A Gillingham Football Club egy angol labdarúgócsapat, melynek székhelye Gillinghamben, Kentben található. Hazai mérkőzéseit a 11582 szurkoló befogadására alkalmas Priestfield Stadionban játssza. Jelenleg a League One-ban, az angol labdarúgás harmadik legmagasabb osztályában szerepel, miután a 2012/13-as szezonban bajnok lett a League Two-ban.
A csapatot 1893-ban alapították és 1920-ban csatlakozott a The Football League-hez. Az 1938/38-as szezon végén az Ipswich Town javára, szavazás útján kikerült onnan a csapat, de 12 évvel később ismét visszakerült, amikor a The Football League 88-ról 92 csapatossá bővült. Az 1980-as évek végén kétszer is közel állt hozzá, hogy feljusson a másodosztályba, de az 1990-es évek elején komoly visszaesés következett és a Gillingham kis híján az Conference Nationalben kötött ki. 2000-ben sikerült története során először feljutnia a második vonalba, ahol 2005-ig maradt. Legjobb helyezése ebben az időszakban egy 11. hely volt.
Klubtörtének
Kezdeti évek thumb|right|A csapat névváltoztatásáról szóló hivatalos közlemény, 1913-ból Egy helyi ificsapat, a Chatham Excelsior FC sikerein felbuzdulva gillinghami üzletemberek egy csoportja úgy döntött, itt az ideje alapítani egy labdarúgócsapatot, mely nagyobb bajnokságokba is benevezhet. 1893. május 18-án gyűlést tartottak, aminek eredményeképp létrejött a New Brompton FC. Az alapítók egyúttal megvásároltak egy földterületet, ahol ugyanebben az évben felépült a máig használt Priestfield Stadion. A csapat első meccsét 1893. szeptember 2-án, a Woolwich Arsenal tartalékai ellen játszotta, 2000 néző előtt és 5-1-es vereséget szenvedett. A New Brompton 1894-ben alapító tagja lett a Southern League-nek, melynek a másodosztályban került elhelyezésre. Az első szezonban az élen végzett és az osztályozón legyőzte a Swindon Townt, így feljutott az első osztályba.
A következő idényekben szenvedett a csapat és az 1907/08-as szezonban az utolsó helyen végzett aSouthern League-ben és csak a bajnokság bővítése miatt kerülte el a kiesést. Bár a klub bajnoki szereplése kiábrándító volt, az FA Kupában nagy meglepetésre legyőzte a The Football League első osztályában szereplő Sunderlandet és a Manchester City ellen is csak újrajátszott meccsen kapott ki. A csapat igazgatói 1912-ben névváltási kérelmet nyújtottak be. Bár a klub már az 1912/13-as idényben is Gillingham FC néven, a fő részvényesek csak a szezon után fogadták el hivatalosan az új nevet. Az 1919/20-as idényben a Gillingham a Southern League első osztályának utolsó helyén végzett, de nem esett ki, mivel az első osztály csapataiból ekkor megalapult a The Football League harmadosztálya.
Az első próbálkozás a The Football League-ben
A Division Three első szezonjában a csapat az utolsó helyen végzett. A helyzet a következő években sem javult számottevően, a klub rendszeresen a tabella alsó felében tanyázott. 1938-ban, a harmadosztály déli csoportjának utolsó helyén végzett a Gillingham, így már ötödik alkalommal kellett a The Football League illetékeseinek a bennmaradásáról szavazniuk. Ezúttal úgy döntöttek, hogy a Southern League-be száműzik a csapatot és az Ipswich Townt szavazzák be helyette a The Football League-be. A Gills hamar a Southern League egyik legerősebb csapata lett, az 1945/46-os szezonban pedig komoly sikert ért el területi szinten, amikor bajnok lett a Kent League-ben és elhódította a Kent Senior Cupot is. Egy szezonnal később a Southern League-ben tudott duplázni, a bajnoki címet és a Southern League Cupot is megnyerve. Ebben az idényben a klub 12-1-re legyőzte a Gloucester Cityt, ami máig klubrekordnak számít The Gills also won the league title in 1948–49. Az 1948/49-es évadban ismét bajnok lett a Southern League-ben.
