A magyar növénynevek helyesírása túlnyomórészt nem az általános (azaz köznyelvi), hanem az úgynevezett szakmai (szaknyelvi) helyesíráshoz tartozik: a botanikai szaknyelv írásbeli változatában megjelenő, a növények magyar nevére vonatkozó sajátos helyesírási jellegzetességek összességétLudányi Zsófia 2021. A szaknyelvek helyesírásának szabályozásáról. Elmélet, gyakorlat, dilemmák. In: Fóris Ágota – Bölcskei Andrea (szerk.): Tartalomfejlesztés és dokumentáció. Nyelvészeti kutatások. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó. 147–174. jelenti. (A növények tudományos nevére vonatkozó szabályokat nemzetközi szabályzatok foglalják össze.MNH. 1999)

Évtizedekig bizonytalan és következetlen volt a magyar növénynevek helyesírása. Priszter Szaniszló botanikus azonban összeállított egy helyesírási szabályzattervezetet,Isépy 2011, 9. o. amit 1982-ben az MTA Botanikai Bizottsága megvitatott, módosított, majd végül a szabályzat szövegét az MTA Helyesírási Bizottsága hagyta jóvá 1983-ban.Vörös 2008, 47. o. Főleg Fábián Pál és Hőnyi Ede, a helyesírási bizottság két tagja segített sokat a szabályok szövegének megalkotásában.MNH. 1985 A szabályzatot 1985-ben adta ki az MTA Helyesírási Bizottsága A magyar növénynevek helyesírási szabályai címen önálló kiadványként.Vörös 2008, 17. és 47. o. Ez már a növénynevek helyesírásának alapelveit összegző szabályzatnak tekinthető, ami a szaknyelvi és az akkor érvényes köznyelvi helyesírásnak (az akadémiai helyesírás 11. kiadásának) az összhangját biztosítva készült el, és a növények, illetve a növénytársulások magyar neveire vonatkozik. Ennek a szabályzatnak példaanyagában részben átdolgozott szövege jelent meg legutóbb Priszter Szaniszló Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára című könyvében.A könyvben kiadási évszám nem szerepel, de 1998 olvasható a szerzői jogot jelző helyen. Azonban a könyv kiadása 1999-ben történhetett meg: erre utal a könyvben található MGK 712 837/99 azonosító, illetve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár katalógusában szereplő megjelölés is. A könyv adatai a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár katalógusában (Hozzáférés: 2023. szeptember 17.) Vörös Éva szerint a szabályzat még pontosítást és kiegészítést kíván elsősorban a népi növénynevek írását illetően.Vörös 2008, 49. o.

Habár a magyar növénynevek helyesírási szabályzata az akadémiai helyesírás korábbi, 11. kiadásával összhangban készült el, azonban a jelenlegi, 12. kiadás mellett is használható, mivel egyrészt az akadémiai helyesírás két kiadása közötti változások nem voltak olyan jelentősek, másrészt a magyar növénynevek helyesírási szabályzata az általános helyesírási szabályokra csak kevéssé tér ki. Az akadémiai helyesírás 12. kiadása ezzel kapcsolatban azt írja, hogy „A növény- és állatnevek írásakor a szakmai helyesírás szabályai érvényesülnek.”, a Priszter Szaniszló tevékenységéhez is kapcsolódó A magyar növénynevek helyesírási szabályai című szabályzata, illetve 1999-es kiadása azt képviseli.Fábián Pál: Szaknyelvi helyesírási szabályzataink mérlege, Magyar Nyelvőr, CXVII. évf., 1993/4, 595−599. Az Osiris Helyesírás (OH.) is a szaknyelvi helyesírási szabályzatok, szótárak között forrásként sorolja fel Priszter Szaniszló Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára című könyvét.OH., 1509. o.

A magyar növénynevek írásának sajátos szabályai A botanika szaknyelve a magyar növényneveket is érintő, sajátos nevezéktannal rendelkezik, így a magyar növénynevek helyesírásában nem csak a köznyelvi szabályok, hanem a botanikai nevezéktan (pl. a kettős nevezéktan) szabályai is érvényesülnek, ez pedig biológiai rendszertani (taxonómiai) ismereteket is igényel. Ennek az az oka, hogy a magyar növénynevek kialakulására erős hatást gyakorolt Linné 1753-ban megjelent munkája (Species Plantarum), amelyben a növényfajok rendszerezéséhez kétszavas nevezéktant használt, ezt pedig a mai napig alkalmazza a biológia, s így a botanika is. A kettős nevezéktanban tehát a fajok tudományos neve − így a növényfajoké is − két részből áll: az első a genusnév (növényeknél nemzetségnév, állatoknál nemi név), a második a speciesnév (faji név). A növényfajok magyar nevének többsége is követi ezt a kettős elnevezést, de fordított helyzetben: elöl található a faji névre utaló jelző, hátul pedig a nemzetségnév.

