Érsekújvár (szlovákul: Nové Zámky, németül: Neuhäus(e)l, latinul: Novum Castrum, törökül: Uyvar) város Szlovákiában. A Nyitrai kerülethez tartozó Érsekújvári járás székhelye. A város a Kisalföld északi részén fekszik és a Nyitra folyó partján épült, melyet az itt kialakított Nyitra-csatorna kapcsol a Vág folyóhoz. A városhoz tartozik Jánosmajor (Jánov dvor) és Nyitrai-telep (Nitrianska osada) is.
Fontos forgalmi csomópont rendelkezik vasúti pályaudvarral és a 64-es (Komárom-Nyitra) és a 75-ös (Vágsellye-Sáró) országos főutak találkozásával. A városnak 1932 óta repülőtere is van. Ma elsősorban sportlétesítményekről ismert a város és jégkorongban az érsekújvári bikákat lehet kiemelni. Az 1982-ben átadott Egyetemi Kórháza révén országos jelentőségű egészségügyi központtá vált.
Lakói a 16. század végéig csaknem kizárólag magyarok voltak, ezután a háborúk hatásaként más nemzetiségek is megjelentek.Az Újvári ejálet 1664-es részletes deftere (az oszmán népszámlálás és adóösszeírás) alapján (fonetikusan a teljes név: Defter-i mufassal-i ejálet-i Uyvar), amely Isztambulban, a Miniszterelnöki Hivatal levéltárában (Başvekalet Arşivi) található, az érsekújvári és nyárhídi náhijében nem volt egyetlen község sem, amely szlovák vagy kétnyelvű lett volna, bár egyes mai települések ekkor már lakatlanok voltak (lakott települések voltak: Nagysurány, Udvard, Kisújfalu, Kürt, Köbölkút, Érsekkéty, Kőhídgyarmat, Nána, Farnad, Kicsind, Kéménd, Szőgyén, Bény, Nagyölved, Andód - Nagysurány kivételével mind magyar lakossággal rendelkező település, lakatlan települések: Tótmegyer, Özdöge, Zsitvafödémes, Béla, Bánkeszi, Pusztafödémes, Kural - Béla kivételével mind szlovák lakosságú község) Egészen a második világháború végéig a magyar elem maradt a domináns a városban. Az azt követő időszakban folyamatosan csökkent és a 2021-es népszámláláson a számuk a lakosság 21,44%-a (8101 ember) mondta magyarnak magát. Jelenleg a város egyetlen magyar iskolájába körülbelül a gyerekek tizede jár. A magyar óvodáknak köszönhetően azonban elmondható, hogy oda szlovák gyermekek is járnak. A város műemlékeinek nagy része a második világháború alatt megsemmisült.
Fekvése
A Kisalföld szlovákiai részén, a Dunamenti-alföld vidékén, a Nyitra partján helyezkedik el. A várostól 6 km-re keletre folyik a Zsitva, a várostól északra pedig a Tormás-patak. A város az Érsekújvári-lapályon terül el, amely – mint neve is mutatja – régen kiterjedt mocsár volt. 119 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik. 100 km-re van Pozsonytól, és 120 km-re Budapesttől.
Közigazgatás Érsekújvár a Nyitrai kerülethez tartozó Érsekújvári járás székhelye. Nyitra vármegyéhez tartozik annak alapítása óta. A trianoni békeszerződés előtt a vármegye egyik járása volt az Érsekújvári járás. Ennek székhelye 1886-tól – amikor a vármegyéknek állandó járási székhelyeket kellett kijelölniük – Nagysurány volt. Maga Érsekújvár azonban az 1871-es községi törvény megalkotásától kezdve rendezett tanácsú város volt, így nem tartozott a járáshoz.
A város 1918-tól csehszlovák fennhatóság alá került, amit a trianoni békeszerződés erősített meg 1920-ban. A Csehszlovákiához került korábbi magyar területeken 1918-tól 1922-ig a régi közigazgatási felosztás maradt érvényben, de az Érsekújvári járás székhelye ekkor már Érsekújvár volt.
1922-ben Csehszlovákia közigazgatási felosztását átalakították, úgynevezett nagymegyéket hoztak létre, a mai Szlovákia területén hatot, melyek közül Érsekújvár és az Érsekújvári járás a Nyitra székhelyűhöz tartozott. A városok nagy részét ekkor a járásokhoz csatolták, így Érsekújvár az Érsekújvári járás része lett. 1928-ban a nagymegyék megszűntek, ezután Szlovákia területe közvetlenül járásokra oszlott, de ezek határai lényegében változatlanok maradtak.
A város és környéke az első bécsi döntéstől (1938) a moszkvai fegyverszünetig (1945) ismét Magyarország része, ez idő alatt az ekkor létrehozott Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye székhelye volt. 1939. július 15-én megyei várossá alakult. E rangot 1945-ig tartotta meg, amikor ismét Csehszlovákiához került és a járáshoz csatolták, melynek továbbra is a székhelye maradt.
