennek lett a következménye, hogy 1888-ban Augustin Chaboseau-vel és több társával létrehozott egy misztikus rendet, melyet Martinista Rendnek hívott.
Papus és Chaboseau megismerkedésekor derült ki, hogy mindketten más beavatási láncolaton keresztül, de ugyanúgy Saint-Martin eredeti követőin keresztül kapták meg a martinista alaptéziseket és a személyes beavatást. Papus állította, hogy birtokába kerültek Pasqually-tól származó eredeti dokumentumok és hogy barátjától, Henri Delaage vikomt-tól származik "Saint-Martin Rendjéhez" fűződő tudása.Apiryon, Tau, (1995) "Docteur Gérard (Anaclet Vincent) Encausse" Habár Encausse rájött, hogy van egy "hiányzó láncszem" saját beavatási láncolatán, ő és Chaboseau kölcsönösen beavatták egymást, így egyesítve martinista eredetüket. A martinisták azt vallják, hogy hiteles beavatott az, aki be tudja mutatni Saint-Martinig visszamenőleg beavatása láncolatát.
Fokozatok és a rituálé A Martinista Rend páholy-rendszerben alakult meg és négy fokozattal működött:
Tagtárs Misztikus Ismeretlen Feljebbvaló (S::I::/Supèrieur Inconnu) Ismeretlen Beavató Feljebbvaló (S::I::I::/Supérieur Inconnu Initiateur) (Páholy/Heptad Mester).
Ezek közül az első két szint vezeti be a jelöltet az alapvető martinista elképzelésekbe, és feltehetően a harmadik adja meg azt a beavatást, melyet Saint-Martin adott át eredeti tanítványainak. A rituálékról általánosságban a következők mondhatók el:
A martinizmus misztikus kereszténysége abban nyilvánul meg, hogy páholymunkát Yeheshuah (héberül: יהשוה) invokációval indítanak, mely a Tetragrammaton kiegészítése a héber Shin betűvel, melyet legelőször Johannes Reuchlin javasolt Jézus kabbalisztikus betűzési módjának. A páholystruktúrán túl a martinista rituálék nem mutatnak hasonlóságot a szabadkőműves szimbolikus rítusokkal, azoknak sajátos, ezoterikus tartalmú, dramatizált jellegük van. Egyes állítások szerint ugyanakkor bizonyos rituálék az egyiptomi típusú szabadkőművességből, illetve a Willermoz-féle Helyreállított Skót Rítusból erednek.Culbertson, C, Martinism - A System of Philosophic Thought? http://freespace.virgin.net/clive.culbertson/martinism.htm A rituálék Martinez de Pasqually filozófiájának elemeit foglalják magukban, kabbalisztikus és Louis-Claude de Saint-Martin tanításaira vonatkozó utalásokkal. A jelöltektől elvárják, hogy a rituálé kulcspontjain önállóan válaszoljanak. Folyamatosan bátorítják őket arra, hogy meditáljanak a bemutatott szimbólumokon. A rituálék gyakran élnek a meglepetés eszközével, hogy ráerősítsenek céljukra.
Rövid működés 1905-ben II. Miklós orosz cár meghívta Papust Carszkoje Szeloba, hogy tanácsot kérjen a belföldön kialakult forradalmi mozgalmakkal kapcsolatos nehézségei miatt.