A magyar növénynevek helyesírási szabályzata tehát alapvetően a növényrendszertan kategóriái (a taxonok) szerint taglalja és példákkal szemlélteti a helyesírási szabályokat: azaz külön szakaszban a nemzetségnevekre, a fajnevekre, a nemzetség feletti taxonok (pl. család, rend) neveire, a fajon belüli taxonok (pl. alfaj, változat) neveire, a növényi hibridek és növényfajták neveire vonatkozókat. A szabályzat tartalmaz a növénytársulások magyar neveire vonatkozó helyesírási szabályokat is.

A magyar növénynemzetségnevek egy szót alkotnak akkor is, ha összetettek, legfeljebb kötőjeles tagolás vagy kötőjeles kapcsolás fordulhat elő bennük. Mindig egyesszámúak. A tudományos növénynévben a genusnévnek felelnek meg, de azzal ellentétben általában kis kezdőbetűsek.

A magyar növényfajnevek kisebb része ún. faji jelző nélküli fajnév; ezek megegyeznek azzal a magyar növénynemzetségnévvel, amelybe rendszertanilag tartoznak (nemzetségnév értékű fajnevek), vagyis helyesírásuk megegyezik a magyar növénynemzetségnevekével. A magyar növényfajnevek többsége ún. faji jelzős fajnév; ezek – a kétszavas nevezéktant követve – hátul egy magyar nemzetségnévből és egy előtte álló, magyar faji nevet képviselő minőségjelzőből állnak. Ezek helyesírása − különírás, egybeírás vagy kötőjeles kapcsolás − függ a faji jelző szófajától (melléknév, melléknévi igenév, főnév − ezen belül köznév vagy tulajdonnév −), a növényfaj rendszertani helyétől, attól, hogy élősködő-e a növényfaj vagy sem, hogy népi növénynév-e a növényfajnév vagy sem, illetve néhány más és kivételes esettől. Érdemes kiemelni, hogy a kétszavas nevezéktant követve a különírt magyar növényfajnevekben a faji jelző is csak egyetlen (egybeírt vagy kötőjellel kapcsolt) szó lehet, azaz például a nehézszagú boróka faji jelzőjét (nehézszagú) annak ellenére kell egybeírni, hogy a köznyelvi helyesírás szerint különírandó volna.

A nemzetség feletti növénytaxonok (pl. család, rend, osztály, törzs) magyar neve mindig többes számú főnév, amit kis kezdőbetűvel, s néhány esetet kivéve egybe kell írni. Míg a magyar növénycsalád- és növényalcsaládneveket, melyek – néhány kivételtől eltekintve – a -félék képzőszerű utótagra végződnek, szótagszámtól függetlenül egybe kell írni, addig a − szintén néhány kivételtől eltekintve − -virágúak utótagra végződő magyar növényrendneveket és az -alakúak utótagra végződő növényi kategórianeveket 6 szótagszám felett kötőjelesen kell tagolni.

A fajon belüli növénytaxonok (pl. a vadon termő növényfajokon belüli alfajok, változatok; a termesztett növényfajokon belüli fajtakörök, változatcsoportok, fajtacsoportok idetartoznak, azonban a növényfajták helyesírása másként alakul!) ritkán rendelkeznek magyar névvel. Ezen taxonok tudományos neve kettőnél több szót tartalmaz: például a Lathyrus pannonicus = magyar lednek alfaja a Lathyrus pannonicus subsp. collinus = koloncos magyar lednek, azaz a háromszavas tudományos névvel rendelkező taxonnak lehet háromszavas magyar neve. Azonban a háromszavas magyar növényneveknek többnyire létezik úgynevezett egyszerűsített, vagyis kétszavas, könnyebben használható névformája is – az említett taxon esetében ez a koloncos lednek –, ami ezen taxon esetében azért lehet így, mert korábban nem alfajnak, hanem önálló fajnak tekintették, s akkor kapta kétszavas magyar nevét. Szükség esetén körülírás is alkalmazható a háromszavas magyar növénynevek használatának „kiváltására”, például: Linum hirsutum subsp. glabrescens = homoki borzas len = homoki len = a borzas len kopasz levelű alfaja. Akár három-, akár kétszavas magyar növénynevet használunk a fajon belüli taxonok esetén, helyesírásukkor a növényfajneveknél említett szabályok érvényesek.

