Ludwigslust

Ludwigslust város Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomerániában. A település főképp az 1772-1776 között épített nagyhercegi kastélyáról, illetve annak parkjáról híres (melyekben mesterséges romok, mauzóleumok találhatók).http://www.kislexikon.hu/ludwigslust.html

Földrajza Ludwigslust Mecklenburg tartomány nyugati részén fekszik a Ludwigslusti-csatorna mentén, ami egy 35 km hosszú mesterség vízi összeköttetés a Stör-csatorna és a Rögnitz folyó között. A város határát nyugaton egy 550 hektáros lombhullató erdő, délnyugaton mezők, északkeleten és keleten nagy kiterjedésű gyümölcsösök alkotják. Az északkeletei határánál egy 170 hektáros tűlevelű erdő is található; hasonlóan a délnyugati részeken, a B 5/B 191 körül egy 370 hektáros fenyves van. A település legmélyebb pontja 22 méter, egy Hornkaten városrész közeli mezőn; a legmagasabb 64 méter, a B 5-nél, nyugatra Kummer városrésztől.

Kerületek A községi terület a város területén és Techentinen kívül Glaisin, Hornkaten, Kummer és Niendorf/Weselsdorf városrészeket is magába foglalja. További települések és lakóterületek: Katenstück, Jägerhof, Weselsdorf, Alte Ziegelei, Drusenhorst, Forsthaus, Georgenhof, Lindenkrug (eredetileg Kummerhez tartozott), Mäthus (eredetileg Kummerhez tartozott) és Niendorf.

Története Ludwigslust egy nagyon fiatal város, aminek a története szorosan összekapcsolódik a Ludwigslusti kastéllyal. A város Klenow településből jött létre.

Klenow és a név Már 1333-ban említették Klenow birtokot egy oklevélen. A birtok a mai kastély környékén volt. Egy 1919-es Ludwigslusti Napilapban (Ludwigsluster Tageblatt) állt a következő hír: "... már 1294-ben megnevezték egy latin oklevélenMecklenburgisches Urkundenbuch Band III, Urkunde Nr. 2301 https://books.google.de/books?id=WXYKAAAAIAAJ&vq=2301&hl=de&pg=PA562#v=snippet&q=2301&f=false klenowi Hermanus lovagot, egy ajándékozási oklevél tanújaként." Klenow falu a 16. századtól létezett. Az itteni birtokait 1616-ban a mecklenburgi herceg eladta. A település harmincéves háború után elpusztult.

A településnév írásmódja változott az idők során: 1333-ban villa Clonow, 1344-ben Klenow, 1399-ben Clenowe, 1422-ben Klene, 1438-ban Cleynow, 1534-ben Klenow és Kleynow, 1541/42-ben Kleyow, 1561-ben Kleinow és Klenow, 1603-ban Kleinow, 1637-ben és 1844-ben leggyakrabban Klenow.

Ludwigslust, mint székhely 250px|jobb|thumb|A kastély egy 1830 körüli metszeten, balra és jobbra a régi vadászház gazdasági szárnyai 250px|jobb|thumb|A városi templom (Stadtkirche) 1731 és 1735 között II. Krisztián Ludwig herceg ezen a területen építtetett egy egyszerű favázas vadászkastélyt Johann Friedrich Künnecke udvari építésszel. 1747-ben Károly Lipótot ő követte Mecklenburg-Schwerin hercegi trónján. 1754-ben Klenow Krisztián Ludwig herceg utasítására megkapta a "Ludwigslust" nevet. Két év múlva meghalt, és utódja, Frigyes herceg elkezdte a székhely és udvartartás áthelyezését Schwerinből ide. Az udvar végleges áthelyezése 1763-ban kezdődött és 1765-ben fejeződött be, de a kormányhivatalok továbbra is Schwerinben maradtak. Gyors építkezések kezdődtek meg, így a jól átgondolt terveknek köszönhetően Mecklenburg-Schwerin főrezidenciává vált. Északnyugatra a kastélytól lépésenként létrehozták az egyik legnagyobb észak-német parkosított vidéket.

1765-ben Johann Joachim Busch építész elkezdte az udvari templom építését (1770-re készült el, ma a városi templom (Stadtkirche)), és folytatta a rezidencia átépítését a barokk kastéllyal (1772 és 1776 között épült). A kastély körül létrehozták a mai Schlossplatz-ot (Kastély tér), Kirchplatz-ot (Templom tér), valamint a Schloßstraße-n (Kastély utca) házakat a személyzetnek. 1789-ben Johannes Matthias Sperger zeneszerző lett az udvari zenekar első nagybőgőse.

