A Rotherham United Football Club (becenevén The Millers, azaz molnárok)A Rotherham történelme a Talfootball-on. Talkfootball.co.uk. egy angol labdarúgócsapat, melynek székhelye Rotherham városában, South Yorkshire-ben található. Klubszínei a piros és a fehér, hazai mezén is ez a színkombináció fedezhető fel. Hazai mérkőzéseit a 2012-ben megnyitott New York Stadionban játssza. Korábban a Millmoor volt az otthona, több mint egy évszázadon keresztül. A csapat jelenleg az Championship-ben, az angol labdarúgás második legmagasabb osztályában játszik.
A klub 1925-ben alapult, amikor a Rotherham County és a Rotherham Town egyesült, fennállása nagy részében a The Football League harmadosztályában szerepelt. A 2000-es évek elején a Championshipben, azaz a másodosztályban is kipróbálhatta magát.
Klubtörténet
A klub gyökerei 1870-ig nyúlnak vissza, amikor a Thornhill Football Club (később Thornhill United) megalapult. Évekig a másik elődcsapat, az 1878-ban alapított Rotherham Town volt a város első számú csapata, hiszen három évet eltöltött a The Football League-ben, míg a Thornhill a Sheffield & Hallamshire League-ben szerepelt. 1896-ban azonban a Town anyagi nehézségei miatt kilépni kényszerült a The Football League-ből, majd csődbe is ment, végül 1899-ben alapították újra. A reaktivált csapat a Midland League-ben szerepelt, míg a Thornhill egyre jobb eredményeket produkált és Rotherham első számú klubjává lépett elő, 1905-ben pedig felvette a Rotherham County nevet. Néhány évig mindkét klub a Midland League-ben szerepelt, az 1911/12-es idényben például az első és második helyet foglalták el a tabellán. Két profi klub üzemeltetése azonban nem volt kifizetődő a város számára, ezért 1925 februárjában megkezdődtek a tárgyalások a két csapat egyesítéséről. Ez május elején történt meg, az így létrejött klub neve pedig Rotherham United lett.
Az új klub a The Football League harmadosztályának északi csoportjában kezdte meg szereplését, borostyánsárga-fekete mezben. A ma is használatban lévő piros-fehér színösszeállítás 1928-ban került használatba, de ez sem lendítette fel a csapat szerencséjét, többször is csak szavazás útján sikerült bennmaradnia a The Football League-ben. A második világháború után alaposan feljavult a United teljesítménye, 1947 és 1949 között háromszor is a második helyen végzett, 1951-ben pedig bajnok lett a Division Three North-ban, így feljutott a másodosztályba. 1955-ben a harmadik helyen végzett, ugyanannyi pontot szerezve, mint a bajnoki Birmingham City és a második helyezett Luton Town és csak rosszabb gólkülönbsége miatt nem jutott fel az első osztályba. Mindmáig ez a csapat legjobb bajnoki helyezése. A Rotherham 1968-ig maradt a másodosztályban, majd 1973-ban a harmadosztályból is kiesett és a Division Fourba került. 1975-ben bajnokként jutott vissza a Division Three-be, 1981-ben pedig onnan is bajnokként lépett tovább a másodosztályba.
A csapat gyengén kezdte az 1981/82-es szezont, de az 1982-es naptári év beköszöntével megfordult a szerencséje és csaknem harminc év elteltével ismét esélye volt arra, hogy feljusson az élvonalba. Ez volt az első olyan szezon, amikor a bajnoki győzelmekét kettő helyett három pont járt. A United végül négy ponttal maradt le a feljutásról és a hetedik helyen zárt.Rotherham United . 360Football (2007. április 6.).
Az 1990-es évek már nem voltak ilyen sikeresek a klub számára, mely ebben az időszakban főként a The Football League két legalsó osztálya között ingázott. 1991-ben kiesett a negyedosztályba, mindössze két évvel azután, hogy feljutott onnan. Mindössze egy szezon után sikerült visszajutnia a harmadosztályba, miután a harmadik helyen végzett. A következő öt évben sikerült megőriznie harmadosztálybeli tagságát, de egyik idényben sem volt a feljutásra esélyes csapatok között. 1996-ban a klub fennállása során először pályára léphetett a Wembleyben, a Shrewsbury Town ellen vívott Football League Trophy-döntő keretein belül. Nigel Jemson duplájának köszönhetően a Rotherham 2-1-re győzött, körülbelül 20 ezer szurkolója előtt.