A növényhibridek közül a természetes és a mesterséges növényi fajhibridek, továbbá a notomorfák általában nem rendelkeznek magyar nevekkel; amelyek igen, azok nevében különírt minőségjelző használatos (a növényfajneveknél leírt szabályokat követve). A természetes és mesterséges nemzetséghibridek magyar neve legtöbb esetben a két szülő magyar nemzetségnevének egybeírásából származik (pl. aranyeső + zanót = aranyesőzanót, mahónia + borbolya = mahóniaborbolya).

A növényfajták (cultivarok) többségének a neve a márkanevekhez hasonló: általában fantázianevek (ritkábban betűszavak), melyek egy-, két- vagy háromszavasak, tartalmazhatnak számjegyeket, rövidítéseket, de alkothatják őket csak betűjelek és számjegyek is. A növényfajtaneveknek nem csak a létrehozó országban levő, hanem nemzetközi előírásoknak is meg kell felelniük, hiszen egyes növényfajták szerepe több ország gazdaságában is fontos lehet. A külföldi növényfajták neveit az adott nyelv előírásait alkalmazva kell írni. A magyar növényfajtanevek első szava mindig nagy kezdőbetűs, az esetleges többi szó csak akkor, ha az földrajzi név vagy személynév. A fajtanév nem kezdődhet számjeggyel, és a névben szereplő számjegyek után pontot nem kell tenni. A fajtanév mindig úgy írandó, hogy szövegkörnyezetétől meg lehessen különböztetni, megszokott módon egyes (egyszeres) idézőjel közé téve. A növényfajta neve írható úgy is, hogy az adott növényfaj kétszavas tudományos neve és a fajtanév közé a cultivarnak (növényfajtának) megfelelő cv. rövidítést írjuk, de ekkor maga a fajtanév nem kerül idézőjelek közé. Például: Tilia tomentosa ‘Wagner János’ = Tilia tomentosa cv. Wagner János = ‘Wagner János’ ezüsthársfajta. A magyar növényfajtaneveknek csak kis része hasonló a magyar növényfajnevekhez: ezeket a növényfajnevekre vonatkozó szabályok szerint kell írni (pl. tornyos tuja, gömbakác). Egyes növényfajtáknak köznevesült formája is van, pl. Malus domestica ‘Jonathan’ = jonatánalma.

A magyar növénynevek helyesírása összefoglalóan Egyszerű növénynevek Ezek egyszavas növénynevek, amelyek nem szóösszetételek. Egyszerű nemzetségnevek: áfonya, árpa, bükköny, galagonya, hárs, meggy, pimpó, tölgy, zab stb. Keresztnévből köznevesült nemzetségnevek: aranka, erika, hortenzia, imola, jácint, veronika stb. Idegen eredetű, meghonosodott nemzetségnevek: amarillisz, bukszus, ciklámen, ciprus, dália, fikusz, filodendron, pasztinák, petúnia stb. Egyszerű fajnevek: burgonya, bürök, csarab, hajdina, jegenye, kender, lencse, nád, sulyom stb. (Ezek a fajnevek sokszor azzal a nemzetségnévvel egyeznek meg, amelybe rendszertanilag tartoznak, azaz nemzetségnév értékű fajnevek.) Gyűjtőnévként használt egyszerű növénynevek: szerepelhetnek összetett növénynemzetségnevek utótagjaként. Minden esetben gyűjtőnévként használt egyszerű növénynevek: hínár, kaktusz, moha, orchidea, páfrány, pálma. (Nem tartoznak egyetlen növényrendszertani taxonhoz sem (azaz önmagukban sem nemzetségnevek, sem fajnevek stb.), hanem csak különféle taxonokat összefogó gyűjtőnevek.) Részben gyűjtőnévként használt egyszerű növénynevek: bambusz, fenyő, kosbor, perje. (Szorosabb értelmű jelentésükkor nem gyűjtőnevek, hanem növénynemzetségeket jelentenek, vagyis bambusz = Bambusa, fenyő = Pinus, kosbor = Orchis, perje = Poa.) Az alábbi növénynemzetség feletti egységeknek van egyszerű nevük: Azok a nem -félék végű, kivételes növénycsaládnevek, amik egyszerű nevek: ajakosak, ernyősök, fészkesek, keresztesek, pillangósok, tátogatók. Az a nem -virágúak végű, kivételes növényrendnév, ami egyszerű név: hüvelyesek. Azok a virágtalanokhoz és a nyitvatermőkhöz tartozó növényrendek, illetve annál magasabb rangú kategóriák nevei, amelyek egyszerű nevek: cikászok, fenyők stb.

Összetett növénynevek Összetett növénynevek előfordulnak a nemzetségnevek között is, de túlnyomóan a fajnevek vagy a fajon belüli taxonok nevei. Az összetett növénynemzetségnevek csak egybe vagy kötőjellel írhatók tekintettel arra, hogy egy szóban kell leírni őket.

Egybeírás