A Pontiac nagy és változatos múlttal rendelkező cég, amely a kezdeti nehézségek után a General Motors égisze alá került. A kezdeti, mindenki számára érthető szlogent egész története alatt igyekeztek megtartani, bár ez nem mindig sikerült. A cég megalakulásakor luxus igényeket próbált kielégíteni, később inkább a sportos irányvonalat képviselte. Ennek következtében a General Motors egyik sportos divíziója lett. Még nagy méretű, négyajtós kivitelű autói is hihetetlen menetteljesítményekre voltak képesek az 1960-as években. Ennek következménye lett az olajválság idején bekövetkezett törés a cég életében, mivel radikálisan át kellett alakítani a gyártási palettát.
A márkának számos emlékezetes modellt köszönhetünk, amelyek a gyűjtők garázsaiban büszkén hirdetik a nagy személyautókat magában foglaló full-size kategóriában is a luxus és erő keverékét (Catalina, 2+2, Grand Prix, Executive, Bonneville). Ugyanakkor ez a cég volt az, amelynek az amerikai autógyártás legendás korszakát, az első muscle car („izomautó”) érát is köszönhetjük a Pontiac GTO modell létrehozásával.
Történelem
bélyeg|balra|200px|A híres indiánfej hűtődísz A Pontiac nevet először 1906-ban a Pontiac Spring & Wagon Works cég használta. A Pontiac elnevezését a Pontiac indián főnökhöz kapcsolták, aki onnan volt híres, hogy felkelést szervezett a britek ellen, nem sokkal a francia-indián háború után. 1908 novemberében az Oakland Motors, és a Pontiac Sping & Wagon Works összeolvadt, és a két cégből létre jött az Oakland Motor Car Company. A két céget Michigan államában Pontiac városába vonták össze, és itt kezdték el árulni az autóikat. 1909-ben aztán az Oakland Motor Car Company-t William C. Durant a General Motors cég nevében felvásárolta, és beolvasztotta az addigra már a cégben levő Buick, és Chevrolet márkák mellé.
bélyeg|jobbra|200px|Pontiac gépkocsi 1924-ből Az első Pontiac autó 1926-ban a GM égisze alatt egy olcsó 6 hengeres modell volt, melynek az volt a célja, hogy versenyezzen a többi gyártó 4 hengeres modelljeivel. Az első hónapokban több modellt adtak el ebből az autóból, mint a még Oakland néven futó típusokból. Míg az Oakland Motors eladásai csökkentek, a Pontiac eladásai folyamatosan növekedtek. Ennek köszönhetően egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy melyik márka a favorit az anyacégnél, amelyik megmarad. Végül 1932-ben az Oakland Motors meg is szűnt és a Pontiac maradt.
A Pontiac logója a bennszülött amerikaiak nyilainak a hegyét szimbolizálják, ezzel is utalva a márka nevének kapcsolatára. A Pontiac egyik alternatív elnevezése a teljesítményőrültek körében a "Poncho", illetve még a márka fiatal korában az "Indián" becenév, ami a márka logójára utalt.
Korai idők
bélyeg|balra|200px|Silver Streak stílusú hűtődísz A Pontiac eleinte olcsó, mindenki számára elérhető autókat gyártott, soros 6 hengeres motorokkal. 1933-ban egy fejlesztés keretében váltott, és elkezdett gyártani soros 8 hengerrel ellátott autókat. Hogy alacsonyan tudja tartani a költségeit, használni kezdte a divízió nyújtotta lehetőségeket, és a többi cégtől átvette azokat az alkatrészeket, amiket érdemes volt. Ennek köszönhetően többek között a Chevrolet soros 6 hengeres típusaiból is használt alkatrészeket, köztük magát a karosszériát is. A '30-as évek vége felé aztán áttértek a Buick úgynevezett "torpedó" karosszériáira, amit a saját dizájn elemeikkel kiegészítve elég figyelemfelkeltőre sikerült megalkotni.
A cég több dizájnfejlesztést is végrehajtott a híres Indian Head orrdíszen kívül. Ilyen volt a Silver Streak optikai dizájn. Ez az elnevezés egy ezüst krómdíszítést jelentett az autón. Több króm díszléc egymás mellett húzódott végig a motorháztetőn keresztül a kocsi hátáig.
