A Volga (oroszul Волга [Volga], tatárul İdel, csuvasul Атăл [Atăl], mordvinül Рав [Rav], mari nyelven Юл [Jul], németül Wolga) Európa leghosszabb és legbővizűbb folyója. 225 m tengerszint feletti magasságban a Valdaj-hátságon ered, és Oroszország területét el nem hagyva a Kaszpi-tengerbe ömlik. Eredeti magyar neve Etel vagy Atil lehetett.
A Volga – vagy ahogy sokszor az oroszok nevezik: Volga anyácska – Oroszország legjelentősebb folyója, bár nem a legnagyobb. A szibériai folyók közül az Ob, a Jenyiszej, a Léna és az Amur is hosszabb és bővizűbb a Volgánál.
Nevének eredete
A Volga (oroszul: Волга) orosz víznév a protoszláv *vòlga („nedvesség”, „nyirkosság”) szóból származhat, amely számos szláv nyelvben fennmaradt: orosz vlaga (влага) „nedvesség”, bolgár vlaga (влага) „nedvesség”, cseh vláha „nyirkosság”, szerbhorvát vlaga (влага) „nedvesség”, szlovén vlaga „nedvesség”, lengyel wilgoć „nedvesség”, valamint macedón vlaga (влага) „nedvesség” stb.Lásd Max Vasmer etimológiai szótárát: Russisches Etymologisches Wörterbuch.
A Volga szkíta neve Rahā volt, amely szó szerint „nedvességet” jelentett. Ez kapcsolatban áll az avesztai Raŋhā (𐬭𐬀𐬢𐬵𐬁) mitikus folyam nevével, amely „nedves”-t vagy „nedvességet” jelentett, és a protoindoeurópai *h₁res- vagy *h₁ers- gyökből származott. Ez a név több indoiráni szóval is összevethető, például: szogd rʾk (𐽀𐼰𐼸) „ér, vérér” (óiráni *rahaka alakból),Lásd: Michiel de Vaan, Etymological Dictionary of Latin and the Other Italian Languages, s.v. "rōs, rōris" (Leiden: Brill, 2008), 526–7. perzsa rag (رگ) „ér”,Lásd: Nourai, Ali. 2013. An Etymological Dictionary of Persian, English and Other Indo-European Languages. Index of Words in Different Languages, vol. 1, p. 130. védikus szanszkrit rasā́ (रसा) „harmat, folyadék, nedv; mitikus folyó”, amely egyben az Indus egyik mellékfolyójának neve is volt.Lásd: Lebedynsky, Iaroslav. Les Sarmates: Amazones et lanciers cuirassés entre Oural et Danube. Paris: Editions Errance, 2002.
A szkíta név a mai moksa nyelvben Rav (Рав) alakban maradt fenn.
A görög történetíró, Herodotusz még két további ősi iráni eredetű Volga-nevet is feljegyzett:
Oaros (ógörögül: Ὄαρος, latin átírásban: Óaros; latinul: Oarus), amely a szkíta *Varu szóból származott, jelentése „széles”.Harmatta, János (1999). "Herodotus, Historian of the Cimmerians and the Scythians". In Reverdin, Olivier [in French]; Nenci, Giuseppe [in Italian] (eds.). Hérodote et les Peuples Non Grecs [Herodotus and the Non-Greek Peoples] (in French). Vandœuvres, Switzerland: Fondation Hardt pour l'étude de l'Antiquité classique [fr]. pp. 115–130. . A hunok Dnyeper-folyóra használt Var neve szintén a szkíta *Varu alakból eredt. Araxes (ógörögül: Ἀράξης, latin átírásban: Aráxēs; latinul: Araxes).Lásd Harmatta fent idézett művét! A folyó mentén élő török népek korábban Itil vagy Atil néven emlegették a Volgát. A mai török nyelvekben a Volga neve tatárul İdel (Идел), csuvasul Atăl (Атӑл), baskírul Iźel, kazahul Edıl, törökül pedig İdil. Ezek a török nevek az ősi török „Etil/Ertil” alakra vezethetők vissza, amelynek eredete és jelentése nem teljesen tisztázott. Elképzelhető, hogy kapcsolatban áll az Irtis víznévvel.Lásd: Olbrycht, Marek Jan (2000). "The Cimmerian Problem Re-Examined: the Evidence of the Classical Sources". In Pstrusińska, Jadwiga [in Polish]; Fear, Andrew (eds.). Collectanea Celto-Asiatica Cracoviensia. Kraków: Księgarnia Akademicka [pl]. . Archived from the original on 13 August 2022. Retrieved 16 August 2022.