Az Érsekújvári járás 1945-től 1960-ig a Nyitrai kerülethez tartozott, majd 1990-ig – jelentősen megnövekedett területtel – a Pozsony székhelyű Nyugat-Szlovákiai kerülethez. 1990-ben megszűntek a kerületek, Szlovákia ismét közvetlenül járásokra (Okres) oszlott. 1996-ban azonban megint hat kerületet hoztak létre, melyek közül az Érsekújvári járás ismét a Nyitraihoz tartozik.
Területe
A város teljes területe 7257 ha, mely az 1996-os adatok alapján az alábbi módon oszlik meg: 5477 ha – mezőgazdasági föld, ebből 5040 ha – szántóföld, 59 ha – szőlő; 777 ha – nem mezőgazdasági föld, ebből 196 ha – erdő, 581 ha – beépített rész. A város területén található mesterséges tó az Új Bánya-tó (Nová Baňa), illetve a Kurzweil-tó (más néven Bánya-tó), mely egykor Kurzweil Gáspár majd fia, Emil téglagyárának agyagbányájaként szolgált.
Városrészek A város több részre tagolható: Városrész: Újgúg (Nový Gúg); Lakótelepek: Bástya I (Bašty II), Bástya II (Bašty I), Dél (Juh), Folyópart (Nábrežie), Vasút előtt (Prednádražie), Nyugati lakótelep (Západ); Egyéb részek: Nagyliget (Veľký háj); Majorok: A városhoz tartozik Jánosmajor (Jánov dvor), Nyitrai-telep (Nitrianska osada) és a ma már nem létező Margithalma.
Közlekedés
Közúton Érsekújvárról a 75-ös úton elérhető Vágsellye (innen az E571-es úton Pozsony), az 509-es úton Párkány, a 64-es úton Komárom vagy Nyitra.
Vasúton elérhető Berlin, Prága, Pozsony, Budapest, Nyitra, Komárom. Érsekújváron halad keresztül a 130-as vasútvonal Pozsonyból Párkány államhatárig. Innen indul a 140-es vonal Nagysurányon keresztül Nyitrára és Privigyére, valamint a 135-ös vonal Komárom államhatárig. Az Aranyosmarótra és Zólyomba közlekedő vonatok egy része is érinti Érsekújvárt, azonban a 151-es aranyosmaróti és a 150-es zólyomi vasútvonal Nagysurányból indul, ezért a Pozsonyból Zólyomba közlekedő gyorsvonatok a Tótmegyer és Nagysurány közötti vasútvonalon elkerülik Érsekújvárt.
Népessége
Népviseletét Nyulassy Lajos (1837) és Löger Gusztáv (1899) is megörökítette.
A népességének alakulásában jelentős szerepet játszott a vár törököktől való visszafoglalása 1685-ben, melynek során a várvédőket lemészárolták. Ezt követően megindult az újratelepítés és Érsekújvár 1691-ben mezővárosi rangot kapott. Jelentősek voltak még az egyes járványok, melyek súlyos csapást mértek Érsekújvárra is. 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott. Az államfordulat után 1922-ben elveszítette városi címét, melyet csak 1960-ban kapott vissza. A magyar értelmiség egy része nem kapott állampolgárságot az első Csehszlovák köztársaságban, illetve a hivatalnokoknak és egyéb állami alkalmazottaknak, akik nem tettek esküt, megszűnt a munkaviszonyuk, részben pedig kiutasították őket. A város két világháború közötti népszámlálási adatain a csehszlovák nemzeti érdekek, illetve az új betelepülők (hivatalnokok, kolonisták) csoportjai látszódnak. Az első bécsi döntést követően a cseh és szlovák kolonisták és hivatalnokok nagy része elhagyta a várost. Nagy részük önként, egy részüket kiűzték még az átmeneti katonai közigazgatás alatt. 1938–1945 között a város Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye székhelye volt. A második világháború végén, 1944. októberében és 1945. márciusában stratégiai fontosságú vasútállomása miatt három súlyos légitámadás érte, amelyek elpusztították épületeinek kétharmadát és megölték mintegy 2 ezer lakosát. A vasútállomáson az átutazók egy része is halálát lelte.Ladislav Kočiš 1967: Nové Zámky v minulosti a súčasnosti; Štefan Zupko 2007: Bombardovanie Nových Zámkov 7. a 14. októbra 1944 a 14. marca 1945; adatbank.sk Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba hurcolták. Magyar lakosságának egy része elmenekült, jelentősebb részét a második világháború után Magyarországra telepítették, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A háború utáni magyarellenes állami intézkedések éreztették hatásukat a nemzetiségi kimutatásokban is. A lakosság növekedése a szocialista tervgazdaság központi ipartelepítésének is köszönhető. A prágai tavasz elfojtását követően többen disszidáltak. A bársonyos forradalmat követően a tervgazdaságot leépítették, a privatizáció során számos nagy foglalkoztatottságú állami céget tönkretettek. A munkahelyhiány elvándorlást eredményezett, s ma is magas a külföldön jobb megélhetést keresők száma.