Negyvenes, és ötvenes évek
bélyeg|balra|200px|Pontiac Chieftain Sedan 1953-ból Az 50-es évekig a Pontiac szolid, halk hétköznapi autókat gyártott, puha felfüggesztéssel, melyek kényelmesen ringatóztak az utakon. Az átlagos családok átlagos igényeinek megfelelő járművekkel volt a cég jelen a piacon. A Pontiac szerepe akkoriban a divízión belül az olyan autók gyártása volt, ami csöndes, kényelmes, tágas utazást biztosított az olyan emberek számára, akik az alap modelleknél valamivel jobb minőséget kerestek. A márka a Chevrolet belépőszintű típusai felett helyezkedett el a GM típuspalettáján, az igényesebb középosztálynak biztosított autókkal. Ez a besorolás volt az anyacég stratégiájának része, amivel biztosítani akarta, hogy a társadalom minden rétegének tudjanak biztosítani az igényeknek megfelelő járműveket. A V8-as motorokat, melyek folyamatosan növekvő népszerűségnek örvendtek, valamivel drágább volt gyártani, mint a soros 8 hengereseket, ezért a Pontiac még egy ideig soros 8 hengeres motorokkal gyártotta az autóit. A soros motor korlátai miatt nem igazán lehetett ezeket a magas fordulatra, nagy kompressziókra hangolni, hiszen a konstrukció ezt nem tette lehetővé, ilyen terhelésnél egyszerűen nem voltak megbízhatók. Viszont ez nem jelentett gondot a cégnek, hiszen a márka célközönségének úgysem volt fontos a nagy teljesítmény, inkább a kényelem számított. Emiatt a Pontiac volt a GM Észak-Amerikai cégei közül az utolsó, amelyik átállt a soros motorokról a V elrendezésű motorokra. igaz ez annyira jól eltalált motor lett, hogy 1955 és 1959 között GM Pick-up-jaiban is Pontiac motorok dübörögtek.
Hatvanas évek bélyeg|jobbra|200px|Pontiac Boneville Convertible 1965-ből A 60-as évek volt a Pontiac nagy fénykora. Az évtized elején több nagyobb modellel is képviseltette magát a piacon, mint a Ventura, Catalina 2+2, Parisienne, Bonneville. Ezek az autók hatalmas sikereknek örvendtek. Megtestesítették a szép és nagy formát, a hihetetlen kényelmet és az erős motorral szerelt, de lágyan ringó autót. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a cég egyre erősebb, és jobb V8-as motorokat kezdett fejleszteni. A Chevrolet Small Block motorjainak építésével szemben a Pontiac más filozófia mentén kezdett el motorokat fejleszteni és építeni. A Pontiac motorok alapvetően az alacsony fordulat/magas nyomaték elv szerint épültek, szemben a Chevrolet motorokkal. Nem készült Small Block és Big Block kivitel sem. Érdekesség, hogy a Pontiac motorok jó ideig nem voltak kaphatók Kanadában, az exportra készített autókba a Chevrolet motorjait szerelték, ezekkel olyan különleges példányokat teremtve, mint a Pontiac Beaumont SD-396, amiben a Chevrolet 396-os Big Block motorja szerepelt.
bélyeg|jobbra|200px|GTO 1965-ből A 60-as évek közepére a cégnél dolgozó fiatal John DeLorean mérnök ötlete alapján kitalálták, hogy a közepes méretű (mid-size) Pontiac Tempest modellbe berakják a Pontiac fejlesztette nagy erejű 389-es motort, kicsit átdolgozzák a futóművet, illetve a kasztnin pár változtatást hajtanak végre, ezzel megteremtve egy olcsó, de sportos tulajdonságokkal bíró négyüléses autót. Egy új típust teremtettek, amit elneveztek Pontiac GTO-nak. A GTO csomag 1964-es megjelenésekor akkora sikert aratott, hogy külön modellé nőtte ki magát és pillanatok alatt legendává vált a modell. Annyira jól sikerül a típus, hogy kisebb változtatásokkal egészen 1967-ig megtartották az alap formai kialakítást és csak a következő évtől alakítottak az autón. Ez az autó teremtette meg a Muscle Car érát, aminek köszönhetően az amerikai autógyártás fénykorát élte a 60-as évek vége és '70-es évek eleje közötti időszakban.
