A Muspilli, magyarul talán „Világégés”, a Hildebrandslied mellett az egyetlen olyan hosszabb ófelnémet nyelvű költemény, amely az ősi germán alliteráló szóeleji „rímet” alkalmazza a vers ritmikai tagolására. Mindazonáltal persze már jóval a kereszténység korszakában jegyezték föl, ezért a régi verselési formát már nem alkalmazták következetesen és már szóvégi rímet is találni.
Jellemzői A bajor kutatók nagy része szerint a szöveg az első bajor nyelvemlék és óbajor nyelvű, míg más német kutatók szerint az ófelnémet nyelvű, hisz az óbajor az ófelnémet egy változata. A vita nyilvánvaló politikai dimenziói mellett megjegyzendő, hogy különösen az ófelnémet korszakban gyakorlatilag nem volt standardizált nyelvváltozat, esetlegesen csak törekvések erre. A mai német nyelvnek is vannak egymástól extrém mértékben eltérő változatai, de van egy mindenki által elismert írott nyelvi forma is, ami „egybentartja” a nyelvet. Ez ugyanakkor éppen a kora középkorban még nem adatott meg, ezért inkább követhető az óbajor-érvelés.
A szöveg egy II. Lajos keleti frank király tulajdonát képező kézirat néhány üres lapjára és a lapszélekre lett feljegyezve 870-ben. Mind az eleje, mind a vége elveszett. Johann Andreas Schmeller fedezte fel 1817-ben, majd 1832-ben publikálta. A muspilli szó jelentése nem teljesen világos, a leginkább elfogadott nézet szerint „világégést” jelent, a szó ezenkívül szerepel még az ószász nyelvű Heliand-költeményben és az óészaki Edda-énekben.
A világégésről szóló költemény az első részben az ember sorsát tárgyalja a halál után, a másodikban Illés (Éliás) próféta küzdelméről számol be az Antikrisztussal és bemutatja az ítéletnapot. Kizárólag az ófelnémet nyelv tekintetében a 'muspilli' szó hapax legomenon, azaz egy, csak egyetlenegyszer előforduló szó. Az értékelés ezért nehéz, de a legtöbb kutató abból indul ki, hogy a szó jelentése összefüggésbe hozható az északi mitológia Ragnarök-mondájával.
Tartalma
Az angyalok és ördögök harcolnak a halottak lelkeiért (7). Hogy hová kerül a lélek a halál után, a pokol és a mennyország részletesebb leírása. (1–30. sor)
Éliás próféta és az antikrisztus küzdelme után eljön a világ vége (31–72). Mindenkinek meg kell jelenni, (36) és megkezdődik az Istenítélet. Éliás Isten oldalán küzd, az antikrisztus a sátánén. Ha Éliás vére a földre csöppen, megkezdődik a világ vége (50). Ezt követi egy fajta összegzés a helyes életről, különösen a megvesztegetések tekintetében (64–72).
Az utolsó ítéletre megjelenik Jézus (73–103). Az égi sereg kivétel nélkül élőket és holtakat az ítéletszék elé visz (84), ahol senki nem rejtegethet semmit. (96). Akinek nincs bűne, vagy megbánta azt és vezeklett, nincs félnivalója (99). Krisztus keresztjét felmutatják.
A szöveg A szöveg mai modern nyelvű fordítása 1929-ből:
Magyar fordításban
Források Hans Ulrich Schmid:Einführung in die deutsche Sprachgeschichte.Stuttgart 2009. Stefan Sonderegger: Althochdeutsche Sprache und Literatur de Gruyter Studienbuch, Berlin 2003.
A szöveg Wilhelm Braune, Ernst A. Ebbinhaus (Bearb.): Althochdeutsches Lesebuch, 17. kiadás Tübingen 1994, Nummer XXX., 86–89. oldal
További információk Heinz Finger: Untersuchungen zum „Muspilli“, (= Göppinger Arbeiten zur Germanistik; Band 244), (Zugl.: Köln, Univ., Diss., 1977), Göppingen 1977 . Hans Jeske: Zur Etymologie des Wortes „muspilli“, in: Zeitschrift für deutsches Altertum 135/2006, Seite 425-434. Herbert Kolb: Vora demo muspille, in: Zeitschrift für deutsche Philologie 83/1964, Seite 3–33. Wolfgang Mohr és Walter Haug: Zweimal „Muspilli“'', (= Untersuchungen zur deutschen Literaturgeschichte; 18 kötet), Tübingen 1977 .
Kategória:Versek