A török népek az Itil eredetét a Kámához kapcsolták. Emiatt a Káma egyik bal oldali mellékfolyóját Aq Itil („Fehér Itil”) néven emlegették, amely a Kara Itillel („Fekete Itil”) egyesül a mai Ufa városánál. A cserkesz nyelvben az Indyl (Indɨl) név használatos.
Ázsiában a folyót másik török nevén, Sarı-su („sárga víz”) néven is ismerték, bár az ojrátok saját nevüket, az Ijil mörön („alkalmazkodó folyó”) alakot használták. Napjainkban a marik – egy másik uráli nép – a Jul (Юл) nevet használják a folyóra, amely tatár nyelven „utat” jelent.
Földrajza Felső-Volga (forrástól az Oka torkolatáig) A Volga forrása nagyjából Moszkva és Szentpétervár között félúton, a Tveri területen található. Innen a folyó több kisebb tavon folyik át. A legutolsó Volgo tónál már 1843-ban épült duzzasztómű, hogy a folyó hajózhatósága egész évben biztosított legyen.
Tver (a szovjet időkben: Kalinyin) és Ribinszk között épült az Ivankovói-víztározó (a Moszkvai-tenger). A víztározó gátja, az Ivankovói vízerőmű Ivankovo és Dubna között található. Itt végződik a Moszkva–Volga-csatorna is. A Ivankovói-víztározó meghatározó Moszkva és a Moszkvát körül vevő agglomeráció ivóvízellátásában.
Kimrinél kezdődik a következő hatalmas víztározó, az Uglicsi-víztározó, majd a Volga legrégebbi víztározója, a „Ribinszki-tenger”. A Ribinszki-víztározónál kezdődik a Volgát a Néván át a Balti-tengerrel összekötő Volga–Balti-tenger-csatorna.
Ribinszknél (a szovjet időkben: Andropov) található a Volga legnagyobb forgalmú kikötője. A folyó továbbra is keleti-délkeleti irányba halad. A következő nagyváros a 11. században alapított Jaroszlavl, Oroszország egyik legrégebbi városa. Jaroszlavltól csak 70 km-re ismét egy történelmi város található, az 1157-ben alapított Kosztroma.
Középső-Volga (az Oka torkolatától a Káma torkolatáig) bélyegkép|balra|250px|A Volga Nyizsnyij Novgorodnál
Nem sokkal Kosztroma után ismét egy hatalmas víztározó jön, a Nyizsnyij Novgorod-i-víztározó. Nyizsnyij Novgorod (a szovjet időkben: Gorkij) zárt város volt. Ide internálták a vezető ellenzékieket, többek között itt élt a Nobel-békedíjas Szaharov is. Nyizsnyij Novgorodnál torkollik a Volgába az Oka.
Itt a Volga a Mariföld területén folyik át, majd a Csuvasföld fővárosa, Eger testvérvárosa, Csebokszári a következő nagyváros. 150 km-rel lentebb, az európai Oroszország harmadik legnagyobb városa, Tatárföld fővárosa, Kazany következik. Itt a folyó megváltoztatja eddigi keleti irányát és délre fordul.
Kazanynál kezdődik Európa legnagyobb víztározója, az 550 km hosszú Kujbisevi-víztározó, összterülete 6450 km². Itt van a Káma folyó torkolata. A víztározó partján terül el Uljanovszk (a cári időkben: Szimbirszk), Togliatti, a Lada gépkocsik gyártására épült szocialista város és Szamara (a szovjet időkben: Kujbisev).