1997-ben, miután a Rotherham kiesett a negyedosztályba, Ronnie Moore vette át a csapat irányítását. Első szezonjában a középmezőnyben végzett a United, a másodikban viszont sikerült kivívnia az osztályozós szereplést, ahol azonban az elődöntőben elbukott a klub a Leyton Orient ellen. Az 1999/00-es idény már nagyobb sikert hozott és a második hellyel sikerült kiharcolni az automatikus feljutást a harmadosztályba. A 2000/01-es szezon kezdete előtt az egyik legfőbb kiesőesélyesnek tartották a csapatot a szakértők, de meglepetésre a harmadosztályban is sikerült a második helyen végeznie, így két éven belül második feljutását ünnepelhette. A feljutást bebiztosító, Brentford elleni meccsre minden jegy elkelt a Millmoorban, a találkozót végül 2-1-re megnyerte a Rotherham. Ugyanebben az idényben a csapat kiejtette az FA Kupából az élvonalbeli Southamptont.
A klub négy szezonon keresztül maradt a másodosztályban, melyek közül a 2002/03-as volt a legsikeresebb. Ekkor a csapatnak jó esélye volt rá, hogy megszerezze a rájátszást érő helyek valamelyikét, de a szezon végén visszaesett a teljesítménye és végül csak a 15. helyen ért célba. Ilyen alacsony pozícióban egyszer sem állt a teljes évad során. A United aratott pár emlékezetes győzelmet ebben az időszakban, legyőzte például a Sheffield Wednesdayt a Hillsborough Stadionban és a West Ham Unitedet is. A következő idényben a 17. helyet szerezte meg és a Ligakupában sikerült 1-1-es döntetlent elérnie az Arsenal ellen a Highburyben. A 2004/05-ös szezon nagy részét a tabella alján töltötte a klub és végül ott is végzett, így kiesett. left|thumb|A csapat bajnoki eredményei 1926 és 2013 között A 2005-ös kiesést követően Mick Harford lett a United menedzsere, de egy 17 meccsen át tartó nyeretlenségi sorozat után menesztette a vezetőség. Helyére az ificsapat addigi edzője, Alan Knill került. A 2006-os év elején bizonytalanná vált a klub jövője, mivel havonta 140 ezer fonttal növekedett az adóssága. A helyzet elkezdett egyre szorultabbá válni a csapat számára, amikor egy helyi üzletemberekből álló csoport felvásárolta, ezzel megmentve a csődtől.Millers survival likely as new group takeover Rotherham United FC A 2005/06-os évad utolsó fordulójában a Milton Keynes Dons ellen játszott kiesési rangadót, mely 0-0-val végződött, ami elegendőnek bizonyult a bennmaradáshoz a harmadosztályban. Az anyagi nehézségek miatt a Rotherham tíz pontos levonással vágott neki a 2006/07-es szezonnak. Hamar ledolgozta a hátrányt, de a januári átigazolási időszakban két kulcsjátékos is távozott, Lee Williamson és Wills Hoskins személyében, ami után alaposan leromlott a csapat teljesítménye és hamarosan 13 pontra találta magát a bennmaradást érő 21. helytől. Alan Knillt 2007. március 1-jén elküldték a kispadról, Mark Robins lett a megbízott menedzser, majd április 6-án végleges szerződést kapott,Millers name Robins as new boss BBC Sport, 2007. április 6. de ő sem tudta megmenteni a Molnárokat a kieséstől.
A 2007/08-as idény nagy részében automatikus feljutást érő helyen állt a csapat, de 2008 márciusában ismét csődeljárás alá került, ami megint tíz pont levonással járt, ezzel megakadályozva a feljutást. A következő idényben vásárolta fel a klubot a helyi üzletember, Tony Stewart, aki a hitelezőkkel kötött egyezséggel elkerülte a csődöt, viszont mindez újabb 17 pont levonást eredményezett.Rotherham accept points penalty BBC Sport, 2008. augusztus 7. Ugyanekkor a United kénytelen volt több mint száz év után elhagyni a Millmoort, mivel nem tudott megegyezni a bérlésről a stadion tulajdonosával. Ideiglenesen a sheffieldi Don Valley Stadionba tette át a székhelyét a klub.Troubled League Two clubs on the brink The Guardian, 2008. augusztus 6. A nehézségek ellenére a csapat a Football League Trophyban és a Ligakupában is jól teljesített, előbbiben területi döntőig, utóbbiban pedig a nyolcaddöntőig jutott. A menetelés során olyan csapatokat győzött le, mint a Wolverhampton Wanderers, a Southampton, a Sheffield Wednesday, a Leeds United és a Leicester City. Mark Robins menedzsernek sikerült egyben tartania a keret nagy részét a 2009 nyarán és olyan jó képességű játékosokat igazolt, mint Nicky Law vagy a gólerős Adam le Fondre. A piros-fehérek erősen kezdtek a 2009/10-es szezonban, szeptemberben például az élen álltak, amikor Robins a szurkolók felháborodását kiváltva a rivális Barnsleyhoz szerződött. 2009. szeptember 25-én a korábbi menedzser, Ronnie Moore visszatért a Unitedhez, munkáját Jimmy Mullen segítette. Irányítása alatt a klub végül az ötödik helyen ért célba, így elindulhatott a rájátszásban. Ott története során először sikerült a döntőbe jutnia, így először léphetett pályára az új Wembley Stadionban. A Dagenham & Redbridge elleni fináléban 3-2-es vereséget szenvedett, ezzel elszalasztva a feljutás lehetőségét.