Már a 18. század végén letelepedtek itt a zsidók, nagyjából ekkor hozták létre temetőjüket, amit a kristályéjszaka után meggyaláztak és felszámoltak.

1804-ben Johann Christoph Heinrich von Seydewitz építész elkezdte a katolikus templom (ma St. Helena) építését egy szigeten a kastély parkjában. Ezt 1808-ban Johann Georg Barca fejezte be. 1837-ben Pál Frigyes nagyherceg visszahelyezte a közben nagyhercegséggé emelt tartományrész székhelyét Schwerinbe.

Katonai történet 1837-től 1992-ig 1837-ben Bernhard von Schack rittmeister (tiszt a lovasságnál) áthelyezte a 2. zászlóalját Grabowból Ludwigslustba és a Louisen utcai (Louisenstraße) laktanyán szállásolta el őket. Már 1838-ban áthelyezték az Ernst von Pentz vezérőrnagy irányítása alatt álló mecklenburg-schwerini dragonyosokat. A központtól keletre fekvő helyőrségi laktanyán lett a telephelyük. 1841-ben négy zászlóaljra bővítették az ezredet; 19 tisztet, 4 orvost, 40 altisztet, 13 trombitást, 280 dragonyost és 313 lovat foglalt magába, ehhez még hozzátartoztak a szállásmesterek, nyeregkészítők és kovácsok. A szállásként szolgáltak a kaszárnyák, a Louisen, Nummern, Sand és Mauer utcai házak, valamint a hercegi istálló. Új laktanyák, étkezdék, házak és istállók jöttek létre. Később többek között létesítettek egy uszodát a csatornánál és három lovaspályát is.

1848-ban az ezred fele részt vett az schleswig-holsteini háborúban. 1866-ban a mecklenburgi seregben harcolt a porosz–osztrák–olasz háborúban, a porosz oldalon. 1867-ben megkapták a Großherzogliches 1. Mecklenburgisches Regiment Nr. 17 (Nagyhercegi 1. mecklenburgi ezred – 17-es számú) címet, ekkor már 5 zászlóaljjal rendelkezett. 1870/71-ben részt vett a porosz–francia háborúban. 1914-ben az első világháborúban a dragonyosok először nyugaton, majd 1915-től keleten voltak. 1919-ben felbomlott az ezred, aminek a maradványai a weimari köztársaság haderejébe, a Reichswehr-be olvadt (Kavallerie-Regiment Nr. 19, később Reiterregiment 14, 1936-tól Kavallerie-Regiment). 1929-ben és 1939-ben új kaszárnyákat és istállókat építettek. A második világháborúban végbement a hadosztály-felderítő részleggé való átalakulás.

1945-től 1992-ig a ludwigslusti helyőrség a szovjet csapatok, a gépesített gyalogság műszaki állomáshelye volt. Jármű- és szerszámtárolók, benzinkutak, stb. jöttek létre.

A 34 hektáros helyőrségi terep átalakítása lakásokkal, bevásárlóközpontokkal, irodákkal, vendéglőkkel, városi nagyteremmel, gimnáziummal, hivatalokkal és szabadidőközponttal valósult meg kb. 1995-től 2006-ig.

Újkori története 1826-ban megnyitották a főutat, a mai Bundesstraße 5-öt. 1844 és 1846 között megépült a Berlin–Hamburg vasútvonal, Ludwigslustnak saját pályaudvara lett.

1834-ben az 1795-ben alapított "Klubgesellschaft Sozietät" által elkészült a színház. 1879-ben átvette a működtetést a Színház Rt. (Schauspielhaus AG), 1914-ben a város, 1921-ben a színház műegylete. 1947-ben az épület teljesen leégett.

1851-ben alapították a Stift Bethlehem diakónusházat és kórházat.

Csak 1876-ban kapta meg Ludwigslust végül már 6000 lakossal a városjogot.

250px|jobb|thumb|Ludwigslusti polgárokat vezettek át az egykori koncentrációs táborban 1945. május 6-án

A Weimari Köztársaság korai éveiben egy területreformnak köszönhetően a település 1922-ben járási székhely (Kreisstadt) lett. A város tovább nőtt és sűrűsödött. Déli irányban összenőtt Techentin településsel. Észak felé lakóterületek épültek a vasúti vonalig, majd később át is lépték. Nyugatra a lakóterületek belenőttek a parkba. A nemzetiszocializmus idején a városfal és vasút közötti területeken Wehrmachtkaszárnyákat hoztak létre. A kastély a második világháború végéig a hercegi család kezében maradt. 1945-ben 2 km-re a városközponttól létrejött a Wöbbelini koncentrációs tábor, mint a Neuengammei KZ külső tábora. Az amerikai csapatok általi 1945. május 2-ai felszabadulás után a tábor sok áldozatát a város központjában, a Bassin téren (Bassinplatz) helyezték el tömegsírokban végső nyughelyükre.