Visszatérés a The Football League-be thumb|left|A Gillingham (kékben) játékban az 1986/87-es szezonban 1950-ben a The Football League harmadosztályának déli csoportja 22-ről 24 csapatosra bővült. A szavazás eredményének köszönhetően a plusz két csapat egyike a Gillingham lett. A csapat nyolc szezont töltött itt, majd 1958-ban a harmadosztály két csoportját összevonták és létrejött a negyedosztály is, melynek alapító tagja lett. 1964-ben, Freddie Cox irányítása alatt a klub bajnok lett a Division Fourban és feljutott a harmadosztályba. A tabella élén a pontok tekintetében holtverseny alakult ki 60-60 ponttal a Gillingham és a Carlisle United között, így a gólátlag döntött a bajnoki címről. A kék-fehérek 1,967 gólátlagukkal felülmúlták ellenfelüket, akik meccsenként 1,948 gólos átlagot produkáltak. Máig ez a legszorosabb eredmény a The Football League történetében.
Az 1970/71-es szezonban a Gillingham visszaesett a negyedosztályba, de az 1973/74-es idényben visszajutott a Division Three-be. Ezután sikerült megszilárdítania ott a helyét és többször is harba szállt a feljutásért. Az 1986/87-es szezonban a rájátszásba is bejutott a csapat, ahol sikerült továbbjutnia a döntőbe, de ott végül kikapott a Swindon Towntól. Ebben az időszakban olyan fiatal tehetségek játszottak a csapatnál, mint Steve Bruce vagy Tony Cascarino, akik a későbbiekben óriási sikereket értek el. Utóbbi játékos a Crockenhill csapatától érkezett, egy ládányi melegítőért cserébe.
1987-ben a klub azzal került a címlapokra, hogy két egymást követő fordulóban előbb 8-1-re legyőzte a Southend Unitedet, majd 10-0-ra kiütötte a Chesterfieldet. Utóbbi jelenleg is a csapat legnagyobb arányú győzelmének számít a The Football League-ben. Mindössze néhány hónappal később Keith Peacock menedzsert nagy meglepetésre menesztette a vezetőség. 1989-ben kék-fehérek visszaestek a negyedosztályba. A gyors visszajutás nem sikerült és az 1992/93-as szezonban ahhoz is közel került a Gills, hogy kiessen a The Football League-ből.
Eredmények a '90-es évek közepe óta thumb|right|A Gillingham szurkolói a rájátszás döntőjén, 2000-ben A súlyos anyagi problémákkal küzdő csapat 1995 januárjában csődeljárás alá került és úgy tűnt, hogy az 1994/95-ös szezon után száműzik a The Football League-ből és végleg bezárják. Júniusban azonban egy londoni üzletember, Paul Scally felvásárolta a klubot, ezzel megmentve azt. Tony Pulist ültette a kispadra, aki első szezonjában a második helyre vezette a Gillinghamet, így feljuttatva harmadosztályba. 1999-ben a másodosztályba is feljuthatott volna a csapat, miután bejutott a rájátszás döntőjébe. Ott kétgólos előnyben volt a Manchester Cityvel szemben, de a manchesteriek két perccel rendes játékidő vége előtt két gólt lőve kiegyenlítettek. A feljutásról végül büntetőpárbaj döntött, melyet a City nyert 3-1 arányban.
Röviddel a rájátszásbeli kudarc után Pulist botrányos körülmények között elküldte a kispadról a vezetőség, mondván, megszegte a szerződése feltételeit. Helyét Peter Taylor vette át. Az 1999/00-es idényben a klub ismét kvalifikálta magát a rájátszásra és bejutott a döntőbe, ahol a Wigan Athletic volt az ellenfele. A Wembleyben rendezett találkozó rendes játékideje 1-1-gyel zárult, a hosszabbításban azonban a csereként beállt Steve Butler és Andy Thomson is betalált, így a Gillingham nyert 3-2-re, ezzel fennállása során először feljutott a másodosztályba.
