Perényi Péter (? – 1423 júniusa) a Perényi család tőketerebesi avagy nádori ágának tagja. Székely ispán (1397–1401), macsói bán (1397, 1400–1401), ungi (1398–1423) és zempléni (13951395-ben Hími Péternek nevezik és zempléni alispánjaként tűnik fel az oklevélben (Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951), 450. oldal)–1423), máramarosi (1404–1412), szatmári, ugocsai (1406–1419) ispán és sárosi várnagy (1404–1412).Mályusz Elemér-Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993) 829. oldal Emellett említik beregi ispánként (1401), abaúji ispánként (1404), szepesi ispánként és várnagyként (1402–1404) is.Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410): Második rész (1407–1410) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 4. Budapest, 1958), 576. oldal Kranzieritz Károly a további ispánságáról is említést tesz: zágrábi ispán (1408); eltérő dátumokat közöl abaúji (1404–1406), szatmári és ugocsai (1397–1401), máramarosi (1404–1410) és sárosi (1405–1406) ispánságáról.Kranzieritz Károly: A nikápolyi csata magyar résztvevői, 170. oldal 1415-től haláláig országbíró.

Élete

Édesapja az az 1378 előtt megölt Simon volt, akinek életét testvére, Imre oltotta ki véletlenül. Édesanyjának keresztneve Katalin volt.Tringli, 92. oldal Egy testvérét említik a források — Perényi Veronikát Szomszédvári Tóth Miklós vette feleségül. Oklevélben először 1378-ban említik.

1387-ben, amikor Zsigmond a királynőket fogva tartó Horváti János és Palisnai János vránai keresztes perjel megtörésére indult, Perényi részt vett Gomnec várának ostromában. A harcokban életveszélyesen megsérült: bordái törtek el, félholtan húzták le a csatatérről.Tringli, 165. oldal 1389 őszén Zsigmond király rácországi hadjáratában vett részt, és Boracs (Borcz), Csesztin és Neuady/Newady várának visszavételében tüntette ki magát. Jutalmul Valkó vármegyében kapott birtokokat.Füzesi Sándorné: Al-Dunai kirándulás - Szerbia, Románia - 2009Tringli, 99. oldal

1390-ben Galambóc ostrománál tüntette ki magát. A csapatok visszaszerezték a törököktől az erődítményt, ő maga pedig súlyos sebet kapott a fején: egy nyílvessző a bal fülén áthatolva fúródott a nyakába. Amikor 1391-ben a török Érsomlyó mellett betört a Szerémségbe,Tringli, 167. oldal Péter rokona, Perényi Miklós bán oldalán harcolt. Megsebesült a lábán, de megszerezte az ellenség vezérének zászlaját, és elküldte azt a királynak. 1396-ban részt vett a nikápolyi csatában, majd Havasalföldre ment, hogy lecsillapítsa a fellázadt oláhokat. A király kíséretében volt, amikor az oláhok lesből rájuk támadtak. Perényi a király életének megmentése közben mély sebet kapott a kezén (egy 1411-ben kelt oklevél oláhok helyett már törökökről beszél). Majd újra a Szerémségben harcolt a török betörések ellen, és az ellenséggel összecsapva újabb súlyos, maradandó sebet kapott a bal kezére.Tringli, 121-122, 167. oldal A XIV.- XV. század fordulóján Perényi Jánossal és annak testvérével, Gergellyel részt vett Zsigmond király morvaországi hadjáratban.Tringli, ond 129-130. oldal; a forrásul szolgáló oklevél 1401. április 17-én kelt 1402-ben Zsigmond őt és Perényi Imre főpohárnokot kivette a világi és egyházi bíróságok joghatalma alól; az ő vitás ügyeikkel egyenesen a királyhoz kellett fordulni.Tringli, 131. oldal