2011. március 22-én Moore és Mullen közös megegyezés alapján távoztak, miután a csapat sorozatban öt meccsen képtelen volt nyerni, ráadásul a rivális Chestersieldtől is elszenvedett egy súlyos, 5-0-s vereséget. Andy Liddell ült le a kispadra megbízott menedzserként, aki egy meggyőző, 6-0-s győzelemmel kezdett a későbbi kieső Lincoln City ellen. Bár Tony Stewart korábban azt mondta, hogy Liddell legalább a szezon végéig a csapat menedzsere lett, egy sor gyenge eredmény után mégis menesztette és Andy Scottot nevezte ki helyette. 2011 nyarán Scott 13 játékos elküldött a klubtól, köztük meghatározó labdarúgókat is. Helyükre neves játékosok érkeztek, akik már magasabb osztályokban is kipróbálhatták magukat, például Danny Schofield, Michael Raynes, Ben Pringle és Lewis Grabban. Az újjászervezett csapat jól kezdte a 2011/12-es szezont, de visszaesett a teljesítménye és 2012. március 19-én, egy Oxford United elleni vereség után a vezetőség kirúgta Andy Scottot. A megüresedett kispadra negyvennél is több menedzser adta be a jelentkezését, köztük első- és másodosztályú tapasztalattal rendelkezők is. Stewart végül Steve Evans mellett döntött, aki április 9-én nevezett ki. Vezetése alatt a Rotherham a szezon utolsó kilenc meccséből ötöt megnyert, de így is öt ponttal lemaradt a rájátszásban való indulásról.
A 2012/13-as idényben a United beköltözött új stadionjába, a New York Stadionba. Bár a csapat formája az egész szezon során változékony volt, utolsó öt meccsét kivétel nélkül megnyerte, amivel megszerezte a második helyet és feljutott a League One-ba.
Stadion right|thumb|A New York Stadion belülről A csapat első stadionja az 1907-ben épült Millmoor volt, melyet már az elődcsapatok is használtak. Egészen 2008-ig maradt itt a csapat. A pálya egyik hosszanti oldalán található a Main Stand, a főlelátó, mely jelenleg is félkész állapotban van. A tervek szerint a lelátó felújítása a 2006/07-es szezonban fejeződött volna be és 4500 férőhelyes lett volna, de erre nem került sor, a munkálatok végül teljesen félbeszakadtak a 2008-as kiköltözéssel. A főlelátóval szemben áll a Millmoor Lane Stand, melyen kizárólag ülőhelyek találhatóak és a középső része fedett. A kapuk mögötti lelátók korábban kizárólag állóhelyeket kínáltak a szurkolóknak, de azóta ezek is ülőhelyesekké váltak. A kettő közül szemmel láthatóan a Tivoli End a nagyobb, mely a hazai drukkerek számára volt fenntartva. A pályához tartozó reflektorok oszlopai Anglia legmagasabbjai közé tartoznak, körülbelül 38 méteres magasságukkal. Miután a United vezetői és a stadion tulajdonosai nem tudtak megegyezni a bérleti díjról, a klub 2008-ban kénytelen volt a sheffieldi Don Valley Stadionba költözni."End of an era: Millmoor farewell for Rotherham" . Yorkshire Post.
A csapat négy szezonon keresztül, a 2008/09-estől a 2011/12-es szezon végéig maradt Sheffieldben, amíg Rotherhamben fel nem épült az új stadionja.