Pentameron (nápolyiul: Lo cunto de li cunti overo lo trattenemiento de peccerille; magyarul: A mesék meséje, avagy a kicsik mulattatása) egy 17. századi nápolyi dialektusban írt mesegyűjtemény, szerzője Giambattista Basile.

A mű keletkezése

Basile fiatalkorában Krétán és Velencében katonáskodott, minden bizonnyal ekkor ismerhette meg a Közel- és Távol-Kelet mesevilágát, amely nagy hatással volt gyűjteményére. Emellett szülőföldje, Nápoly illetve egész Itália történeteiből is merített, amikor megírta saját mesegyűjteményét, a Mesék meséjét. Boccaccio és Navarrai Margit hatására a meséket keretbe foglalta: egy rabszolgából lett hercegnő meseszomját csillapítandó, férje felfogad tíz asszonyt, hogy mindegyik egy-egy történetet mondjon naponta, a nap végén pedig egy-egy eklogát rendel udvaroncaitól. Stílusa több rétegű, hatással volt rá a marinizmus (lásd Giambattista Marino), de a népi librettók, az udvari retorika egyaránt megihlették. Humoros kommentárjaiban a korabeli valóság, a nápolyi élet realisztikus képe bontakozik ki. Bár művét a kicsiknek ajánlja, túllépi a gyerekirodalom határait, néhol már-már pornográf vagy épp horrorisztikus.

Basile életében nem jelenhetett meg a mesegyűjtemény. Nővére, Adriana Basile gyűjtötte össze és adta ki Lo cunto de li cunti (A mesék meséje) címen 1634 és 1636 között, ekkor még Gian Alesio Abbattutis álnéven. Az 1674-ben megjelent kiadása használja először a Pentemrone címet, mellyel később világhíressé vált. Népszerűségét mutatja, hogy a 17-18. század folyamán több mint 10 kiadása jelent meg.

A Pentameron hamar bekerült az európai irodalom körforgásába: Carlo Gozzi számos drámájának témáját innen merítette, és csakhamar felfedezték a német romantikusok is. A Grimm-testvérek híres mesegyűjteménye is forrásként használja. Első német kiadása 1846-ban jelent meg Boroszlóban Felix Liebrecht fordításában, Jacob Grimm előszavával. Ezt nem sokkal követte az angol változat (John Edward Taylor, 1848). Irodalmi kanonizációjában az áttörést Benedetto Croce 1891-es modern olasz fordítása hozta meg.

Magyarul először 1956-ban jelent meg néhány mese gyerekeknek átdolgozott kiadásban (Gianbattista Basile: A fonott kalács. Budapest, Ifjúsági Kiadó, 1956. Átdolgozta Csatlós János). Király Kinga Júlia modern fordítása 2010-től jelenik meg különböző szépirodalmi folyóiratokban (Jelenkor, Látó, Kalligram, Műút, Székelyföld, Helikon, Librarius, Roham); a teljes gyűjtemény 2014-ben lát napvilágot a Kalligram Kiadó gondozásában.

Bár a Pentameron előtt is születtek mesegyűjtemények (például Giovanni Francesco Straparola Le piacevoli notti című kötete), ez volt az első olyan könyv, amelyet teljes egészében az újramondott népmesék töltöttek meg. Nem tekinthető modern értelemben néprajzi gyűjteménynek, holott tájnyelven íródott, és sok tekintetben megőrizte az élőszó intonációt. Több mese típus itt jelenik meg először írásban.

Tartalomjegyzék

bélyegkép|300px|Peruonto (I-3). Franz von Bayros illusztrációja (1909).

Első nap Bevezető 1. mese: A bökötör meséje 2. mese: A mirtusz 3. mese: Peruonto 4. mese: Vardiello 5. mese: A bolha 6. mese: Hamucicuska 7. mese: A kereskedő 8. mese: A kecskepofa 9. mese: Az elvarázsolt szarvas 10. mese: A megnyúzott banya Ekloga: Az olvasztótégely Második nap Bevezető 1. mese: Petrezselma 2. mese: Zöldmező 3. mese: Ibolya 4. mese: Cagliuso 5. mese: A kígyó 6. mese: A medvelány 7. mese: A gerle 8. mese: A kis rabszolgalány 9. mese: A lakat 10. mese: A cimbora Ekloga: Az őkelmefesték Harmadik nap Bevezető 1. mese: Cannetella 2. mese: Csonkakezű Penta 3. mese: A fehér orca 4. mese: Sapia Liccarda 5. mese: A csótány, az egér és a tücsök 6. mese: A fokhagymaerdő 7. mese: Corvetto 8. mese: A tahó 9. mese: Rosella 10. mese: A három tündér Ekloga: A kályha Negyedik nap Bevezető 1. mese: A kakaskő 2. mese: A két fivér 3. mese: A három állatkirály 4. mese: A hét szalonnabőrke 5. mese: A sárkány 6. mese: A három korona 7. mese: A két kicsi pizza 8. mese: A hét galambocska 9. mese: A holló 10. mese: A megnyirbált kevélység Ekloga: A kampó Ötödik nap Bevezető 1. mese: A liba 2. mese: A hónapok 3. mese: Tündöklő Zománc 4. mese: Az aranyrönk 5. mese: Nap, Hold és Talia 6. mese: Sapia 7. mese: Nennillo és Nennella 8. mese: Az öt fiú 9. mese: A három citrom A mesék meséjének befejezése

Magyarul

Pentameron. A mesék meséje avagy a kicsik mulattatása; szerk. Michele Rak, ford., előszó, jegyz. Király Kinga Júlia; Kalligram, Pozsony, 2014

Idézet

Jegyzetek

Források Király Kinga Júlia: Pentameron, a mese teátruma. Látó, 2011. november Király Kinga Júlia: A Pentameronról. Helikon. XXIII. évfolyam 3. (593.) szám, 2012. február 10. Pentameron. A mesék meséje avagy a kicsik mulattatása. Budapest, Kalligram Kiadó, 2014.

További információk Nap-Hold-Vénusz hármasság a Nap-Hold-Tália mesében "Amikor azt mondom: mese, a Pentameron kapcsán Az Ezeregyéjszaka jut eszembe." – interjú Király Kinga Júliával (Próza Nostra) Király Kinga Júlia: a Pentameron nagysága a játék, a szenvedély és erotika (Librarius) Péntek Orsolya: Gyilkosság, ármány és szerelem – könyvkritika (Magyar Hírlap) Mesék meséje blog Mesék meséje facebook oldal Giambattista Basile: Pentameron – A mesék meséje, avagy a kicsik mulattatása – Írok Boltja könyvbemutató (youtube videó)

Kapcsolódó szócikkek

Kategória:Olasz irodalmi művek Kategória:Mesék Kategória:17. századi könyvek