1403-ban a királlyal tartott Csehországban, ahol a Zsigmond ellen lázadó Polna városát segített lefegyverezni, innen hamarosan királyi parancsra tért haza, hogy lecsendesítse az elégedetlen országnagyokat. A lázadó főurak (élükön Kanizsai János esztergomi érsekkel) Nápolyi Lászlót hívták meg a trónra.Magyarország uralkodói, szerk: Szvák Gyula, Pannonica 2003 (161. old) Az északkeleti országrész fő lázítója Ludányi Tamás egri püspök volt, aki mellett felsorakoztak a Bebek, a Debrői, a Vadászy és a Drugeth család tagjai. Perényi Péter és rokona, Imre októberben Patak környékén szétverte a László mellett felsorakozott főurak csapatait.Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006) - Módy György válogatott tanulmányai - III. 380. oldal Itt ő maga is súlyosan megsebesült a kezén és fején — utóbbi sebet egy, a sisakját szétzúzó kézi husáng ejtetteTringli, 141 és 167. oldal — emellett egy lándzsa is megszúrta. Mindezek ellenére már decemberbenA Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992) - Történelem - Módy György: A debreceni és a tokaji uradalom (Régiókutatási kísérlet) Rozgonyi Simonnal Tállya várát vívta el ostromgépekkel a lázadó Debrői István kincstárnok családjától.Tringli, 167-168. oldal Utána Egernél, majd Szarvaskőnél ütközött meg a lázadókkal.Történelmi közlemények - Abauj-Tornavármegye és Kassa múltjából. II. évfolyam, 1. szám. 1911. május 89-90. oldB. Gál Edit – Veres Gábor szerk. - Agria 47. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2011) - Havassy Péter: Várnagyok és alvárnagyok a középkori Heves megyében Részt vett a boldogkői vár visszafoglalásában is; ezt László hívei csak rövid ideig birtokolták.

A belső rend helyreállta után Zsigmond király oklevelet adott ki arról, hogy bár neki szolgálva Perényi jelentős anyagi kárt okozott és életeket oltott ki, de megbocsátja neki és megtiltja, hogy őt ezért bárki is felelősségre vonja.Tringli, 139. oldal Zsigmond 1405-ben indította első hadjáratát a délvidéket uralma alatt tartó Hervoja ellen. Ebben Perényi is részt vett és sikereket ért el, bár a hadjárat nem hozta meg az elvárt eredményt.Tringli, 146. oldal 1407-ben egyedülálló megtiszteltetés érte Perényit: ahogy az oklevél mondja, az ország lakosai közül először őt ruházta fel a király azzal a joggal, hogy saját birtokain arany, ezüst és egyéb fémek után kutatva bányát nyithasson és csak az urbura felét kell beszolgáltatnia a királynak, a másik felét megtarthatta.Tringli, 154. oldal

Valamikor 1406 és 1417 között felépíttette Nagyida várát.

1410-ben Zsigmond király oklevélben rendelte Csák Miklós korábbi erdélyi vajdát és Perényi Pétert a Szatmár, Ugocsa, Szolnok, Kraszna és Máramaros vármegyék területén elhatalmasodott pusztítások, rablások, gyilkosságok megfékezésére azzal, hogy akiket a fenti vádakban bűnösnek találnak, azokat fő- és/vagy jószágvesztésre ítélhetik, az elítéltek utódai pedig ezellen semmilyen panaszt nem támaszthatnak.Tringli, 163. oldal A bűnösöket az 1409 végén Csenger falu mellett tartott gyűlésen nevezték meg.Tringli, 157. oldal

A Német Lovagrend és Lengyelország háborújában Zsigmond a lovagrend oldalára állt, és az 1410-ben szövetségesei megsegítésére küldött, főként csehekből, morvákból és németekből álló, mintegy tizenkétezer fős sereg vezetését Stibor vajdára bízta. A hadjáratban részt vett Perényi is. Szerepe volt Zwnigrad (Zwynigrad) várának bevételében és egészen Szandeczig jutott (ennek környékét felgyújtatta)Tringli, 165-166. oldal Az offenzíva azonban kifulladt, és a csapatok Bártfáig vonultak vissza.Wenzel Gusztáv: Stibor vajda (Életrajzi tanulmány); Eggenberger - féle akadémiai könyvkereskedés (Hoffman és Molnár), Budapest, 1874. 1411 februárjában a lovagrend békét kötött a lengyelekkel. A magyar-lengyel békekötés megteremtésében Rozgonyi Simon országbíró és Garai Miklós nádor mellett Perényi is szerepet vállalt. Az béketárgyalást (1411. márciusában) Iglón kezdték el, majd Ófaluban (Antiqua Villa) és a lengyelországi Szramovice (Sromowce) faluban folytatták (1411. novemberében). Ekkor csak 1412. augusztus 15-ig tartó fegyverszünetben állapodtak meg, de kilátásba helyeztek egy személyes találkozót is. 1412-ben újra összeültek Ófaluban, majd Iglón (február–március).Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993),131, 133, 321, 443, 457. oldal A békét végül 1412. március 15-én írták alá Lublón. Perényi 1423-ban a béke megerősítői között is szerepelt.C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 161. oldal