Alsó-Volga (a Káma torkolatától a Volga-deltáig) A Volga alsó folyásán hatalmas folyammá válik. Déli irányban a Volgai-hátság nyugati oldalán halad.
A Balakovo és Szaratov közötti területen éltek a második világháborút megelőzően a II. Katalin orosz cárnő által betelepített volgai németek (Wolgadeutschen). Sztálin a II. világháború idején a német ajkú lakosságot Kazahsztánba és részben Szibériába telepítette át. A Volga bal partján Marx és Engels városainak nevei emlékeztetnek az egykor itt lakó németekre.
Ez a Balakovo és Engels közötti szakasza a Volgának az, amelyet a civilizáció a legkevésbé érintett. A folyam menti táj itt tartotta meg ősi formáit. Engelsszel szemben a Volga jobb partján található a közel egymilliós Szaratov (egyetemi város), és itt kezdődik az utolsó nagy víztározó, a 600 km hosszú Volgográdi-víztározó.
Volgográd előtt 21 km-rel válik el a Volgától a Volga-delta legkeletibb ága, az Ahtuba. Volgográd (régebben: Caricin, Sztálingrád), a milliós nagyváros 80 km hosszan terül el a Volga jobb partján. Északon a Volgográdi-víztározót lezáró gáton található a Volgai Vízerőmű, majd 100 km-rel délebbre a város déli határán a Volga–Don-csatorna. Ez a csatorna biztosítja a belvízi összeköttetést a Fekete-tenger a Balti-tenger és a Kaszpi-tó között. Volgográdnál érte el a II. világháború idején a Wehrmacht a Volgát. Itt zajlott a II. világháború leghosszabb, legvéresebb és egyben legjelentősebb csatája, a sztálingrádi csata, amely fordulatot hozott a háború menetében.
bélyegkép|középre|700px|Volgográd
A Volga-delta Asztrahán előtt 46 km-rel, a Buzan kiválásánál kezdődik a Volga-delta. A Volga-delta megközelítőleg 500 ágból, csatornából és kisebb folyókból áll. Természetvédelmi terület, és mint ilyen, a vándormadarak rendkívül jelentős megállója. A Volga-delta legjelentősebb ágai a Bahtemir, a Kamüzak, az Öreg-Volga, a Bolda, a Buzan és keleten az 537 km hosszú Ahtuba.
A Volga-delta valamikor nagyon gazdag volt tokhalban; az állomány mostanra a környezetszennyezés és a túlhalászás miatt vészesen lecsökkent. A tokhal ikrája a Kaszpi-tenger egyik legfontosabb terméke: az orosz fekete kaviár.
Mellékfolyói bélyegkép|300px|Hajó a Volgán Nyizsnyij Novgorodnál
A Volgának megközelítően 200 mellékfolyója van. A legjelentősebbek a következők:
Bal partiak: Mologa Sekszna Kosztroma Unzsa Vetluga Káma Szamara Nagy-Cseremsan Nagy-Irgiz Kis-Irgiz Jobb partiak: Oka Szura
Jelentősebb víztározók Ivankovói-víztározó (Moszkvai-tenger) (327 km², 1,12 Mrd. m³) Uglicsi-víztározó (249 km², 1,2 Mrd. m³) Ribinszki-víztározó (4 580 km², 25,4 Mrd. m³) Nyizsnyij Novgorod-i-víztározó (1 590 km², 8,7 Mrd. m³) Csebokszári-víztározó (2 274 km², 13,8 Mrd. m³) Szamarai-víztározó (Európa legnagyobb víztározója) (6 450 km², 58 Mrd. m³) Szaratovi-víztározó (1 831 km², 12,9 Mrd. m³) Volgográdi-víztározó (3 117 km², 31,5 Mrd. m³)
Jegyzetek
További információk
A Volga vízgyűjtőterülete, earthtrends.wri.org A Volga-delta az űrből, earthfromspace.photoglobe.info
Kategória:Oroszország európai folyói