1945. február 22-én és március 18-án az amerikai légierő bombázta a várost. A cél minden vasúti létesítmény volt. Az első támadásnál nagyjából 150 lakos vesztette életét.

1952-től Ludwigslust ismét járási székhely lett, immár az azonos nevű Schwerini kerületben, ami ebben a formában, mint körzet 1994-ig fennmaradt. Nagyjából 1970-től 1988-ig új lakóterületeket hoztak létre a Parknegyedben (Parkviertel) 693 lakással, a Grabowi és Schwerini fasoron (Grabower/Schweriner Allee) 702 lakással, mindet panelházként. 1969-től a városközpontot tehermentesítő, de a települést szétvágó keleti elkerülő út épült.

A politikai rendszerváltás után 1991-től a történelmi városközpontot a városépítési támogatás keretein belül alaposan felújították, ugyanígy 1995 óta a Parknegyedben (Parkviertel) lévő paneleket.

Az 1994-es járásreformmal a Ludwigslusti járás (Landkreises Ludwigslust) székhelye lett. A 2011-es járásreformmal szeptember 4-én beolvadt a Ludwigslust-Parchim járásba, Parchim központtal.

Egyesítések Niendorf 1969. április 1-jén, Techentin 1972. október 1-jén, Hornkaten 1973. július 1-jén, Glaisin és Kummer 2005. január 1-jén csatlakozott Ludwigslusthoz.https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/LaenderRegionen/Regionales/Gemeindeverzeichnis/NamensGrenzAenderung/NamensGrenzAenderung.html

Népességváltozás 1703: 85 1793: 1.500 1850: 5.435 1876: 6.005 1890: 6.500 1900: 6.640 1910: 6.911 1925: 7.179 1933: 8.005 1945: 22.000 1962: 11.800 1984: 13.000 1989: 13.176 2000: 12.506 2001: 12.449 2002: 12.275 2003: 12.195 2004: 12.057 2005: 12.907 1 2006: 12.815 1 Glaisin és Kummer csatlakozása

Politika A városi tanács 250px|jobb|thumb|A Városháza (Rathaus) A település városi tanácsa 25 választott képviselőből (akiket hat pártból választanak ki), illetve két független képviselőből áll. 2009. június 7-e óta a következő pártok képviselőiből áll a tanács: PártKépviselőkKereszténydemokrata Unió (CDU)7Baloldali Párt (Die Linke)5Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD)4Szövetség ’90/Zöldek (Grüne)4Német Szabaddemokrata Párt (FDP)2Független képviselő2Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD)1

Címer 150px|jobb A címert II. Frigyes Ferenc, Mecklenburg-Schwerin nagyhercege adományozta a városnak 1876. június 16-án és az 53. címerként jegyezték be Mecklenburgban.

Leírása: Hasított, elöl aranyban hasított, előre néző, aranykoronás fekete bikafej tátott szájjal, ezüst fogakkal, kinyújtott piros nyelvvel, csipkézett, leszakított nyakszőrmével és ezüst szarvval; hátul kékben egy fél zöld rózsatő egy fél piros rózsával zöld talajon, továbbá: fent egy ezüst máltai kereszt, alul egy vadászó sas lába.

Zászló 150px|jobb A város zászlaja két egyforma széles keresztirányú sávból áll, a bal oldali kék, a jobb oldali arany. A közepén található a címer. Ez a zászló magasságának kétharmadát teszi ki. A hosszúság és magasság aránya 5:3.

Testvértelepülések Németország, Schleswig-Holstein, Ahrensburg (1990) Oroszország, Tatárföld, Kamskoje Ustje (1994) Amerikai Egyesült Államok, Iowa, Muscatine (2004)

A késő barokk Ludwigslusti kastély Johann Joachim Busch építész tervei alapján épült E-formájú alaprajzzal 1772 és1776 között. A kastély legfontosabb szobája az Arany Terem (Goldene Saal). A létesítményhez tartozik még: A barokk-klasszicista Városi Templom (Stadtkirche), amit 1765 és 1770 között építettek Busch tervei alapján. A klasszicista nagyhercegi örökségű hercegi istálló (1821), Johann Georg Barca tervezte. A tűzoltóház (1814) narancstermesztő üvegház létrejöttéhez (Barca). Az egykori főőrség (1853) Ludwig Wachenhusentól.

Ludwigslust

Źródło i licencja