1415. március 7-én Zsigmond király egy Konstanzban kelt oklevéllelMályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997), 144. oldal Perényit nevezte ki az elhunyt Rozgonyi Simon utódául országbíróvá; ezt a tisztséget haláláig viselte. Kor – szak – határ A Kárpát-medence és a szomszédos birodalmak(900–1800), 128. oldal (DL 43274)

1416 tavaszán Zsigmond a százéves háborúban angol–francia békét kieszközölni, ezért a helytartóként hátrahagyott Kanizsai Jánost maga mellé rendelte Párizsba.A Luxemburg-ház nyugati (angol, francia, burgundi) kapcsolatai 1378 és 1416 között” (Bárány Attila), Debrecen 2014 Ekkor újabb fontos megbízatást kapott Perényi, ugyanis Zsigmond Kanizsainak küldött levelében az ország irányítására megnevezett bárók között Perényi is szerepelt (Pelsőczi Bebek János tárnokmester és Rozgonyi János főkincstartó (későbbi tárnokmester) mellett).Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 27. Budapest, 1997), 471. oldal

Valamikor 1423. június 25. és június 29. között halt meg: június 25-én még oklevelet adott ki Budán,C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 361. oldal de egy négy nappal későbbi oklevél már néhaiként említi.C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007), 371. oldal

Nyughelye 2008-ban az Abaújvári református templomban folyó ásatások során feltehetően az Ő sírkövét találták meg.Páratlan régészeti lelet Abaújváron

A két darabra tört sírkövet faragott oldalával lefelé fordítva a hajó újkori padlóburkolatában fedezték fel. A sírkő tufából készült, rajta a Perényi család címerével, mely madártestű szakállas férfifejet ábrázol, felette csőrös sisak látható, körben a "hic est sepultus magnificus vir dominus petrus de pereen feria VI p(ro)xi(m)a ante festum visitat[i]o[n]is anno domi[ni] 14tercio" minuszkulás felirattal. A sírkövet két vakmérműves csúcsív zárja le.Régészeti Kutatások Magyarországon, 2009Páratlan régészeti lelet Abaújváron, 2008. november 25.

Az elhunyt beazonosítását több körülmény is bizonytalanná teszi. A sírkövön az elhunytat megnevezik (petrus de pereen), halálozásának évét azonban pontatlanul tüntetik fel (1403. június 26.). A sírkő kialakításának jellegzetességei alapján (tárcsapajzs használata) inkább a XV. század második felében készülhetett. Erre magyarázatot adhat az a felvetés, hogy a megtalált sírkő talán egy korábban készültnek a pótlására szolgálhatott.Zsigmond halálát követően a Perényiek elvesztették nagyidai birtokaikat, így Újvárt is, és azok a husziták kezére kerültek, talán ez időtájt (1441-1460 között) rongálódhatott meg az eredeti sírkő is (ha létezett). 1460-ban Perényi Péter unokája, János szerezte vissza a birtokokat, olymódon, hogy az akkor tulajdonos Modrar Pál lányát, Katát feleségül vette.Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526, 243. oldalWolf Mária: Abaújvár; szerk. Porkoláb Albert; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2001 (Száz magyar falu könyvesháza), 53- 55 oldal Ha létezett korábbi sírkő, ha nem, az újonnan visszaszerzett birtokon különös hangsúlyt kaphatott az egykori birtokszerző sírhelyének megjelölése.

1403-ban elhunyt Perényi Péterről nincs ismeretünk, ugyanakkor a sírkő szerinti halálozás napja (június 26.) nem mond ellent az országbíró halálozási hónapjának és napjának, amely az okleveles források szerint 1423. június 25. és június 29. közé tehető. Ezért az sem elképzelhetetlen, hogy az utólagosan faragott sírkő készítése során a kőfaragó a feliratból kifelejtette az évtizedekre utaló számot.Rácz Miklós - Héczey-Markó Ágnes: Egy különös középkori sírkő Abaújváron

Birtokadományok