bélyeg|balra|200px|Firebird Convertible 1967-ből Ez a hatalmas siker csak az egyik volt. A 60-as évek végére a Ford a Mustang modelljével az általa teremtett Pony Car kategóriában egyeduralkodó volt az eladási számokat tekintve. Ezt nem lehetett szó nélkül hagyni, főleg, hogy a Mopar már jelen volt a piacon a Plymouth Barracuda modelljével. Ekkor GM a Chevrolet-vel közösen megalkotta a GM Platformjára épített F-Body-s autóit, a Pontiac Firebird-öt és a Chevrolet Camarót. A Firebird legalább akkora sikert aratott, mint a GTO korábban. Ráadásul könnyebb autó volt, és megkapta a GTO-val azonos motorokat, ezzel gyakorlatilag a Pontiac saját maga elindította a GTO hanyatlását. A GTO egy évtizednyi történelmével szemben a Firebird majdnem 35 évet élt meg, egészen 2002-ig, ekkor testvérével, a Camaróval együtt megszüntették ennek a modellnek is a gyártását.
bélyeg|balra|200px|1969-es Trans-Am bélyeg|jobbra|200px|1965-ös Grand Prix Másik nagy modellje a Grand Prix volt, amely a full-size kategóriában hódított más testvérmodelljeivel, de ez a típus a kényelmével és mégis sportos kialakításával kicsit más volt, mint társai. Az autó megkapta az akkori legnagyobb 428 cui-s motort és ezzel méreteit meghazudtoló teljesítményre volt képes.
Hetvenes évek bélyeg|balra|200px|Grand Ville Convertible 1975-ből A hetvenes évek, akárcsak az összes többi amerikai gyártónak, szomorú időket hozott. Az évtized elején az olcsó, iszonyatos erejű Muscle Carokkal okozott rengeteg, sokszor halálos kimenetelű baleseteket megunva, a biztosítók drasztikusan megemelték ezeknek az autóknak a biztosítási költségeit, ezzel hatalmas visszaesést produkálva a Pontiac sportos modelljeinek eladásaiban. Ha ez nem lett volna elég, a 70-es évek közepére elérkezett az első olajválság, ami szinte kivégezte a izomautókat, köztük a kategóriateremtő GTO-t is. A Firebird éppen csak túlélte ezt az időszakot, de megalázó átalakuláson kellett ennek a típusnak is átesnie. A motorok az évtized kezdetén tomboló teljesítmény dömping helyett folyamatosan gyengültek, ahogy egyre újabb környezetvédelmi szabályok, biztosítási korlátozások, és fogyasztási igények mutatkoztak. Az évtized elején nem ritkán 400 lóerő körüli autók helyett az évtized végére 150 lóerő körüli teljesítményre visszafojtott V8-as motorok jelentek meg. A Big Blockok fénykorának is vége lett, lassan teljesen eltűntek ezek a legendás, hatalmas motorok a cégek kínálatából.
bélyeg|balra|200px|1978-as Trans Am, hasonló a Smokey és a bandita című filmben szereplőhöz A Trans Am népszerűsége 1977 után nemhogy csökkent volna, de nőtt is a Smokey és a bandita című, Burt Reynolds főszereplésével készült film hatására. Az 1978-as modellévben a Trans Am eladások duplájára nőttek, és még a nagy vetélytárs Chevrolet Camaro eladásokat is sikerült túlszárnyalni. A filmbeli szereplésből a Le Mans típus (Igazságosztó Bulldog seriff rendőrautója) is profitált, bár a siker nem volt olyan átütő, mint a Trans Am esetében. Érdekesség, hogy a filmben négy Pontiac Trans Am-et használtak el és két Le Mans-t. A Trans Amek 1977-esnek kozmetikázott 1976-os évjáratú kocsik voltak – a két évjárat között még a fényszórók alakjában is különbség volt.
Nyolcvanas évek bélyeg|balra|200px|1984-es Sunbird 2000 (1,8 literes) bélyeg|jobbra|200px|1980-as Grand Le Mans bélyeg|jobbra|200px|Firebird Esprit 1981-es hirdetésen