Taylor a feljutás után a Leicester Cityhez szerződött. A csapat irányítását Andy Hassenthaler vette át játékos-menedzserként. A 2002/03-as szezonban a 11. helyre vezette a klubot, ami máig a legjobb eredménye a The Football League-ben. A következő évadban a csapat csak jobb gólkülönbségének köszönhetően kerülte el a kiesést. 2004 novemberében Hassenthaler lemondott, helyére Stan Ternent vette át, de nem tudta elkerülni a kiesést. A 2007/08-as idényben még egy osztállyal lejjebb került a Gills, de egy év után visszajutott a League One-ba, miután a play-off döntőjében legyőzte a Shrewsbury Townt. A 2009/10-es idény utolsó napján a csapat a kiesőzónába került és visszaesett a negyedosztályba. Az egész szezon során egyetlen idegenbeli meccset sem nyertek meg a kék-fehérek. Az akkori menedzserrel, Mark Stimsonnal szerződést bontott a klub és ismét Andy Hassenthaler került a csapat élére. A 2012/13-as szezon kezdetén Hassenthalert Martin Allen váltotta, aki bajnokként feljuttatta a klubot a League One-ba.
Pénzügyek
2002 óta a csapatnak többször akadtak komoly anyagi gondjai, amihez több különböző esemény, így például az ITV Digital összeomlása, a másodosztályból való kiesés és a stadion felújítása is hozzájárult. 2006-ban az EDF Energy energiaszolgáltató cég kikötötte az áramot a Priestfield Stadionban, mivel a csapatnak körülbelül 100 ezer fontos elmaradása volt felé. 2008-ra a Gillingham összes adóssága már körülbelül 13 millió fontra rúgott. Ez drasztikusan lecsökkent, amikor 10 millió fontért eladta a Priestfield Stadiont egy holding társaságnak. 2011-ben 1 millióért aztán visszavásárolta az építményt.
A 2012/13-as idényben jelentősen javult a csapat anyagi helyzete, miután váratlan forrásokból is plusz bevételekhez jutott. Ezek közé tartozik például Paulo Gazzaniga eladása a Southamptonnak, a Matt Jarvis klubváltásából származó részesedés és a korábban a még ifiként a Chelsea-nek eladott Ryan Bertrand szerződésében foglalt bónuszok aktiválódása.
Stadion right|thumb|A Priestfield Stadion kívülről A Gillingham megalapítása óta a Priestfield Stadionban játssza hazai mérkőzéseit. A földterületet, melyre a stadion épült, a klub alapítói vásárolták meg, 1500 fontért. A vélemények megoszlanak a névválasztással kapcsolatban. Egyesek szerint az építmény a mellette található Priestfield Roadról kapta a nevét, míg mások azt állítják, hogy az út kapta a későbbiekben a nevét a stadionról. Ha az utóbbi változat az igaz, akkor ismeretlen a stadion névválasztásának az oka. A pálya az 1930-as évekig folyamatosan fejlődött, de ezután az 1990-es évekig, Paul Scally érkezéséig nem történt rajta komolyabb átalakítás. 1995 és 2000 között a négy lelátóból hármat lebontottak és újjáépítettek. Később a Town End lelátó is lebontásra került, hogy egy új kerüljön a helyére, mely a néhai Brian Moore sportkommentátornevét viselné, aki nagy Gillingham-rajongó volt. A csapat anyagi gondjai miatt az új lelátó egyelőre nem készült el és a lebontott Town End helyett egy mobil lelátó található a stadionban. 2007-től 2010-ig a létesítmény neve hivatalosan KRBS Priestfield Stadion volt, a Kent Reliance Building Societyvel kötött szponzori szerződés értelmében. 2011-ben hasonló okokból a stadion neve MEMS Priestfield Stadion lett.
A Priestfield Stadion befogadóképessége az 1940-es években volt a legmagasabb. Bár pontos adatot nem tudni, a fennmaradt iratok szerint befogadóképesség 25 és 30 ezer között volt. Az azóta történt átalakítások következtében ez mára 11 582-re csökkent. A 2007/08-as szezonban az átlagnézőszám a hazai meccseken 6077 volt, ami azt jelenti, hogy a stadion teljes befogadóképességének mindössze az 52%-a volt kihasználva. Az angol női válogatott is játszott mérkőzéseket a Priestfield Roadon.
A csapat edzőpályáját Beechings Crossnak hívják, mely a Grange Roadon, Gillingham városában található. 2012-ben a klub nézeteltérésbe keveredett az önkormányzattal, mely azt állította, hogy 30 ezer fontos elmaradása van a kék-fehéreknek az edzőközponttal kapcsolatban.
Klubszínek és címerek thumb|left|Fred Griffiths a Gillingham eredeti, fekete-fehér mezében