1880-ban 10584 lakosából 7819 magyar és 1466 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 11299 lakosából 9875 magyar és 900 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 13385 lakosából 12197 magyar és 822 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 16228 lakosából 14838 magyar és 964 szlovák anyanyelvű volt.
1919-ben 19943 lakosából 12379 magyar, 6851 csehszlovák, 453 egyéb nemzetiségű, 258 német és 9 ruszin volt. Ebből 17 612 katolikus, 1934 zsidó, 168 református, 137 evangélikus, 13 görögkatolikus és 24 egyéb vallású volt.1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 66.
1921-ben 19023 lakosából 9378 magyar és 7686 csehszlovák volt. A hivatalosan kimutatott számadatok alapján a korabeli csehszlovák tankönyvek a csehszlovák államfordulatig harcos magyar bástyaként hivatkozzák, melyet a fordulat erősen megrázott.Karel Matoušek 1922: Všeobecný zeměpis Slovenska. Praha, 177.
1930-ban 22457 lakosából 10193 magyar, 9561 csehszlovák, 1609 zsidó, 256 német, 17 ruszin, 303 egyéb nemzetiségű és 518 állampolgárság nélküli volt. Ebből 18457 katolikus, 2535 izraelita, 256 evangélikus, 224 református, 27 görögkatolikus és 958 egyéb vallású volt.
1941-ben 23306 lakosából 21553 magyar és 1308 szlovák volt.
1970-ben 24962 lakosából 6937 magyar, 17706 szlovák és 194 cseh volt.Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 46.
1980-ban 34147 lakosából 9460 magyar, 24094 szlovák és 331 cseh volt.Gyurgyík 2017, 104.
1991-ben 42923 lakosából 13350 magyar és 28680 szlovák volt.
2001-ben 42262 lakosából 11632 magyar és 29446 szlovák volt.
2011-ben 39 646 lakosából 8863 (22,36%) magyar, 25 618 (64,62%) szlovák és 4642 nem megállapított nemzetiségű.telepulesek.adatbank.sk
2021-ben 37 791 lakosából 8101 (+1056; 21,43%) magyar, 26 543 (+707; 70,23%) szlovák, 36 (+36) cigány, 9 (+14) ruszin, 527 (+58) egyéb és 2575 ismeretlen nemzetiségű volt.ma7.sk
A város lakosságának változása a történelem folyamán:
Év Lakó 1694 1200 1713 1525 1731 2970 1755 3873 1779 4671 1787 5167 1811 5493 1821 5957 1830 6904
Év Lakó 1851 6936 1857 7622 1869 9483 1880 10 584 1890 11 299 1900 13 204 1910 16 228
Év Lakó 1940 23 306 1945 13 400 1946 18 710 1950 20 031 1961 22 041 1965 23 457 1991 42 923 2001 42 262 2011 39 646
Nemzetiségi összetétel:
Év (adatok százalékban) 1700 1720 1890 1910 1930 1938 1991 2001 2011 Magyar 61 46 71 91,43 45 88 31,10 27,50 22,36 Szlovák 25 36 8 5,94 42 9,5 66,82 69,70 64,62 Német 13 17 4 2 - - - <0,1 <0,05 Cigány - - 3 - - - - 0,11 Zsidó - - 13 8,48 8 - - 0,4 0,07 Cseh - - - - - - - - 0,54
Történelme Őskor és ókor 350px|center|thumb|Érsekújvár környéke 1580 táján Érsekújvár I. vár</div> Oláhújvár <div style="position: absolute; color:black; font-size:110%; left:208px; top:219px">II. vár Bajcs Udvard Besenyő Bánkeszi Andód Anyala Farkasd Gúg Lék Nyárhíd Györök Nyitra Nyitra Zsitva Tormás A mai város területe már az újkőkorban lakott volt. Elsősorban zselizi típusú kerámiák kerültek elő, az itt élők növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A feltárások során bronzkori sírokra is bukkantak. A bronzkori lakosok halottaikat elégették, hamvaikat urnákba helyezték, és a sírokba különböző ékszereket és munkaeszközöket is elhelyeztek.
Az egykori Nyárhíd településrészen egy rablótámadás során zsákmányolt tárgyak kerültek a felszínre. Vörös égetett kerámiatálakat találtak itt domborműves díszítéssel és növényi ornamentikával (terra sigillata).